Reggel

Szép napunk van. Talán ma csőtörés sem lesz. És akkor nem épül tovább a nullás földalatti (a szakirodalomban azt a jelenséget nevezik nullás földalattinak, amikor gyanútlanul parkoló személygépkocsik az őket körülvevő úttestdarabbal egyetemben váratlanul egy teljes szintet süllyednek). És patinás hotelek sem válnak spontán vízeséssé. Lendületben a világváros.
De ha már ilyen szép napunk van, akkor elmélkedjünk csupa pozitív, lélekmelengető dolgon. A környezet ideális, mert a 61-es busz húsz perce meg sem moccan a térképeken Keresztúri útként aposztrofált forgalmi dugóban, vagyis minden mozdulatlan és csöndes (kikapcsolt motorokkal ácsorgó járművekben katatón figurák), így lehet meditálni, relaxálni, természetet figyelni két óriásplakát között.
Például nagyon szép, ahogyan a felkelő őszi nap lágyan omló fényében nejlonszatyrokat görget a szél. Mert kuka nincs, ez valamiért itt, a tizenhetedik kerületben nem divat, s a kevésbé polgári mentalitású honfitársaink ötven-száz méternyi cipelés után bizony megválnak a kommunális hulladékaiktól. Hibáztassuk őket? Igen. Ám ha valakinek végre eszébe jutna közterületi gyűjtőcskéket telepíteni, akkor valószínűleg sokakból előbújna a lappangó lokálpatrióta.
Én ez ügyben is szurkolok magunknak. Ráadásul teljes Magyarország is nekünk szurkol, mert a Nap-kelte közszolgálativá alakulásával nemcsak Budapesten, hanem szerte e hazában megtekinthetők a főpolgármester-jelölti kampányfilmek. Érdemes lenne felmérni, hogy például Bükkábrányban mit válaszolnának arra a kérdésre: ha holnap tartanák az önkormányzati választást, akkor ön melyik főpolgármester-jelöltre voksolna?
De a Schmitt–Gy. Németh–Demszky kavalkád nem csak a vidéki Magyarország nyugalmát zúzta szét: a politikai parádé legújabb áldozatai a japán turisták.
Tehát két japán turista utazik a metrón. Mint egy klasszikus vicc. A folytatás is az. Nézdegélik a térképet, forgatják x és y tengely mentén egyaránt, aztán a kétségbeesés határára érve felfigyelnek a falon egy képre. És már ott is teremnek Demszky Gábor zseniális kampányfogása előtt, amely leginkább egy közlekedési útmutatóra emlékeztet, s csak a leggondosabb szemrevételezés után derül ki, hogy sima reklám. Címe: Budapestnek metró kell! Tartalma: a három meglévő metróvonal pirossal, sárgával és kékkel, aztán a négyes pálya zölddel, az ötös meg bordóval. A japánok azonban mindebből egy árva szót sem értenek, csak böködik a Bosnyák tér feliratot lelkesen vigyorogva. Aztán jegyzetelnek, gondolom a 2002-es Budapest útikönyvüket frissítik. A Kálvin téri virtuális átszállóhelyhez érve pedig olyan új kifejezéseket is elsajátítanak majd, mint francba, anyád, basszuskulcs.