A választások óta szerettük volna tájékoztatni lapunk olvasóit a szocialisták lakáspolitikai elképzeléseiről. Megkereséseinkre azonban eddig érdemi választ nem kaptunk. Miért?
– A lapjukban megjelent, személyemet érintő írás miatt gondoltam, hogy nem nyilatkozom. Ha ezzel bárkit megfosztottam az informálódás lehetőségétől, elnézést kérek.
– Az utóbbi években számos szakmai szövetség fogalmazta meg, hogy az építésügy és a lakáspolitika feladatának koordinálását egy minisztériumban látnák szívesen. Ezt a javaslatot önök is támogatták, ám hivatalba lépésük óta ez nem valósult meg. Nem fél attól, hogy a sok bába közt elvész a gyermek?
– Igaz, hogy jobb lett volna egyszerre megcsinálni, ám lépésről lépésre haladunk. A szabályozás átkerült a Belügyminisztériumhoz, a koncepció kidolgozását pedig a Nemzeti Lakáspolitikai Tanácsadó Testület végzi.
– Ön a közelmúltban bejelentette, hogy százötvenmilliárd forintot szánnak a támogatásokra. Miből lesz forrás a terveikre? Nem csak az önkormányzati választásokig tartanak majd ígéreteik?
– Nem azt ígértük, hogy már az idén, hanem a négyéves cikluson belül jelenik meg ez az összeg. A forrásokra egyfelől a gazdaság bővülése a biztosíték, másfelől a lakástámogatási rendszer megteremti saját forrását. A lakástámogatási rendszer alapjait azonban nem kell megváltoztatni.
– A támogatási összeget duplázzák meg vagy annak GDP-hez viszonyított arányát?
– Abszolút értékben szeretnénk növelni a támogatásokat. Egyébként nagyon érdekesek a számok, mert ha minden támogatást, például az adó-visszatérítést is figyelembe vesszük, akkor az otthonteremtésre fordított összeg GDP-hez viszonyított aránya közelít az európai uniós 1,3–1,6 százalékhoz. Ha csak az odaítélt pályázati pénzeket vesszük alapul, akkor viszont jelenleg ez az arány 0,8 százalék, amit a ciklus végére másfél százalékra akarunk „feltornászni”.
– Mi lesz a kamattámogatások és az adó-visszatérítés sorsa? Megnyirbálják?
– Medgyessy Péter és én is többször kijelentettük: nincs szükség komolyabb változtatásra. Egyedül a használt lakások esetében látunk olyan problémákat, amelyek korrekciót igényelnek.
– Nevezetesen?
– A támogatást az állam nem arra a célra szánta, hogy valaki sokadik lakását vegye meg belőle, vagy a családon belül adásvétellel jusson kedvező kamatú forráshoz vagy adókedvezményhez.
– Visszamenőlegesen is változtatnak?
– Szerzett jogot nem bántunk.
– Mikor várható a változtatás?
– A jövő év májusában, ha a szükséges törvénymódosítások is megszületnek. Egyébként a szakemberek azt tanácsolják, 2004-ig vizsgáljuk meg tüzetesen a rendszer működését, hatékonyságát, s akkor lehet majd komolyabban, pozitív irányban változtatni annak egyes elemein.
– Melyek azok a legfontosabb területek, ahol változtatást akarnak?
– A mai támogatási rendszer a közép- és a felső középréteget preferálja. Az ő igényeik lassan kielégülnek, s a következő időszakban az alacsonyabb jövedelműek otthonteremtési lehetőségein kell javítani. Mindemellett bővíteni szeretnénk a fiatalok lakáshoz jutási esélyeit. Kiemelt szerepet szánunk a lakásfelújítások és -korszerűsítések kérdésének, valamint a bérlakásépítésnek. Utóbbi nagy dilemma. Kérdés ugyanis, hogy szabad-e valamilyen formában az állami bérlakásépítést visszahozni. Másik nagy lehetőség a piaci alapon épülő bérlakások támogatása. Ez esetben három tényezőt kell összhangba hozni: ad-e az állam egyszeri támogatást, lakbér-hozzájárulást és kedvezményes hitelt? Ebből csak az utóbbi működik, amivel már élhetnek a vállalkozók.
– A választások óta kevésbé hallani, hogy újabb bérlakások támogatását fogadták volna el.
– Ez a terület nem hozzám, hanem a Belügyminisztériumhoz tartozik. Úgy tudom, az értékelés folyik, s a napokban bírálják el a támogatásokat, ami négymilliárd forintot tesz majd ki.
– Mi lesz akkor, ha forráshiány miatt nem jut pénz az igények kielégítésére?
– Úgy vélem, ebben az esetben azokat át kell vinni a következő évre.
– Ha önöknek valóban olyan fontos a szegények támogatása, akkor miért nem szavazták meg tavaly a zárszámadási törvényt, amely ötmilliárdot biztosított volna bérlakásépítésre?
– Én is megkérdezhetném, hogy miért nem szavazta meg a fideszes kormánytöbbség az én tízmilliárdos többlettámogatásra vonatkozó javaslatomat a kétéves költségvetésnél. A válasz pedig a kérdésére az, hogy azért, mert ez egy 180 milliárdos csomag volt, és olyan elemeket is tartalmazott, amelyeket nem tartottunk elfogadhatónak.
– A gyermekek után járó egymilliós szociálpolitikai kedvezményt mikortól lehet majd felhasználni?
– Néhány héten belül bejelenti a miniszterelnök a szociálpolitikai támogatás változásait.
– Ez ugye három gyermekig biztosít egy-egy milliós támogatást. Mi lesz azokkal, akik négy vagy annál is több gyermeket nevelnek, ők nem kapnak segítséget?
– A háromnál több gyermek után ma is 200 ezer forint jár gyermekenként. Egyébként a szakemberek azt mondják: három gyerek – három szoba, de a hat gyermek is három szoba. Vagyis ez nem jelenti azt, hogy annyival nagyobb lakást is kell építeni. Látni, hogy sokszor erőn felül vállalnak a szülők, s az építkezést nem tudják befejezni.
– Korábban elhangzott, hogy a lakhatásnak állampolgári jognak kellene lennie. Mikor módosítják az alkotmányt?
– Ez nem járható út. Azt viszont biztosítani kell, hogy a szegények albérlők házába költözhessenek, s a hajléktalanok feje fölé is tető kerüljön. Annyira nem vagyunk szegények, hogy emberek fagyjanak meg télen az utcán.
– Nem ellentmondásos, hogy miközben számos embernek nincs fedél a feje fölött, illetve nincs saját tulajdonú otthona, számtalan lakóingatlan üresen áll a fővárosban és vidéken egyaránt?
– Ezért szeretnénk létrehozni egy nemzeti lakásalapot, bár ennek nagy a veszélye. Egy település ugyanis nem örül annak, ha kívülről intézik az ügyeket. Ezért inkább azt kell szorgalmazni, hogy ezen ingatlanokat a helyhatóságok térképezzék fel és hasznosítsák.
– Mi lesz azok sorsa, akik a magánosítás idején megvásárolták otthonukat, ám nem tudják vállalni a felújítás költségeit?
– Sokan úgy vették meg tanácsi bérlakásukat, hogy nem tudták, az milyen teherrel jár. Lehet, hogy számukra az államnak fel kellene ajánlania a piaci alapú ár felén, háromnegyedén megvalósuló visszavásárlást, biztosítva, hogy az érintettek életük végéig a lakásban maradhassanak bérlőként.
– Mi lesz azokkal, akik a kilencvenes évek elején hirtelen magasba szökő lakáshitelkamatokat már nem tudták fizetni, s mára akár többmilliós adósságot halmoztak fel?
– Ezeket az adósságokat teljes mértékben elengedni nem lehet. Ám ahogy a bankok, a sportegyesületek konszolidálva lettek, úgy a lakosság ezen rétegét is meg kell segíteni.
– Mekkora összeg szükséges ehhez, és milyen megoldás jelenti a járható utat?
– Azoknak, akiknek még esélyük sincs rá, hogy visszafizessék tartozásuk akár csak egyharmadát is, mi Nyíregyházán azt mondjuk: ha ezentúl mindent rendszeresen fizet, akkor évente tíz százalékot elengedünk felhalmozott tartozásából. Így egy évtized alatt nullázódik adósságuk. Ez szerintem országosan is járható út lenne. A másik lehetőség, hogy a korábbi huszonnyolc százalékos hitelre és annak görgetett kamataira felvehesse a jelenlegi kedvező, államilag támogatott hitelt az adós. Becslések szerint a probléma negyvenmilliárdból megoldható.
– A jelenlegi lakáshitelezésben a bankok kezelési költsége évente változhat. Nem tartja veszélyforrásnak, hogy az osztogató kormányzati politika miatt elszabadulhat az infláció, s a bankok kénytelenek lesznek emelni kezelési költségeiken, s így akár egy újabb – bár a korábbinál kisebb mértékű – adósságcsapda alakulhat ki?
– A kormány költségvetési politikája arról szól, hogy ez így maradjon. Egyébként nem hiszem, hogy a bankok élnének ezzel a lehetőséggel.
– Mi lesz a lakástakarékokkal? Elképzelhető, hogy állami kamattámogatást kapnak, hogy versenyben maradhassanak az otthonteremtési hitelezésében?
– A betétek és a hitelek támogatása közötti összhangot kell megteremteni. Látok rá esélyt.
– Rendkívül komoly probléma a panellakótelepek helyzete. Mi lesz az Orbán-kormány által elindított támogatások sorsa?
– Megmaradnak. Az első fél évben egymilliárd forintos támogatási igény jelentkezett, ami az utóbbi hónapokban megtöbbszöröződött. A panellakások problémájának rendezéséhez viszont a szövetkezeti és a társasházi törvényt is meg kell változtatni. Egyebek mellett a vétójogra gondolok, vagyis arra, hogy jelenleg akár egy lakó is megakadályozhatja egy közösség akaratát.
– Ön szerint bele lehet kényszeríteni valakit abba, hogy például a többség felújítási tervei miatt ő is anyagi terhet vállaljon?
– Ez az a kérdés, amelyre törvényi szinten kell majd választ adni. Egyébként megfordítom a kérdést: a többségnek el kell-e viselnie egy ember ellentétes akaratát? Hiszen az egy ellenszavazat a többség életminőségére van kihatással.
– Németországban könnyebben megoldották a feladatot.
– Ott a lakótelepek nyolcvan százaléka állami kézben van. A lakókat kiköltöztették a felújítás idejére. Egyébként pedig ott is voltak problémák ebből.
– Lakóingatlan visszterhes (adásvétel, csere) szerzése után jelenleg négymillió forintig kettő, felette hat százalék az illeték. Nem lehetne a kedvezményes két százalékot magasabb értékhatárig kiterjeszteni?
– Úgy gondolom, hogy az élet és az ingatlanpiaci árak túllépték a kedvező, kétszázalékos illetékhatárt. Ezért szükségesnek tartanám a négymillió forintos szint megemelését, amire esélyt azonban csak a későbbi években látok.
Csabai Lászlóné (Rácz Judit) Budapesten született. Élelmiszer-ipari technikusi végzettség után 1975-ben élelmiszer-ipari üzemmérnöki diplomát, majd 1984-ben a Kertészeti Egyetemen szakmérnöki képesítést szerzett. 1986–90 között a Nyíregyházi Városi Tanács elnöke. 1990–94 között a Start Rehabilitációs Vállalat marketing- és vállalkozási főosztályvezetője. 1994-től Nyíregyháza polgámestere. 1994. június 28. és 1995. szeptember 11. között, majd 1998. júniustól a szocialisták országgyűlési képviselője, 1998 decembere és 2000 decembere között frakcióvezető-helyettes. Két gyermeke van.
Orbán Viktor
Orbán Viktor elárulta mi az, ami egész Európában csak Magyarországon lehetséges + videó
