Serkentőszerek

A közönség jelentős része, de még sok szakmabeli is meggyőződéssel vallja, a magyar versenylovakat rendszeresen doppingolják. Szinte minden mozzanatban a tiltott szerek szerepét vélik felfedezni, dopping eredménye a kiemelkedő siker, a váratlan gyenge futás. Makacs legendák tartják magukat gyanús győzelmekről, „hosszú tűvel” trenírozó idomárokról, krimibe illő rémtettekről, mikoron arról suttognak, hogy az esélyes lovat idegenek titokban benyugtatózták. A szállongó pletykák tömegében eddig csak két esetben sikerült bizonyítani tiltott teljesítményfokozó szer használatát. 1996-ban az ügetőn Talány mintájában találtak koffeint. Maga az eset is talányos, hiszen az ideges természetű, rohanós lovat teljesen felesleges volt még tovább hergelni, mindenesetre Talányt megfosztották nagydíjgyőzelmétől, ám idomárját, Fazekas Imrét vétlennek találták, s nem büntették meg.
A másik eset az idén történt a galoppon. Ez a történet is talányos. Lidohill meggyőző fölénnyel nyerte a Millenniumi Díjat. Meglepő módon jól bírta a hajrát is, de ezt elsősorban a zsoké, Varga Zoltán kitűnő taktikai érzékének, beosztó lovaglásának tulajdonították. Bombaként robbant a hír, hogy Lidohill vizeletében a kölni laboratóriumban koffeint találtak. A vizsgálati eredményt az úgynevezett B próba is megerősítette. A versenyintézőség technikai óvást emelt a futam eredménye ellen, Lidohillt utólag kizárta a versenyből, és a második helyezést elért Waters Edge-t hirdette ki győztesnek. Friebert Attila idomár működési engedélyét az év végéig bevonta. Ezt megelőzően Lidohill istállójának menedzsmentje a mintavétel szabálytalanságára hivatkozva panasszal és kifogással élt, de a legfőbb döntést hozó szerv, a lóversenyzést felügyelő bizottság helybenhagyta a versenyintézőség határozatát. Furcsa ügy ez. Lidohill tulajdonosa és futtatója, Rozsnyói György rendkívül korrekt ember, elképzelhetetlen, hogy akár pénzért, akár dicsőségért tiltott eszközökhöz nyúlt volna. Ugyanez vonatkozik Friebert Attilára s természetesen Varga Zoltánra is. Ám a tény attól makacsul megmarad. Lidohill vizeletében koffeint találtak. Miként került bele, nem tudjuk. Megjegyeznénk, minden bizonytalanság, tisztázatlanság, kétes körülmény ellenére a versenyintézőség és a lóversenyzést felügyelő bizottság nem hozhatott más döntést.
A doppingolás nagyjából egyidős a lóversenyzéssel: már az ókorban használtak mindenféle titkos csodaszereket a lovak teljesítményének növelésére. A magyar versenyzés történetében is tudunk doppingolási esetekről, bár a rendszeres ellenőrzés hiánya miatt többnyire csak közvetett bizonyítékok vannak. 1901 tavaszán megjelent a pesti pályán egy Foster nevű amerikai, aki híres és roppant sikeres idomárnak mondta magát. Foster púpos volt, rossz arcú, öntelt és modortalan. Még az is megesett, hogy az egyik futtatót kedélyesen hátba veregette, amihez fogható pimaszság abban a világban elképzelhetetlen volt. A rátarti magyar urak nem is álltak szóba vele. Egy kivétel mégis akadt. Rohonczy Gedeon, a dúsgazdag bácskai földbirtokos kísérletező hajlamú ember volt. Ő szerződtette Morgant, az első amerikai lovast, akit kezdetben kinevetett a közönség, ám hamar megtanulta tisztelni a képességeit. Morgan sok dicsőséget szerzett gazdájának, s Rohonczy úgy gondolta, ha az amerikai zsokék ilyen jók, akkor az idomároknak is kiválóaknak kell lenniük. Leszerződtette Fostert, megjegyezvén: ha őt is hátba veregeti a tréner, eltöri a kezét, viszont aki nevetni merészelne rajta, annak karddal, pisztollyal, ököllel veszi el a jókedvét. Foster dolgozni kezdett, s keze alatt megtáltosodtak a gyöngyszigeti ménes lovai. A tavasz és a nyár eleje diadalút volt Rohonczynak, sorra aratta a sikereket, s zsebelte be a bukik pénzét. Ám augusztusban Foster hirtelen összecsomagolt, s felmondott Rohonczynak, mondván, őt nem szeretik itt, a többi idomár irigykedik rá, inkább hazamegy Amerikába. Rohonczy nehéz szívvel elengedte, majd még nehezebb szívvel tapasztalta, hogy táltos lovai rövid időn belül sorra letörnek, kidőlnek a tréningből, vánszorogni is alig tudnak. De Foster akkor már messze járt. No, nem Amerikába ment, hanem csak Németországba, ott is talált egy balekot, aki szerződtette. Foster azon az őszön megjelent Freudenauban egy kétéves lóval, amelyet az Ausztria Díjban indított. A csikó megnyerte a versenyt, de a végén összevissza tört, többeket meglökött és akadályozott, ezért diszkvalifikálták. A német tulajdonos botrányt csinált, ám Baltazzi, az osztrák Jockey Club elnöke megtette azt, amit addig a többiek elmulasztottak. Nyálmintát vétetett a lótól, arról pedig francia és osztrák vegyészek megállapították, hogy nagy mennyiségű tiltott szert tartalmaz. Baltazzi információt kért a New York-i Jockey Club elnökétől, August Belmonttól, aki válaszában ezt írta: Fosteren a legegyenesebb a púpja! Ezzel véget ért a csodatévő Foster európai karrierje, mert a kontinens összes versenyteréről kitiltották. Mehetett haza, a végtelen lehetőségek országába.
A jövő héten egy olyan esetről írunk, amelyből kiderül, nem minden dopping, ami serkent.