Egy nemzedék búcsúzik a Bundestagtól

A vasárnapi választásokkal valószínűleg egy korszak ér véget: a jelenleg 666 tagot számláló német parlamentből az idén 178-an mondanak búcsút a képviselőségnek. Közülük többen a Helmut Kohl által fémjelzett korszakhoz kötődnek, hiszen meghatározó szereplői voltak a kereszténydemokrata kancellár több kormányának.

A legtöbben – szám szerint 78-an – a szociáldemokraták soraiból mondtak le az újbóli jelöltségről, őket követik az uniópártok 72 képviselővel. A búcsúzók között található mások mellett Theo Waigel (CSU), aki kereken három évtizedig dolgozott a parlamentben, és 1989-től 1998-ig pénzügyminiszterként tevékenykedett. A rangidős azonban nem ő, hanem Rudolf Seiters (CDU): az egykori belügyminiszter és parlamenti alelnök ugyanis 33 évig volt képviselő. Nagy megkönnyebbüléssel távozik Klaus Kinkel (FDP), aki 1992– 1998-ig a külügyek irányítójaként vált ismertté. A liberális politikust saját bevallása szerint meglehetősen nyomasztotta a felelősség, ám most teljes mértékben családjának és ügyvédi praxisának szentelheti idejét. Szögre akasztotta a képviselőséget Rita Süssmuth is, aki 1988-tól tíz éven át a parlament elnök asszonya volt. (A kereszténydemokrata politikus legutóbb a külföldiek bevándorlását szabályozó törvénytervezet kidolgozása kapcsán került reflektorfénybe.)
A konzervatív uniópártok tehát markáns, meghatározó politikusokat veszítenek el, de a szociáldemokraták, a liberálisok és a Zöldek is több ismert politikustól lesznek kénytelenek elköszönni. (Köztük van például a Zöldek egyik legnépszerűbb politikusa, Cem Özdemir, aki a Lufthansa bónuszpontok körül kirobbant botrány miatt volt kénytelen visszavonulni.) Nemzedékek jönnek-mennek, s ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Kohl-nemzedék távozásával a német parlamentben egy új generáció, a 68-asok veszik át a rangidősek vezetését – élükön Gerhard Schröderrel és Joschka Fischerrel. A kérdés csak az, hogy kormányon vagy ellenzékben?