Központi tejkampány

A marketingtől, a termelői összefogástól függ a hazai tejtermelők jövője is – vonható meg a hét végén zárult párizsi tejipari világkongresszus mérlege. Azt már honi ágazati szakemberek hangsúlyozzák: a tejfogyasztást növelő – szakmai igények szerint évi egymilliárdos – reklámkampányt állami pénzből kell finanszírozni. Ha nem sikerül növelni a fogyasztást, a tejesgazdák egy része tönkremegy, a talpon maradók pedig megszenvedik az uniós csatlakozást.

A hazai tapasztalattal ellentétben (hiszen itthon pozitívabb hozzáállással is csak annyi mondható: stagnál a tejpiac) a világ legtöbb országában emelkedik a tejtermelés. A bővülés átlaga 1–1,8 százalék – derült ki a párizsi világfórumon, a Congrilait-én. Az emelkedés azonban még így is kissé elmarad a fogyasztás növekedésének évi kétszázalékos ütemétől. A növekedés főképp Európában szembetűnő, ahol az egy főre eső tejfogyasztás tíz éve még 320 liter volt, mára viszont már 326. E trenddel szemben az itthoni – egy főre jutó – tejfogyasztás csak alig valamivel haladja meg a 130 litert, figyelembe véve, hogy összes tejtermelésünk 1,7 milliárd liter, de tejágazatunk 400 millió liter felesleggel küzd.
Szem előtt tartva a két adat közötti különbséget és a jelentős magyar tejfelesleget, a hazai tejtermelők egy része nem sok jóra számíthat az európai uniós csatlakozással – vélik egyes szakértők. A feldolgozók ugyanis valószínűleg egyszerűen nem vásárolják fel a felesleges tejet a piacról, hisz azt veszteséggel exportálják, ennek hatására viszont több gazda kénytelen lesz felhagyni a termeléssel.
Az ágazat szakemberei szerint a kérdést már nem szakmai, hanem kormányszinten kellene kezelni. Több hazai piaci szereplő is úgy látja, hogy megfelelő – igaz, költséges, évi egymilliárd forintos – reklámkampánnyal belátható időn belül, azaz három–öt év alatt akár tíz százalékkal is emelni lehetne a belföldi fogyasztást. Ez 21 milliárd forint értékű tejtöbblet elhelyezését tenné lehetővé a piacon. Ha ez az elképzelés megvalósulhatna, emellett megfelelőbb tejhigiéniai rendelkezéseket vezetnének be, amelyek szigorúan szabályoznák a tejtermelés feltételeit, akkor stabilizálható – nagyon jó esetben pedig akár növelhető is – lehetne tejtermelésünk (főképp, ha így, egyes számítások szerint akár 100-150 millió liter tejet is képesek lennénk külföldre vinni).
Ha azonban nem lépünk előre a fogyasztásnövelés és a tejhigiénia terén, akkor a termelők kénytelenek lesznek levágni teheneiket.
Az uniós életben maradáshoz fejlesztésekre is szükség van. Ha versenyezni is akarunk, mondjuk a francia termelőkkel, sőt a világpiacon is meg szeretnénk jelenni, akkor a tehenészetekben be kell vezetni az úgynevezett HACCP minősítési rendszert. Ezen a lépésen – mint az a világkongresszuson elhangzott – a francia tejtermelők fele túl van, Nemetországban is egyre több tehenészetben vezetik be, a kanadai és az ausztrál gazdaságoknak pedig jelentős része már évek óta e minősítés birtokában üzemel. A Congrilait-én rámutattak a termelők öszszefogásának fontosságára is, hiszen csak így képesek jobb piaci pozíciókat elérni. Így valamelyest védekezhetnek a tejipari vállalatok koncentrálódása ellen is: 1998 és 2001 között ugyanis a világ tejipari vállalatai 529 esetben kezdeményeztek egyesülést, tulajdonjog-vásárlást vagy más, növekedést eredményező akciókat.
A kezdeményezők az esetek hetven százalékában európai vállalatok voltak. Kontinensünk tejóriásai 272 esetben hajtottak végre fúziókat, ezen esetek 51 százaléka adott országon belüli piacon, 28 százaléka Európán belül, és csak maradék része jött létre a kontinensen kívül. (A világ húsz legnagyobb tejipari vállalata közül 11 európai).
Az „összekovácsolódásra” a vásárlók megnövekedett igényei, az innovációs beruházásokra és a kommunikációra fordított összegek emelkedése mellett azért volt szükség, mert a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazat más szereplői és az értékesítési hálózatok is növekedtek, így a feldolgozóknak egyenrangú partnerekké kellett válniuk.