Nesze semmi, fogd meg jól – sokan így – eredménytelen munkaként – értékelik a Mécs-bizottság lista nélküli jelentését.
– Nem volt annyira eredményes, mint ahogy az országgyűlési határozatban elvárták volna, mert meghiúsította az ellenzék obstrukciója, de azért voltak eredményeink.
– A várt listából egy Szili Katalin házelnöknek címzett levél lett, de ebből éppen a nevek maradtak ki.
– A bizottság munkában részt vevő tagjai soha nem mondták ki senkiről, hogy együttműködött az állambiztonsági szervezettel. Miután kikerült a sajtóba – általunk ismeretlen és nem tőlünk származó módon – tíz név, néhány héttel később közöltük, hogy kinek az anyagáról kérünk anonimizált másolatot. Ez az egy közlése volt a részbizottságnak.
– Mégis furcsa, hogy az a tíz név, amelyet felsorolt, pontosan megegyezett a kiszivárogtatott nevekkel. Kik szivárogtathattak, ha a zártan ülésező kormánypártiak között már nem voltak ellenzéki politikusok?
– Az ellenzéki tagok valóban nem jelentek meg a bizottság ülésein, de a hozzánk érkező iratokat tanulmányozták. Tehát a nevekről lehetett tudomásuk. Az újságírók ötletességét viszont nem szabad lebecsülni, valószínű, hogy máshonnan „szerezték be” a forrásaikat.
– Azt a tíz névből álló névsort azonban, amely – szabálytalanul – nyilvánosságra jutott, később megerősítette.
– Kilencven százalékban valóban azonosak a nevek, de sohasem erősítettem meg ezen személyek érintettségét.
– Markó Györggyel, a Történeti Hivatal elnökével is összeütközésbe került. Átküldte a bizottságnak a huszonnégy kormánytagra vonatkozó dokumentumot. Ezek után úgy döntöttek, hogy nyolc személyt kivonnak a vizsgálandók köréből, mivel vagy őket figyelték meg, vagy be akarták őket szervezni, vagy megtagadták az együttműködést. A fennmaradó tizenhat személy ügyénél a titkosszolgálati véleményeket meghallgatva tíz esetben úgy vélték, hogy az együttműködés bizonyítása lehetséges. A hivatal elnöke bírálta a lista kiválogatásának módját.
– Markó Györgynek azért írtam levelet, mert pontatlanságok és ferdítések voltak a megállapításaiban. Ugyanis akiket ő név nélkül megemlített – hárman jelentést is adtak –, azok mind szerepelnek a tízes csoportban. Akiknél az iratok alapján fennállt a lehetőség az együttműködésük bizonyítására, azokat rávezettük a tízes listára. Akiknél nem volt bizonyítható az együttműködés, vagy ki kellett zárni azt, azok kerültek a hatos csoportba. A másik, amit kifogásoltam, hogy Markó György köztisztviselő államtitkári rangban vezeti a Történeti Hivatalt, neki nem szerencsés bírálnia egy parlamenti bizottság munkáját.
– De az mégiscsak probléma, hogy azok ártatlanságát, akik tisztázták magukat és bebizonyították: nem voltak ügynökök – mint például Kádár Béla vagy Nógrádi László –, nem erősítette meg a bizottság.
– A jogi helyzet az, hogy az ellenzék kivonulása miatt a testület nem tudott határozatot hozni, és nem tudtuk bizottságként meghallgatni a listán szereplő személyeket, így nem tudtunk olyan bizottsági döntést hozni, hogy őket nem tekintjük együttműködőknek. Ezért nem tudtunk mást tenni, mint hogy átadjuk nekik anyagukat, amelyet bárhol felhasználhatnak. Mi senkit nem minősítettünk.
– A vizsgálódás ugyanakkor a kegyeletsértésig is elment. Az érintett az Antall-kormány minisztere volt, meghalt, nem tud védekezni.
– Az ő neve tőlünk függetlenül került ki. Dr. Rabár Ferencről van szó, aki köztiszteletben álló tudós ember volt, az Infelor, az egyik első hazai számítástechnikai vállalkozás alapító igazgatója. Éppen azért, mert halott, s nem tudtuk megkérdezni, különös gonddal foglalkoztunk az ő esetével. A család felvette velünk a kapcsolatot, és együttműködtünk velük. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert a hozzátartozóknak lesz ahhoz joguk, hogy közreadják azon információkat, amelyeket mi megszereztünk. Megkerestettük azt a tisztet, aki annak idején kiállította a kartonját, s elmondta, hogy Rabár Ferencet 1968-ban Ford-ösztöndíjasként felkészítették a külföldi utazásra, de ezt mind a tíz ösztöndíjassal megtették. Róluk a III/II-es ügyosztály kartont állított ki. Ez gyakorlat volt akkor: bizonyos nyilatkozatot aláírattak velük, de valójában nem végeztettek velük ügynöki munkát. A volt miniszter csak a szó formai értelmében volt ügynök, de valójában nem.
– Az viszont érthetetlen, miért nem került a tízes listára Szalay Gábor szabad demokrata államtitkár neve, aki bevallotta ügynöki múltját.
– Pontosítsunk: mi a papírok és a mai szolgálatok vezetőinek, szakértőinek véleménye alapján dolgoztunk. Járai Zsigmond és Szalay Gábor anyaga semmitmondó volt, s azokból nem lehetett megnyugtató módon megállapítani az együttműködést. Hogy ez a két személy a nyilvánossághoz fordult, és elmondták a véleményüket, más dolog, s én ezt helyesnek tartom.
– A Szalay-karton másolatán Sersli Sándornak, az átvilágítóbírák hivatali munkatársának az aláírása szerepel. Furcsa, hogy a belügyminiszter nem menti fel a titoktartási kötelezettsége alól, így nem tudjuk meg, hogy kinek a megbízásából cselekedett.
– Levélben kértem a belügyminiszter asszonyt, vizsgáltassa ki ezt a kérdést. Ő erre válaszolt; ezt a levelet elküldtem az MTI-nek, és nyilvánosságra is került. Egyébként fel sem merült, hogy azért vették ki a kartont, hogy eltüntessék a nyomokat.
– De akkor miért nem vették fel a listára?
– Azért, mert ez kevés volt.
– Medgyessy Péter miniszterelnök viszont, aki ugyanennek a III/II-es ügyosztálynak volt a tagja, önként és pénzért vállalta a feladatot. Erről mi a véleménye?
– Medgyessy Péter hivatásos titkos tiszt volt, fizetést kapott, s ezt a munkát tudatosan vállalta. Világosan kell látni, hogy akik az akkori rendszerhez tartoztak, nem tartották ezt az együttműködést károsnak. Ebben különbözik a véleményünk. Medgyessy Péter ilyen szempontból más kategóriába tartozik.
– A vizsgálódás végén Demeter Ervin (Fidesz) azt nyilatkozta, hogy befejeződött Mécs Imre szabad demokrata képviselő és társai ámokfutása, akik igyekeztek összekeverni a bűnöst az áldozattal.
– Az ámokfutást nem kívánom minősíteni, a részbizottság tagjai – Tóth Károly, Dávid Gyula és Simon Gábor szocialista képviselők – nagyon korrekt módon jártak el. Demeter Ervin, a bizottság alelnöke minden megbeszélésünkön részt vehetett volna, és kifejthette volna véleményét.
– De törvénytelennek tartotta a bizottság kormánypárti tagjainak eljárását. Ezért vonultak ki a bizottság ellenzéki tagjai.
– Az nem bizonyosodott be, hogy törvénytelen. Az adatvédelmi biztos, amikor meghallgattuk, elismerte, hogy a bizottság felállítása és működése alkotmányos és törvényes, kizárólag az adatok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban voltak aggályai, s ezzel összefüggésben tett ajánlásokat.
– Az a közvélekedés, hogy szelektált listát hoztak nyilvánosságra; s főként az Antall- és az Orbán-kormány tagjait érintette a vizsgálódás, holott jó néhány szocialista volt kormánytag neve is felmerült.
– Nem igaz. Azok, akiknek az adatai nem voltak megnyugtatóan bizonyító erejűek, vagy éppen ellenkező értelműek voltak, lekerültek a listáról. Ez azt is bizonyítja, hogy Járai urat nem tekintettük együttműködőnek, mint ahogy Szalay urat sem. Egyébként is, ezek mind államtitkot képeznek, többet erről nem lehet mondani.
– Mécs Imrét 1956-os megpróbáltatásai miatt is köztiszteletben álló embernek tartják. Nem sérült a tekintélye, hogy ezt a munkát elvállalta? Az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor is bírálta a tevékenységét.
– Ez éppen a pártatlanságomra ad bizonyítékot, mint Járai Zsigmond esetében, vagy Rabár Ferenc esetében, akinek az ügyével rendkívül nagy empátiával foglalkozom. Végül is nem pártérdekeket képviseltem, hanem azt a feladatot teljesítettem, amivel az Országgyűlés megbízott.
– Az 1956-os forradalomban való részvételéért halálra ítélték. Akkor több politikai foglyot – cserében a súlyos ítélet könnyítéséért – megpróbáltak beszervezni. Úgy tudom, önt is.
– Nagyon sok embert beszerveztek, de nagyon sokan ellenálltunk, és nem voltunk hajlandók ügynökként élni. Engem éppen azért ítéltek halálra, mert nem voltam erre hajlandó. Amikor lezárult a nyomozás, akkor ajánlották fel, hogy az együttműködésért cserében szabadon engednek. Megtagadtam, ezek után halálra ítéltek, annak ellenére, hogy kilencedrendű vádlott voltam.
– Ötvenhatosoktól viszont azt hallottam, hogy fogdaügynök volt, fedőnévvel.
– Hogy lettem volna? „Rám” dolgoztak, engem figyeltek meg. Kik azok, akik ezt mondják? Azok nem voltak velem, azok nem ültek együtt velem. A megfigyelteknek is adtak fedőnevet. Az én fedőnevem az F figyelődossziéban – ahogy a jelentésekben állt – „Bogár” volt. Talán azért kaptam ezt a nevet, mert így hívták a hóhért.
– Mégis, ilyen gyanú árnyékában hogyan vállalhatta el ezt a megbízatást?
– Milyen gyanú árnyékában? Miféle gyanúról van szó? Engem azért ítéltek halálra, mert keményen kiálltam a társaimért. Az ítéletben ez öt helyen le van írva. Érnek mocskolódások. Az egyik újság leközölte az első vallomásomat, de azt nem közölte le, hogy engem utolsónak tartóztattak le, és előttem a társaim már mindent bevallottak. Az ő jegyzőkönyveiket dobálták elém, és természetesen ezt én sem kívántam megcáfolni, de nem is tehettem meg. Az ítéletben több társamnál odaírták, hogy enyhítő körülménynek tekintették a feltáró jellegű vallomást. Az enyémben semmi ilyesmi nincs, sőt súlyosbító körülményként számították be a konok kitartásomat. Miért védekezzek én egy olyan vád ellen, amelynek az ellenkezője az igaz?
– A halálos ítéletet hogyan kerülte el?
– Mécs László papköltőnek, a nagybátyámnak volt régi barátja Kodály Zoltán, aki – nem csak az én életem megmentéséért – az ország vezetőihez fordult 1958 végén. Kodály hihetetlenül bátor ember volt, többen ennek köszönhetjük az életünket. S most azért bizonygassam életben maradásom okát, hogy nem akasztottak fel, hogy áruló vagyok? Ez elképesztő!
– De olyan kényes ügyben vállalt szerepet, amelyben jó néhány embernek szintén bizonygatnia kellett az ártatlanságát.
– Miért, ki vállalhatta volna el ezt? Amikor kijöttem, mindjárt rendőri felügyelet alá kerültem, háromévi próbaidőre volt felfüggesztve az ítéletem, tizenöt évvel később tudtam megvédeni mérnöki diplomámat, négyszer kirúgtak az állásomból, rendőrhatósági figyelmeztetést kaptam, végig közellenség voltam. Ezek után jönnek valakik, akik azelőtt a kommunista párt szekerét tolták, és most elkezdik bemocskolni azokat, akik negyven éven keresztül következetesen viselkedtek.
– Ennek az is lehet az oka, hogy a Mécs-bizottság – személy szerint ön is – több ember becsületébe belegázolt, többeket megsértett…
– És ha más csinálja, akkor még jobban befeketítenék, ha már velem is ezt teszik. Így is fel lehet fogni.
orosz-ukrán háború
Ukrajna orosz olajlétesítményeket támadott
