Utoljára 1972 hasonlóan száraz nyara után élt át az elmúlt napokhoz hasonló füstöt az orosz főváros. A júliusban fellobbant tüzek szeptember elején újultak ki, s a szmoghelyzet ezután vált kritikussá Moszkvában. Az utcákra mintha összefüggő ködfelhő ereszkedett volna, az autók alig tudnak haladni, a gyalogosok könnyező szemmel sietnek az utcákon. A sokszor 100–150 méteresre csökkent látótávolság komoly fennakadásokat okozott a három nagy fővárosi repülőtér forgalmában is. Egy ideig bizonytalannak tűnt, hogy megrendezhető lesz-e az orosz–ír válogatottak futballmérkőzése. A mérések szerint a káros anyagok koncentrációja két-háromszor haladta meg a normális mértéket. A levegő szén-dioxid-tartalma egyes napokon a megengedett szint hat-hétszeresét is elérte, így a gyógyszertárakból szinte teljesen eltűntek a szájmaszkok. Az orvosok azt ajánlották a szívbetegeknek, asztmásoknak, illetve a terhes anyáknak, hogy ha tehetik, hagyják el a várost, vagy ne menjenek az utcára. A fővárosi önkormányzat a legkritikusabb napokon megengedte az iskoláknak, hogy belátásuk szerint oktatási szünetet rendeljenek el.
A moszkvai terület huszonkét járásában rendkívüli állapotot hirdettek ki. Elsősorban helikopterből és oltóanyagból van hiány, a száraz nyár miatt erősen megcsappant a tározók vízkészlete. A legkritikusabb helyzetben lévő területek csak a napokban kaptak a kormánytól 6,4 millió rubel segélyt. A megfigyelők némi szarkazmussal úgy vélik, augusztus elején hiába volt hasonlóan rossz a helyzet, a kormány tagjai üdültek, s nem csípte a szemüket a moszkvai füst, a fővárosba visszatérve pedig megdöbbennek a helyzeten. Mindenesetre most közel négyezer katasztrófaelhárítót csoportosítottak át Moszkva környékére. A fővárosban valamelyest javult a helyzet: a levegő szennyezettsége ismét a normális határok között mozog, a korábbi 600 helyett azonban továbbra is mintegy 200-300 hektárnyi erdő ég a környéken.
Szentpétervár sem lélegezhet fel. A város környékén veszedelmes méreteket öltöttek a tőzegtüzek, a szmog a szomszédos Litvániát is veszélyezteti. A katasztrofális helyzetet a szakemberek szerint csak az őszi esőzések oldhatják meg. Az eső és a szél fogja kimosni, átszellőztetni a fővárost. Ebben bízik a moszkvai terület egyik leginkább katasztrófa sújtotta vidékének, a saturszki járásnak az elöljárója is. Itt jelenleg úgy száz hektáron közel tíz tűzfészekkel birkóznak még a mentőalakulatok. A néhány házból és hétvégi dácsákból álló Sirjajevó például aligha égett volna le, ha idejében érkeznek a tűzoltók, s legalább körülszántják a veszélyeztetett részeket. A tűz közeledtekor azonban hiába telefonáltak, a légkondicionált adminisztrációs központban nem vették fel a kagylót. Így aztán a későn érkező segítők már csak az üszkös romokat locsolgathatták. Joggal dühödött fel mindezen Gromov kormányzó, a hanyagság mintapéldájaként emlegetve a saturszkiakat. Parvickij persze mosakodik a sajtónak. Az ő mérései szerint például a szén-dioxid-koncentrátum errefelé furcsa módon végig normális volt. Ezzel magyarázza, hogy gézmaszkokat egyáltalán nem osztott szét. A saturszkiak nem panaszkodtak, hiszen életkörülményeik amúgy is áldatlanok. A járási központ kommunálkáiban például a fürdési lehetőség sem nagyon biztosított. Az elöljáró a helyiekre hárítja a felelősséget, mondván, a legtöbb falu gyéren lakott, főképp idősek maradtak ott, akik általában maguk próbálják felvenni a harcot a tűzzel, s csak akkor kérnek segítséget, amikor már késő. Aztán kinéz az égre, s közli, nemsokára megjön az eső, ami majd mindent megold. Ez a hozzáállás nagyon is jellemző a csinovnyikokra.
A saturszki járás egyik nevezetessége a bútorgyár, a másik a hatalmas tőzegtelep. Ezzel régebben nem volt gond, mintegy húsz éve azonban mesterségesen kiszárították a mocsarat, azóta ég nyaranta a tőzeg. Egy-egy tűzfészek mélysége 15-20 méter is lehet, így eloltásához olyan mennyiségű vízre lenne szükség, hogy inkább hagyják égni. Már csak azért is, mert a tűzoltók a beomlás veszélye miatt a fészkek közelébe sem férkőzhetnek.
A fővárost és már a környező országokat is fenyegető szmogot a szakemberek részben az elhibázott környezetvédelmi politikára vezetik vissza. Felhívják a figyelmet arra, hogy korántsem lehet kizárólag mindent a forró és aszályos időjárás számlájára írni. A svájci székhelyű Természetvédelmi Világalap munkatársai a helyzet kapcsán például az 1920-as évektől kiszáradt mocsár- és lápvidék helyreállítási munkálatainak felgyorsítását szorgalmazzák.
A 188 tűzfészek kialakulásában jelentős szerepet játszik az emberi felelőtlenség is. A tűzoltók például a vadászokat is vádolják, akik hanyagul oltják el a tüzet az erdei sütés-főzés után. A vadászidényben két-háromszor többet riasztották őket a moszkvai területen. Úgy vélik, hogy az erdőtüzek nyolcvan százaléka az emberi felelőtlenség számlájára írható.
Németország
Mai hír és régi újság
