Süssek palacsintát, vagy ne süssek? Felkeljek most, vagy inkább később? Zuhanyozzak-e ma, vagy ráérek holnap? Ha egy valóságshow-rajongónak föltennék a kérdést, hogy érdeklik-e a fölsorolt problémák a két lépcsőházzal odébb lakó vadidegen életéből, bizonyosan nemmel válaszolna. Ha azonban hasonló piszlicsáré ügyekkel valamelyik reality produkcióban találkozik, akkor tűkön ülve várja a folytatást, hogy megtudhassa, a néhány hétig a kamerák kereszttüzében magánéletet élő – egyébként szintén vadidegen – kedvencei vajon megsütik a palacsintájukat, avagy beérik helyette vajas kenyérrel.
Egyszóval furcsa műfajt teremtettek a hollandok 1999-ben.
A nagy ötlet lényege, hogy egy bekamerázott házban néhány hétre összezárnak két tucat embert, és a nap huszonnégy órájában lesik, mit miért és hogyan cselekednek. Az érdeklődők az eseményeket az interneten egyenesben, a világhálós kapcsolattal nem rendelkezők pedig a televízióban, egy összefoglaló formában követhetik figyelemmel. Majd heti rendszerességgel a játékosok és a nézők is szavaznak, hogy melyik szereplőnek kell elhagynia a show-t. Végül egy játékos marad, aki mindent visz. A többiek nem kapnak semmit. A nyeremény nem csekélység: a Tv 2-n tizenötmillió forint, míg az RTL Klub Való világjában egy évig havi egymillió forint, egy lakás, egy autó és két luxusnyaralás a jutalom.
Mindehhez a viasatos A farm idilli körülményeket teremt. A játék egy festői szépségű erdő közepén épült kúriában zajlik, ahol se vezetékes víz, se elektromosság, se egyéb civilizációs tényező nem befolyásolja a nomád életmódot. Ráadásul a rendezői koncepció ráerősít a természetközeliségre, mert az operatőrök nagyon szép, már-már művészi hatású közeliket készítenek, s ügyesen használják a természetes fényeket is. Valószínűleg épp ez lesz a műsor veszte, mert a túlrendezettség gyöngíti a valóságosság illúzióját.
A Big Brother ellenben a műfaj klasszikus díszletei között zajlik: nappali, két hálószoba, konyha, kis udvar medencével, és töméntelen mennyiségű kamera. Az RTL Klub Való világjáról pedig egyelőre annyit lehet tudni, hogy A lét a tét szlogennel indul, és készítői állítják: valósága más lesz, mint a konkurens show-k valósága.
Természetesen a sikerhez a tökéletes precizitással megtervezett környezeten, az álomba illő nyereményeken túl más is kell. A műsor határtalan kedveltségét – a Big Brothert huszonkét országban, ötvennél is több folytatásban láthatták a nézők – a szakemberek a kukkolási vágy kiélésével szokták magyarázni, ám a szereplők elképesztő népszerűsége s az általában rekordokat döntögető nézettségi mutatók ennél azért többet sejtetnek.
A show teljes kapacitással és globális médiatámogatással dübörög; szereplők és műsorvezetők tévéreklámokból, óriásplakátokról és az újságok címlapjairól mosolyognak ránk, s nincs szerkesztő, aki figyelmen kívül hagyhatná a tényt, hogy a Nagy Testvér immár a Kárpát-medencében is figyel. Mert ami a fél országot foglalkoztatja, azzal bizony foglalkozni kell.
De milyen is ez a magyar reality? Magyarországon elsőként a Viasat 3 jelentkezett ilyen műsorral. A Bár című produkcióban a játékosok egy szórakozóhely üzemeltetésében, pincérként és pultosként vettek részt, egyébként pedig a bár fölötti lakásban éldegéltek a minden mozdulatukat figyelő kamerákkal öszszezárva. A kiszavazásos tortúrák végén egyikük megnyerte az ötmillió forintos fődíjat. Aztán egy évig csönd volt, mert igaz ugyan, hogy a Balatoni napló, a Tégla és a Bázis készítői valami hasonlóval próbálkoztak, de a nagy áttörés, a Nagy Testvér politikai – a szeptember 11-i merénylet – és gazdasági okok miatt váratott magára. És amikor megérkezett, sokaknak akkor is csalódást okozott.
– Angliában dolgoztam, és ott néztem végig az első Big Brothert – meséli a huszonnyolc esztendős Barbara. – Nagyon tetszett, tulajdonképpen rajongó lettem, mert a rendezők a legkülönfélébb társadalmi rétegekből válogatták össze a szereplőket. Tehát vártam a magyar folytatást, ám hatalmasat csalódtam. Fölfedeztem ugyan a szigorú műsorlicenc nyomait – a karakterek hasonlóak, többek között az angol változatban is volt gitáros fiú és a kicsi gyermekét otthon hagyó édesanya –, de kiábrándító volt, hogy idehaza mindent a szexualitásra éleztek ki. Az a verzió, amit én láttam, nem erről szólt. Az inkább szociológiai, társadalompszichológiai kísérlet volt, ezért is találtam érdekesnek.
Barbara álláspontját mások is osztják, hiszen mindazok, akik láttak külhoni Big Brothert, állítják, hogy az más volt. Vajon mi történhetett? A műsor készítői valószínűleg ráébredtek, hogy akkor a legnézettebb a show, ha a szereplők nemcsak a lelki, hanem a testi titkaikat is közkinccsé teszik.
Ezt látszik alátámasztani a Tv 2 produkciójának bemutatkozó adása is – a játékosok bevonulása a házba –, amelyben a műsorvezető Liptai Claudiát leginkább az foglalkoztatta – s ezt rendre meg is kérdezte a szereplőktől –, hogy már az első nap vagy csak később fekszenek-e össze valamelyik társukkal. És fiúval-e vagy lánnyal? De hogy a producerek jól válogattak, azt igazolták az első hét eseményei, hiszen a Big Brother-házban eleinte csak finoman, majd hat nap után kendőzetlenül, a kamerákra fittyet hányva nagyon hamar megjelent a szex. Ebben az a legszomorúbb, hogy az ország-világ előtt előbb önkielégítést végző, majd az önorgazmust gyengécskének találó, ezért egy kvázi ismeretlen sráccal ágyba bújó hölgy népszerűsége az aktust követően az egekbe szökött. Ő legalább vállalja magát – írták a lelkes nézők, s a műfaj nyúlfarknyi történetét áttekintve a rajongók ilyetén magatartása akár természetesnek is tekinthető.
A valóságshow-kban ugyanis általában azok élik túl a játékostársak és a nézők kiszavazását, akik mindegy, hogy milyen irányban, de eltérnek az átlagostól. Azok lesznek népszerűek, akik valami „marhaságot” csinálnak, és azok esnek ki elsőként, akik normális mederben próbálják tartani a csoport életét. Anyáskodókra nincs szükség – szokták indokolni döntésüket a játékosok. Persze nem lehet tudni, hogy kik járnak jól, azok, akik már a műsorfolyam legelején kiszállnak, vagy azok, akik végsőkig kitartanak, s a popsztárokéval vetekedő népszerűségre tesznek szert, ugyanis a szakemberek szerint ez utóbbi állapot igencsak jellemromboló lehet.
– A Big Brother-féle műsorok legnagyobb veszélye, hogy eltorzíthatják a játékosok önképét – állítja Beöthy Molnár András, a SOTE Magatartás-tudományi Intézetének tanársegédje. – A szereplő a műsor hatására ismertté, ezért kedveltté válik mások szemében, és sok visszajelzést kaphat akár idegenektől is. Ez könnyen irreálisan magas önértékelést alakíthat ki benne. Addig nincs gond, amíg az egyén abban a környezetben tartózkodik, amely irreális viszszajelzésekkel látja el, amint azonban megszűnik ez a hamis állapot, s az illetőt már nem „sztárolják”, hamarosan konfliktusba keveredhet az eredeti környezetével. Hiszen ő továbbra is azt várja el, amit a műsor kapcsán megszokott: rajongást, ajnározást. S ha a környezet nem látja annyira pozitív személyiségnek az illetőt, mint amilyennek ő magát tartja, csak két lehetőség marad: a csalódott exsztár vagy helyes irányba korrigálja az önképét, vagy megváltoztatja a környezetét, és új, rajongóbb barátok után néz.
A magatartás-kutató szerint azonban a valóságshow-k további veszélyeket is magukban rejtenek, mivel a játékosok sztárrá válásának hátterében nincs semmiféle tartós erőfeszítést igénylő teljesítmény, vagyis a szereplők érdemtelenül emelkednek sokak példaképévé. Ezt látva a nézőkben is hasonló téves elképzelések, magatartási reflexek alakulhatnak ki.
– Az ilyen jellegű műsorok lényege tulajdonképpen az, hogy ki tudja jobban, ugyanakkor rejtettebben manipulálni a nézőket, miközben a nézők azt hiszik, szavazataikkal ők befolyásolják a játékot. Az intézményesített kukkolás ráadásul még inkább eltávolítja az embereket a saját életüktől, hiszen ahelyett, hogy saját családjukkal, saját sorsukkal törődnének, inkább a sztárokkal foglalkoznak. Sokan unalmasnak gondolják az életüket, ezért egyfajta menekülésként bújnak képzeletben mások bőrébe. Szerencsés lenne tehát, ha végre mindenki fölfedezné a saját életében is az értékeket, így téve színesebbé a hétköznapokat. Nem is kell különleges adottságokra, eszközökre gondolni, mivel óriási segítség lehet egy jó könyv, egy kiadós baráti beszélgetés, vagy a családdal, a gyerekekkel tartalmasan eltöltött idő.
Hogy a hirtelen jött népszerűség valóban veszélyes-e, és mi történik a játékosokkal, amikor a Nagy Testvér már nem figyel, azt igazából csak kevesen tudják.
Napsugár és Tiger, a tavaly lezárult Bár című produkció két „sztárja” ezen kevesekhez tartozik.
– Valamennyi játékosnak észben kellene tartania, hogy ez a csoda legfeljebb tizenöt napig tart, ezért a Tv 2 felelőssége, hogy a Big Brother szereplői közül felhozza-e az arra méltó két-három embert olyan szintre, ahol már el tudják adni őket médiasztárként – véli Napsugár.
Hasonló a véleménye Tigernek is.
– Szerintem a tévé csinálhat valakiből a műsor ideje alatt sztárt, de utána már az illetőn múlik, hogy ezt kihasználja-e. Tapasztalatból mondhatom: senkinek az ajtaja előtt nem fognak a producerek sorakozni, hogy felkérjék műsorvezetőnek. Ha nincs tehetséged, és nem igyekszel, akkor hiába voltál a show-ban jó fej, és a fél ország kedvence, ez kevés a boldogsághoz. Ha a Tv 2 megvásárolta a Big Brother méregdrága licencét, akkor nyilván fontos a televízió vezetőinek, hogy a produkció végét követően is futtassák a szereplőket. A mi esetünkben ez teljesen elmaradt. Az utolsó nap kezembe adták az ötmillió forintos főnyereményt, és aztán soha többé nem kerestek. Ezzel pedig nem velem, hanem a nézőkkel toltak ki, akik úgy érezhették, mintha egy sorozatból épp az utolsó részt nem vetítenék le.
– Tényleg csak azok tudtak kezdeni magukkal valamit, akik megpróbáltak minden lehetőséget kihasználni – mondja Napsugár –, mert mi nem sok segítséget kaptunk.
– Én nyertem. De csak én nyertem – veszi vissza a szót Tiger. – A többiek viszont az égvilágon semmit sem kaptak. Érdemes belegondolni, hogy milyen hatalmas törést okozhat, ha elhitetik valakivel, hogy ő a sztár, és mindenképpen a fővárosban kell érvényesülnie, aztán egy hónap múlva visszasunnyog a vidéki szülővárosába, mert Budapesten a kutya sem foglalkozik vele. A sztárságából pedig annyi marad, hogy jó esetben a hentesnél nem kell sorban állnia. Hiszen a többség egyértelműen azért vállalkozik a részvételre, mert a majdani népszerűségével szeretné megtámogatni a karrierjét. Mi is ezért jelentkeztünk. Olyan emberek hitegettek minket, akiknek esélyük sem volt, hogy változtassanak a sorsunkon. Hittünk nekik, mert naivak voltunk. Aztán vártuk, hogy mikor jön el a mi időnk, és egyszer csak azt vettük észre: hoppá, elment fél év, és az égvilágon semmi nem történt velünk. Egy év után hívtak föl a Tv 2-től, hogy indul egy új produkció – ez lett a Span című interaktív műsor –, és ha érdekel, menjek el a műsorvezető-válogatásra. Először letettem a telefont, mert azt hittem, hogy valamelyik haverom szórakozik velem. Aztán kiválasztottak, és így tértem vissza a magyar média „szenzációs” világába. A médiában eltöltött egy év alatt többet tanultam, mint a megelőző huszonöt esztendőben. Most pedig a gyártásban próbálhatom ki magam, a szintén új, Propaganda című kulturális műsorban.
– Az én történetem ehhez képest semmi – meséli Napsugár. – Visszamentem az egyetemre tanulni, mellette dolgoztam, de épp most szűnt meg a munkahelyem. A vendéglátóiparban helyezkedtem el, ha már a Bárban ilyen jól megtanultuk a pincérkedést. A médiáról letettem, mert soha senki nem keresett.
A két exjátékos a Bárról ugyan hasonlóan gondolkodik, az új produkciókat azonban másként ítélik meg.
– A Big Brother rendkívül látványos, de nem jó embereket válogattak be. Szerintem lejáratják Magyarországot – ad hangot véleményének Napsugár. – A farmban jó emberek vannak, viszont unalmas a műsor. Visszatérve a Big Brotherhez: szerintem nagyon durva, és nem sok köze van a valósághoz, ha valaki már az első nap levetkőzik, és a második nap már együtt fürdenek a fiúk és a lányok.
Tiger viszont állítja, a műsorban nem a szex lesz a fő téma, ez ugyanis zsákutca lenne.
– A szexet nem lehet a kora esti műsorban bemutatni, késő este pedig már viszonylag alacsony a nézettség. Vagyis ez a kezdeti tendencia egészen bizonyosan meg fog változni. Állandóan nézem a műsort. Képernyőn figyelni az eseményeket a Bár valamennyi volt játékosának különleges érzés. Külső szemlélőként értettem meg, hogy a reality show műfaja végül is olyan, mint egy állatkísérlet, csak embereken hajtják végre, és nem a gyógyszerek, hanem a média hatásait vizsgálják, miközben a játékosok még csak nem is sejtik, hogy mi folyik idekint. Mi könynyebb helyzetben voltunk, hiszen napi kapcsolatban álltunk a nézőkkel, s így fokozatosan szokhattunk hozzá a népszerűséghez.
– Tigernek könnyű, hiszen bekerült a média világába. De én kenhetem a hajamra a népszerűséget. Jó, a mai napig megszólítanak az utcán, de ebből semmi hasznom nem származik. Nagyon jólesik, ha megismernek, de ettől még élem a saját kis életemet. Ugyanakkor elszomorít, hogy a Big Brother szereplőiben nincs méltóság és tartás, és nem gondolnak bele, hogy ha majd kijönnek a házból, akkor minden második ember meg fogja őket állítani az utcán, és nagyon durván be fognak olvasni nekik a legapróbb hibáért is.
– Ebben viszont igaza van Napsugárnak, mert nekünk is voltak kellemetlen élményeink. Az egyik szereplőt például leütötték az utcán, mert a néző úgy gondolta, hogy bunkó volt a műsorban. Pedig az, hogy ki lesz a pozitív, és ki a negatív hős, nem csak a játékosokon múlik. A valóságshow-kban a licenc szerint mindig ugyanazok a karakterek szerepelnek, tehát van a buta szépfiú, a ribanc, a visszafogott, intelligens típus, az anyuka, aki otthon hagyja a gyermekét és a többi. De ez csak az alap, aztán azt már a szerkesztők döntik el, hogy kiből mit és mennyit mutatnak. Tehát lehet, hogy én a nap huszonkét órájában jófejként viselkedem, de ha abból a két órából mazsoláznak, amikor épp köcsög vagyok, akkor a nézők szemében az is maradok. A Bárban is előfordult, hogy valakiből a stáb vágott össze abszolút negatív képet. És mi legalább kaptunk visszajelzést az ismerőseinktől. A Big Brother-szereplők között viszont biztos lesznek jó néhányan, akik majd meglepődnek, hogy mit gondolnak róluk az emberek.
– Érdekes az is, hogy azok a szereplők, akik a kamerák előtt is átlagos életet élnek, sokkal kevesebbet szerepelnek, mint az extrémebb résztvevők – magyarázza Napsugár. – Pedig ők is ott vannak, együtt élne
Menczer Tamás
Menczer Tamás: Magyar Péter Dopemannel vitázik, de a lényeggel nem mer szembenézni
