Levelek Pestről és Budáról

Monostoriné Szabó Ildikó (Kőbánya): Gimnáziumi, fizika-kémia szakos tanár vagyok, már nyugdíjban. Az augusztusi nagy dunai árvíz idején fogadtam egy üveg pezsgőben a barátaimmal, hogy az áradásnak komoly következményei lesznek a gáton túli területeken, még akkor is ha, a gáton nem csap át a víz. Nyertem!
Mivel a „szakemberek” nem tudják a közlekedőedények rendszerének törvényét, nem tudtak felkészülni a csőtörésekre. Ha a folyómederben nagy a vízszint, a fenék- és oldalnyomás, a meder gáttal ellentétes oldalán emelkedik a talajvíz szintje és a statikus nyomás. Ebben a talajban vannak elhelyezve a főnyomócsövek, amelyekben nagy sebességgel áramlik a víz. Bernoulli törvénye értelmében kisebb a nyomás, mint a külső talajvíz nyomása. Ennek az eredménye, hogy a vízvezetékcső „beroppan”, s a kisebb nyomás irányában törik el. Ehhez a tényhez még az is hozzájárul, hogy a külső víz a nagy szén-dioxid-szennyeződés miatt savas.
Amennyiben bármelyik tanítványom ezt nem tudta volna a gimnáziumban, akkor biztos, hogy közepesnél nem kapott volna jobb osztályzatot. Szívesen vitatkozom azzal, aki a fizika törvényei alapján számításokkal, és nem pártpolitikai alapon az ellenkezőjéről meg tud győzni.
*
Érsek Ferenc (A XIII. kerületi Környezetgazdálkodási Kht. ügyvezető igazgatója): A Pest-Buda rovat 2002. szeptember 16-i számában Beke Kata olvasói levelére szakmai szempontok alapján válszolok: A Gyöngyösi sétányon – ellentétben a levélíró felvetésével – nem áll szándékunkban kősivatagot építeni egy ligetből irdatlan pénzért, hanem a részben elhanyagolt, a megfelelő esztétikai környezetet sem biztosító területet szeretnénk újra az ott lakók számára vonzóvá, illetve az odalátogatók részére kellemessé tenni. A terveket tájépítési szakemberek készítették, biztosak vagyunk abban, hogy ezen területen a lakások értéke nemhogy csökkenni, éppen ellenkezőleg, növekedni fog.
A kivágásra szánt fák többsége valóban nyárfa, ezek mindegyike húsz évnél idősebb. A nyárfa úgynevezett puhafa, gyorsan nő, látványosan lombosodik fiatal korában, később viszont gyorsan öregszik. Ez utóbbi azzal jár, hogy a fatest belső része elhal, igen gyakran elkorhad, veszélyessé válik. A terjedelmes lombozat és a rajta lévő hajtásrendszer súlya miatt a szél okozta nyírófeszültség gyakran okoz vázágletörést, kidőlésük is reális veszély. Az itt található fák többségének belseje korhadt és üreges. Megifjításuk az említett statikai problémákat nem szüntetné meg. A sétány átépítése, felújítása, újraburkolása indokolja a terület kertészeti felújítását is. A területen három nagyon öreg és fertőzött vadgesztenyefát kell kivágni. A városi klímát egyébként is nehezen viselő fákat aknázómolyok támadják, a lombozatuk sárga-barna és ritkult. Legyengült állapotuk miatt gyakori a hajtás- és gallyhullás. Ez már nemcsak esztétikai probléma, de balesetveszélyes is. Ki kell vágnunk még az akác-, a zöldjuhar-, az ecet- és az ezüstfákat is – melyek gyakori gyomfák a fővárosban –, valamint a kőrisek közül azokat, amelyek gyomként nőttek a telepített kőris-, illetve platánlevelű juharfa között.
Egy városi közpark növényállománya nem lehet olyan – magára hagyott és elsűrűsödött –, mint egy erdőrészlet.
A kivágandó 26 darab fát és 150 darab cserjét természetesen pótoljuk. A sétány két oldalán lévő ágyásokba 35 darab csörgőfát (koelreuteria paniculata) ültettünk ki, fasori elrendezésben. Ezzel az összképet egy esztétikailag nagy értékű díszfa határozza meg, amely domináns mennyiségével megfelelő keretet nyújt a sétánynak. A már meglévő ágyásokba és az újonnan kialakítandó területre összesen 2500 darab díszcserjét ültetünk ki.
Érdekes a levélíró véleménye a nyárfák pehelytermésével kapcsolatban is. Állítom, véleményét kevesen támogatják, mely szerint sajnálja a nyárfa virágzása során két héten keresztül elszabaduló pelyhek megszűnését, hiszen tömegesen kapjuk a telefonhívásokat minden évben a fa virágzása idején felmerülő problémák miatt. Sajnálom a muskátli kihelyezéséről szóló, rosszízű sorokat, mivel eddig csak dicséretet kaptunk a kerületben több helyen kihelyezett kandelábervirágok miatt. Hetente kétszer lajtkocsival mi öntözzük azokat, ennek hiányában már az áprilisi kitelepítést követő három héten belül kiszáradtak volna.
*
Borszéki Gyula (XIII. kerületi MSZP-s önkormányzati képviselő, alpolgármester): Beke Kata levelében olyan esemény ellen emel szót, ami nem történt meg. A Gyöngyösi sétány felújítása során valóban ki kellett vágnunk 26, többnyire beteg fát, azonban ezek helyett 35 új fát és 2500 darab cserjét ültettünk el. Nem kőrengeteget építettünk, ellenkezőleg, a lakótelep közepén egykor szebb napokat látott sétáló-, pihenőparkot adjuk vissza a környék lakóinak. Beke Kata a kerület, ezen belül lakótársainak többségét sérti azzal, hogy „naivnak” titulálja őket, mert tavasszal, az országgyűlési választásokon az övétől eltérő értékrend alapján szavaztak.
*
Farkas Zsolt (Budapest): A budai Bartók Béla út környékén Szent Imre herceggel kapcsolatos több emléket is felsorolnak a szeptember 23-i Pest-Buda mellékletben. Ezek közül megemlítik a Villányi út elején, a 3. szám alatt 1924-ben épített plébániaházat és a Nagyboldogasszony tiszteletére emelt ideiglenes templomot is, amelynek helyettesítésére – de nem a helyébe – készült el az akkor már Szent Imre herceg útja 15. szám alatti telken, a végleges mai kéttornyú barokk templom. A feladatát ma is nagyszerűen ellátó templomot az egyházi ünneplésekkel elhalmozott 1938. év Szent Imre-napján maga a hercegprímás, Serédi Jusztinián bíboros szentelte föl a szent királyfi tiszteletére. A háború után „természetesen” az utcát visszakeresztelték, s elvették a kerülettől a Szent Imre-város nevet is. S persze nem készülhetett el a ciszterciek rendháza sem a 11–13. szám alatt, sőt az 1927–29-ben épült egyházi gimnáziumot is államosították kerek két évtized múlva. A 90-es években a rend visszakapta iskoláját, viszont az Ibrahim utcai házuk helyettesítésére, a templom mellett egykor kijelölt telken még a rendszerváltozás előtt az MSZMP Politikai Bizottságának oktatási igazgatósága emelt modern épületet, amely ma már nem az eredetileg meghatározott egyházi célokat szolgálja, hanem mai, megváltozott világunk újszerű „igényeit”.
Az eredetileg Horthy Miklós nevét viselő, mai Móricz Zsigmond körtéren Izabella főhercegnő 1930-ban emeltette a hétalakos Szent Imre-emlékművet, amelyet jelenlegi, meglepően gyors restaurálása után már vissza is állítottak. A talapzatán elöl elhelyezett dombormű Szent István koronafelajánlását jeleníti meg (rajta balról az ifjú herceg térdel), a hátsó dombormű az adományozó királyi hercegné címerét ábrázolja, de az ott kőből kifaragott mezei virágkoszorút – „anyagi fedezet híján” (?!) – egyelőre nem helyezik vissza. A talapzat bal oldalán újra olvashatjuk Szent István fiához írt Intelmeinek egy idézetét, jobb oldalán pedig Szent Imre felajánlásának szövegét.