Az Erzsébet-szobor kálváriája

Harmincnégy évvel Erzsébet királyné tragikus halála után, éppen hetven évvel ezelőtt adták át ünnepélyes keretek között a Ferenc József császár feleségéről készült emlékművet. A szobor több évtizedes egyeztetés után került véglegesnek szánt helyére, az Eskü, vagyis a mai Március 15. térre, ám ezzel korántsem ért véget kálváriája. Az ötvenes évek elején lebontották, és hosszú hányattatás után csupán 1986-ban került mai helyére, a Döbrentei térre.

Erzsébet királynét, a magyarok kedvelt királynéját 1898 szeptemberében gyilkolta meg brutálisan egy merénylő. Emlékszobrának felállításáról még halálának évében döntött az országgyűlés, helyét pedig 1900 januárjában a Szent György térre jelölte ki Széll Kálmán miniszterelnök. Egy hónap múlva pályázatot írtak ki a szobor elkészítésére, és úgy tűnt, rövidesen már a budai Vár egyik főterét díszíti majd. Rövidesen a gyűjtés is megindult, az első akadály csupán a beérkezett munkák elbírálásánál támadt. A titkos pályázatra csak magyar állampolgárok nevezhettek be, de az emlékmű elkészítésének mind koncepcióját, mind költségvetését tekintve teljes szabadságot biztosított az alkotók számára. A pályázat ennek ellenére eredménytelenül zárult. A neves szakemberekből, építészekből, szobrászokból és festőkből álló bírálóbizottság hamarosan kihirdette: végleges kivitelezésre egyik beérkezett munkát sem tartja alkalmasnak. Miközben évtizedek teltek el, újabb és újabb pályázatokat írtak ki az emlékmű elkészítésére, amelyek eredménytelenül zárultak. Ezalatt a helyszín terve is változott néhányszor, a Szent György tér mellett lehetséges variációként felmerült a Várhegy, a Városliget és a Margitsziget is.
Az utolsó, ötödik pályázat után, 1920 októberében végre győztest hirdetett a gróf Andrássy Gyula által vezetett bírálóbizottság. Úgy vélték: Zala és Hikisch közös tervében együttesen valósult meg az a ritka összhang, amely biztosíthatta a sikert, mind művészi felfogás, mind kivitelezés szempontjából.
Az emlékműhöz szükséges kövek kifaragását és szállítását Müller Ernő bányatulajdonos, a díszítő szobrászati munkákat pedig Szabó Rezső szobrászmester végezte. Zala György 1924-re készült el a művel, miközben a szobrot magában foglaló görög templom belsejét hat újabb domborművel egészítették ki. A bizottság a helyszínt illetően ismét felülbírálta korábbi döntését. Bethlen István miniszterelnök javaslatára végül a nagyobb városrendezési munkák következtében lebontott piarista épület helyén keletkező – a Belvárosi templom és a közeli Erzsébet híd szomszédságában fekvő – teret választották.
Ezzel a negyedik évtizede húzódó ügy lezárult. Ünnepélyes felavatása 1932. szeptember 25-én volt, Horthy Miklós kormányzó és számtalan neves közéleti, társadalmi és politikai személyiség jelenlétében. Az ünnepségen többek között idézték Jókai, Deák, Vaszary Kolos, Eötvös József és Szilágyi Dezső a királyasszonyt méltató szavait.
Az emlékmű mégis csupán két évtizedig állhatott háborítatlanul a számára kijelölt helyen. A háborút követő új rendszer ugyanis csupán 1953-ig tudta elviselni a szerintük felejtendő intézményre, a királyságra emlékeztető emlékművet.
A szobrot lebontották, majd évtizedekig a kiscelli és a sülysápi raktárakban állt. Hosszas hányattatás után ifj. Madarassy Walter restaurálta és 1986 decemberében került mai – remélhetően végleges – helyére, a Döbrentei térre. Az eredeti emlékműből ma hiányzik a szobor köré emelt görög templom, csupán a királynét ábrázoló, több mint két méter magas, kőtalpazaton nyugvó alkotás áll, a szintén a királynéról elnevezett Erzsébet híd budai lábánál.