Simicska nem megy bizottság elé

A sajtóban megjelent egyes hírek szerint az ön elnöki tanácsadói adatokat kértek az APEH nyilvántartásából egyebek mellett ismert politikusokról, cégeikről és újságírókról. Mi volt ennek az oka? – kérdeztük Simicska Lajost.
– Hadd kérdezzek vissza. Ön szerint nekem hány elnöki tanácsadóm volt?
– Szerintem legalább három.
– Megmondom őszintén, én nem tudom. Szerintem több mint száz. Elárulom, miért. 1998 őszétől 1999 elejéig az APEH Bűnügyi Igazgatóságának, illetve a működtetési elnökhelyettes apparátusának felállítása kapcsán az átmeneti helyzetben – miután még nem léptek hatályba a szervezetet felállító jogszabályok – elnöki tanácsadóként alkalmaztuk tucatjával azokat az embereket, akik később ezekben a szervezetekben más munkakörbe kerültek. Ezért elképzelésem sincs arról, hogy kik lehetnek azok az elnöki tanácsadók, akikről az újságok cikkeznek. De az újsághíreken túl, amelyek azt sugallják, hogy én alantas és megmagyarázhatatlan célból információt gyűjtettem magamnak, nekem is van egy verzióm, mi történhetett. Bárkiről legyen szó, ad absurdum még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyszerűen a munkáját végezte. Bármennyire furcsa is ez sokaknak.

– Mi történt az adóhivatalban a „hosszú bájtok éjszakáján”?
– Azt, hogy egy legendában ki, mikor, mit csinált, attól kell megkérdezni, aki kitalálta.
– Ön szerint mi az oka annak, hogy a „hosszú bájtok éjszakájának” legendája végigkísérte az előző négy évet, sőt most újra szárnyra kapott?
– Egy évig voltam az adóhivatal elnöke, ez tíz évet vett el az életemből. De nem sajnálom, sőt büszke vagyok arra, hogy ezt a megtisztelő megbízatást én kaptam. Erőmhöz és képességeimhez mérten a feladatnak maximálisan eleget tettem. A baloldali politikusok és az őket kiszolgáló sajtó azonban kinevezésem első pillanatától kezdve folyamatosan támadt, hazugságokat terjesztett rólam és az adóhivatalról. Azt kell mondanom önnek, mindezek sértették az ország érdekeit, de ezt még tudtam ésszel követni. Az okokra ugyanis akkoriban lehetett racionális magyarázatot adni. Ami azonban most zajlik, az felfoghatatlan számomra. Csak arra tudok gondolni, hogy a tekintélyemet próbálják lerombolni, de valójában nem értem, mi a céljuk. Meggyőződésem szerint ugyanis nem a személyemmel kellene foglalkozni, hanem magával a hivatallal.
– A gyengébbek kedvéért pontokba szedem, mi a teendő. Egy: a törvényes működés céljából az APEH elnöke részére a kormánynak egyértelmű és hangsúlyos politikai támogatást kell biztosítania azért, hogy a politikai és gazdasági lobbiérdekek ne hatolhassanak be a szervezetbe. Egyszerűbben: a mindenkori elnöknek egyedi ügyekben ne kelljen politikai pártok és adózók képviselőivel találkoznia. Ehhez természetesen olyan elnököt kell választani, aki nem is akar találkozni velük. Kettő: biztosítani kell anyagi forrásokat az adóhivatal hatékony működéséhez, fejlesztéséhez. Mindezek előfeltételei a szervezet törvényes és hatékony működésének, amelyek egybeesnek az ország érdekeivel. Sajnos úgy látom, hogy a jelenlegi folyamatok nem ebbe az irányba mutatnak, amelynek szükségszerű következménye az adóhivatal szétesése. Ennek pedig beláthatatlanok a hatásai mind a nemzetgazdaságra, mind a társadalom morális állapotára nézve. Megengedhetetlen, hogy az adóhivatalt a politikai és gazdasági bandaháborúk egyszerű eszközévé züllesszék. Ez ellen mint egykori elnök és mint egyszerű adózó állampolgár: tiltakozom.
– Az SZDSZ az APEH 1998 és 2002 közötti működését vizsgálandó parlamenti bizottságot akar létrehozni. Ennek üléseire nyilvánvalóan önt is meghívják majd.
– Már most kijelenthetem, nem fogok elmenni. Ezt a kutyakomédiát személyes közreműködésem nélkül kell lefolytatniuk.