A borzongás múzeuma

Egyenruhákat viselő, első látásra tökéletesen élethű bábuk. Fotók, dokumentumok a falakon, köztük teljesen valószínűtlen, oda nem illőnek látszó tárgyak. Egy autónak a darabja, mellyel halálra gázoltak valakit, egy őzbak feje, melynek agancsai három embert szúrtak össze, s más hasonló furcsaságok. A mellettük lévő írott szöveg azonban magyarázatot ad rájuk. Órákig lehet olvasgatni és nézni a megdöbbentő eseteket, melyek egytől egyig Magyarországon történtek meg.
A kriminalisztika sokakat érdekel, bizonyság erre a bűnügyi regények és az akciófilmek nagy keletje. Aki szereti a borzongást, a Rendőrség-történeti Múzeumban kielégítheti természetes kíváncsiságát. Kinyílnak a néző előtt a dossziék, láthatja a fotókon, mi történt, hogy feküdt a holttest, vagy hol találták meg a gyilkos szerszámot, végigkísérheti a nyomozókat az ügy felderítésén, s végül velük együtt sóhajthat fel: a tettes nem ússza meg, sikerült elkapni.
Az érdeklődő megismerkedhet a hazai rendőrség történetével is 1848-tól napjainkig, több mint 1000 darab tárgyi emlék, egyenruhák, fegyverek, dokumentumok, plasztikák, kitüntetések segítségével. A kiállítás érdekessége, hogy a csendőrség történetét bemutató anyag egy részét az Egyesült Államokból kapta a múzeum, a kiállított géppuskák és kardok többségét a Hadtörténeti Múzeum kölcsönözte.
A múlt században, amikor a klasszikus krimik koronázatlan királyai, Sherlock Holmes és Poirot nyomoztak, nálunk sem pihentek a detektívek, munkájukat, szaktudásukat külföldön is elismerték. 1908-ban alapították meg a magyar fővárosban a Bűnügyi Múzeumot, s 1918-ig több mint tízezer tárgyat és eszközt sikerült összegyűjteni. Itt voltak a kor legnagyobb bűneseteinek tárgyi bizonyítékai, például Kodelkáné kosara. A második világháború alatt azonban a gyűjtemény szinte teljesen megsemmisült. 1958 és 1963 között kezdték a rendőrség dolgozói újra gyűjteni az anyagot, egyelőre kriminalisztikai oktatókabinet számára. 1964-ben a kiállítás mai helye melletti épületben, a volt toloncházban szervezték újjá a tárlatot, s 1967-ben kapta meg működési engedélyét mint országos gyűjtőkörű múzeum. A kiállítást harminc éven át csak csoportok látogathatták. 1997-ben területi átszervezésre hivatkozva bezárták, az anyagokat raktárba helyezték. 1998 második felében döntöttek a múzeum újjászervezéséről, majd újraakkreditálásáról. 1999. április 26-án nyílt meg ismét, jelenleg Rendőrség-történeti Múzeum néven működik.
Bár a háború előtti híres bűnügyek dokumentumai már nincsenek meg, az elmúlt fél évszázad Magyarországáról hű képet adnak a kiállított dokumentumok. Táppénzcsalás, tüzelő hamis mérlegelése, öltözői és áruházi lopás szerepelnek a hatvanas évek bűnözési listáján. De volt cserbenhagyásos gázolás, mérgezés és késelés, sőt hajóütközés és persze jó néhány öngyilkosság is. Ez utóbbiak okai között a kriminálpszichológus szerint a következők játszottak nagy szerepet: az öregkor, magány, betegség, családi viszály, ideg- és elmebaj, szerelmi bánat, alkoholizmus és kábítószer-függőség. Az okok ma sem változtak, legfeljebb a módszer, cián helyett pedig kifinomultabb vegyszerekhez lehet hozzájutni.
A bűnesetek nem hagyták hidegen az alkotói fantáziát sem. A múzeum külön részt szentel a XX. századi magyar krimiírók bemutatásának, nyolcvanhat író életrajzát, műveinek bibliográfiáját s legtöbbük fotóját is közszemlére téve. Így aztán fény derül arra a rejtélyre is, hogy a Martha Tylor név mögött egy volt titkárnő rejtőzik, a Nat Roid-krimiket Tandori Dezső írta, s hogy a bűnügyi regények szerzői között volt valódi bárónő, Orczy Emma és református lelkész, Zaymus Gyula is.

Budapesten a Mosonyi u. 7. szám alatt látható az állandó kiállítás, hétfő kivételével mindennap 10 és 17 óra között, ingyenesen. A Rendőrség-történeti Múzeum többi anyaga a tarnamérai kastélyban tekinthető meg áprilistól októberig. Heves megyében, a Tarna folyó mellett lévő Tarnaméra közepén található kastélyt az Almásyak építették barokk stílusban. Az Almásyaktól a Schlossberger család vásárolta meg. A második világháború után államosították, majd általános iskola működött benne. Az itteni gyűjtemény megalapozása dr. Gulyás István erki állatorvos és dr. Francsics Ottó rendőr alezredes, Heves város rendőrkapitánya nevéhez fűződik.