(ki mit, hogyan lát…)

Én nem tudom, szemlélhetők és értelmezhetők-e azonos dolgok kétféleképpen, vagy valójában az, ami azonos, egyértelmű is, és más-más megítélése az egyik fél részéről ámítás és csalás.
Engedjék meg, hogy ugyanazt a hírt bemutassam a Népszabadság és a Magyar Nemzet tálalásában. Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy a Népszabadság profi és már-már pártsemleges lapként van elkönyvelve, a Magyar Nemzet szakszerűsége és pártatlansága viszont úton-útfélen megkérdőjeleztetik.
A profi ezt írja: „A Nemzeti Szövetség kezdeményezte, hogy bontsák le Lenin szobrát kapri (sic!) szigetén. Az olasz kommunisták azonban felháborodottan tiltakoznak a jobboldali párt javaslata ellen. A Nemzeti Szövetség európai parlamenti képviselője, Roberto Biliardo szerint is a szobor elbontásával szükségtelenül felkorbácsolnák a szenvedélyeket kapri szigetén. Mi szoborparkba száműztük Lenint, az olaszok meg tán azt száműznék, aki ki akarja űzni Lenint?”
A politikai-ideológiai zöngékre most még ne figyeljünk. Azt se hánytorgassuk fel egyelőre, hogy a Népszabadság szerint a sziget neve Kapri, ezt az i betű tulajdonnévből melléknevesíti, s így nagy C helyett kis k-val írandó, mint a kapor. Ez nyilvánvalóan nem elírás, nem sajtóhiba, mert a cikkecske szerzője konzekvensen ragaszkodik hozzá.
A dilettáns, elfogult Magyar Nemzet szerint Capri tulajdonnév.
Tehát: „Lenin-vita Caprin. Róma. A jobboldali Nemzeti Szövetség kezdeményezte, hogy bontsák le a Lenin-szobrot Capri szigetén. Az olasz kommunisták és szövetségeseik felháborodottan tiltakoznak a javaslat ellen. A szobrot még az 1970-es években emelték, és egyike a Nyugat-Európában nem sok helyen fellelhető Lenin-szobroknak. Alkotója – az 1991-ben Rómában elhunyt – Giacomo Manzu, Lenin-békedíjas, neves szobrászművész, aki a római Szent Péter Bazilika Halál kapuját, a New York-i ENSZ-székház Reménység című hatalmas bronzszobrát készítette. Lenin két ízben, 1908-ban és 1910-ben járt az olasz szigeten Makszim Gorkij vendégeként.”
Nézzük hát. A dilettáns Magyar Nemzet jóval több információt közöl a hírben, mint a Népszabadság. Eme információk alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a Capri szigetén álló Lenin-szobor kvalitásban valószínűleg különbözik a moszkvai hentesboltokban egykor látható, zsírból faragott ábrázolásoktól. (Ha volt zsír.) Az MN nem manipulál. Ezúttal nem komcsizik, nem von párhuzamot a 70-es évek pozitív Lenin-figurái és a 2002. évi pozitív szt-állományú figurák között.
Az NSZ viszont azt sugalmazza, hogy kaprin több esze van a politikusoknak, mint nálunk. Sőt! Nagyon figyelemreméltó, ahogy a kis elmemű szerzője az olaszokat azonosítja a kommunistákkal. Figyeljük csak! A hír szerint az olasz kommunisták „tiltakoznak”. Az NSZ poénja: „mi… száműztük Lenint, az olaszok tán azt száműznék, aki ki akarja űzni Lenint”. Finom manőver. Azt mondja: „mi”, hogy azt mondhassa: ,,az olaszok”. Ergo: a művelt Nyugat mondja. Ergo: Lenin él. A 70-es évek eurokommunistái helyesen jártak el. Ergo: a szigorúan titkos tiszti állomány a 70-es évek végén brillírozott. Nem biztos, hogy Lenin jó helyen van a szoborparkban. Mi, magyarok (mármint a jobboldalja, mint az olasz Nemzeti Szövetség) hülyék vagyunk. De nem mind. Fent nevezettek és az NSZ kivétel. Lenintől döglik a légy.
Ergo: szép dolog volt a Majakovszkij utcából Király utcát csinálni? Több lett attól a nyugdíj? Ergo: sok mindent újra kell gondolni, különösen most, hogy a magyar populáció kinyilvánította, hogy Lenin él, Lenin élt, Lenin élni fog.
Azt tartja a mondás: cseppben a tenger.
Hogy egy ilyen apró-cseprő hír sokat elárul-e a továbbiakban reánk váró alapos agymosásról, én nem tudom…
(P. S. A pokol pillangói című könyvemet ma, kedden 18 órától a fővárosi Napkapu Könyvesboltban (Vigadó tér 2.), szept. 12-én 17 órakor pedig az Emese álma Könyvesboltban (Fehér út 1.) dedikálom. Szeretettel és örömmel várom mindazokat, akik kíváncsiak a Nemzet Lap- és Könyvkiadó gondozásában megjelent regényemre.)