Aggódás Szvák elnök úrért

Mi tegyen a szegény újságíró, ha egy izzó vörös vasgolyóként becsapódó hírt csak nagyon óvatosan, szőr mentén kommentálhat, mert előre tudhatja: elég egy rossz szó, egy elhibázott betűfoszlány, és máris nyakában a per.
A hír így hangzik: a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. igazgatótanácsa Szvák Gyulát választotta elnökéül. Hogy ki ő? A Népszava szerint „nemzetközileg ismert történész”, amúgy docens, az ELTE Russzisztikai Központjának vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, Széchenyi professzori ösztöndíjas, aki első lapnyilatkozatai szerint megtiszteltetésnek tekinti új megbízatását, szerinte itt az ideje, hogy a politika kivonuljon a tankönyvírásból. Ezek a magvas, veretes, előrelátó gondolatok egyszersmind szerénységre és magas szakértelemre utalnak. Sőt az új státus kedvéért még a Pannonica kiadóbeli munkájáról is lemond. Csupa vezetői erény, csak gratulálni lehet hozzá. Mivel eddig más újságokból merítettem, talán elmarad az általa lapunkkal szemben indítandó, ki tudja, hányadik sajtóper. E sorok írója azonban most könnyen bajba kerülhet, mert kénytelen megemlékezni egy „másik” Szvák Gyuláról is, megengedve, hogy csupán névazonosságról van szó.
Ő az ismert könyves nagyvállalkozó, Princz Gábor, a Postabank leváltott elnök-vezérigazgatójának barátja és egykori üzlettársa. A múlt század kilencvenes éveinek közepén, a Horn–Kuncze kormány alatt már történt arra kísérlet, hogy a Pannonica Holding Rt. mellett további szeletet szakítson ki a magyar tankönyvpiacból. Peren kívül, óvatosan hozzáfűzöm, hogy rossz nyelvek szerint akkor már ki is jelöltek a számára egy irodát a Nemzeti Tankönyvkiadónál, de a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tiltakozására és azoknak a fránya fideszes országgyűlési interpellációknak a hatására visszavonták a megbízását. Állításom igazolására szigorúan pontos forrásmegjelölést alkalmazva: talán, mintha, esetleg akkor valamiféle összeférhetetlenség miatt került volna erre a sor. Ha ez a Szvák úr véletlenül azonos lenne azzal, akkor persze semmi baj, hiszen mint az előbb kifejtettem, ezúttal lemond a Pannonicáról. Miután e merész sorok lassan még merészebbé válnak, célszerűnek látom, hogy a soron következő tévedéseimet már előre helyreigazítsam. Ezért a szavakat nem az orosz, a lett, az észt, a litván vagy esetleg a grúz, hanem a magyar ábécé betűiből ragasztom össze tudományos igényességgel. Tehát: nem felel meg a valóságnak, hogy az említett úr és unokaöccse annak idején, egyszer, valamikor kedvezményes Postabank-betétekhez jutott. Az is hazugság, hogy a sok-sok-sok millió forint az övé volt. Nem felel meg a valóságnak – csak rosszindulatú valakik híresztelik –, hogy az elmúlt években legalább harminc különböző cégben volt valamilyen rokoni és egyéb szinten érdekeltsége annak a „másik” úrnak. Szemenszedett hazugság lenne, ha ezeket részletesen leírnám. (Sem név, sem cím, sem dokumentum nincs a szerkesztőségben.) A jelen írás címe is szinte rágalomszámba megy, ezért azt is előre visszavonom. Szvák úr, igazából nem aggódunk, hiszen biztosak vagyunk abban, hogy Ön – mint tetőtől talpig becsületes ember – elnökként is üvegzsebű beruházási döntéseket hoz. Abban is hiszünk, hogy megakadályozza a véletlenül előforduló pénzmosási kísérleteket. Kérjük, vigyázzon, mert a szoclibek már a kiadóban vannak!
A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.-nek kétezerben több mint négymillárd forint árbevétele volt.