Az első figyelmeztetés

Medgyessy Péter haragszik. A megrázó hírt maga a kormányfő röpítette világgá szombaton a pozsonyi CEFTA-csúcsról, arra reagálva, hogy Orbán Viktor a múlt héten több vidéki fórumon is használt egy valójában közhelyszámba menő fordulatot Magyarország reményeink szerint 2004-ben bekövetkező európai uniós csatlakozásával kapcsolatban. A harag nemcsak rossz tanácsadó, hanem olykor a tisztánlátást, a józan helyzetértékelést is lehetetlenné teszi.
A volt miniszterelnök ugyanis csupán arra hívta fel a figyelmet: a csatlakozás nem öncél, annak olyan feltételekkel kell bekövetkeznie, amelyek az unión belül is garantálják a nemzeti érdekek minél teljesebb érvényesítését. Ha nem így lesz, akkor úgy járunk a csatlakozással, mint a rendszerváltozással: a többség helyesli, de utána mélységes csalódottság lesz úrrá a társadalmon. Számos jel utal arra, hogy az integrációs folyamatot nem feltétlenül kell diadalmenetként elképzelnünk. A Magyar Hírlap pénteken a címlapon írt arról, hogy – sokak várakozásával ellentétben – aligha várható pénzeső a csatlakozás után, a Tárki prognózisa szerint pedig az uniós tagság rövid távú negatív következményei ronthatják a társadalmi közérzetet.
A jelenlegi miniszterelnök szerint a csatlakozásra vonatkozó kérdésre, amelyet az ígéretek szerint a népnek is feltesznek, csupán kétféle válasz lehetséges: igen vagy nem. Ez igaz. Csakhogy Orbán Viktor arra utalt, hogy most születnek meg azok a döntések, amelyek meghatározzák a magyar polgárok életminőségét az Európai Unióban. Azaz most dől el, hogy a szóvirágokon túl pontosan mi az, amire igent vagy nemet mondhatunk a majdani referendumon. Az ellenzék joggal tart igényt arra, hogy beleszóljon a feltételek meghatározásába, s szóvát tegye, ha szerinte rossz irányban indul el a kormány. Az uniós csatlakozás igenis a legfontosabb belpolitikai kérdés Magyarországon, még akkor is, ha a mostani ellenzék nem rendeli alá oly cinikus módon napi pártpolitikai érdekeinek, mint tették azt a szocialisták az előző ciklusban a médiatörvény jogharmonizációs célú módosításának megakadályozásával.
A kormánypárti politikusok álságos felháborodása Orbán Viktor nyilatkozata után a lényegi kérdésekről igyekszik elterelni a figyelmet. Valóban az szolgálja az ország érdekeit, ha a magyar kis- és középvállalkozásokat, a családi gazdaságokat eleve kizárjuk a versenyből az uniós piacon? Valóban a további privatizáció, a magyar gazdaság belső motorjainak leállítása és a pénzügyminiszter által meghirdetett óvatos jövedelempolitika teszi hazánkat éretté az EU-tagságra? Az ellenfél pocskondiázása, szándékainak félremagyarázása egyelőre célravezető taktika lehet a párbeszéd megkezdése helyett. Előbb-utóbb azonban a kormánypártoknak is be kell látniuk, hogy éppen az általuk folytatott kíméletlen hatalmi politika kezdi ki a stratégiai kérdésekben többé-kevésbé meglévő egyetértést.
Medgyessy Péter kormánya és sajtója a jelek szerint nem értette meg a polgári Magyarország üzenetét. Nem baj, az első után majd jön a második figyelmeztetés. Az alkotmány és az áprilisban megnyilvánult népakarat nem teszi lehetővé a kormány számára, hogy önállóan, a másik oldal szempontjait figyelmen kívül hagyva döntsön az ország jövőjét meghatározó kérdésekben.
Klasszikussal szólva: tetszettek volna kétharmados többséget szerezni.