Sulykolt fejlesztési banki veszteség

Tételesen cáfolta a Magyar Fejlesztési Bank értékvesztéséről szóló sajtóhírt a bank. A májusi – állítólagos – 26 milliárdos céltartalékképzésről jelentést író KPMG auditorcég nem tett kifogást akkor, amikor a bank előző igazgatósága pár héttel korábban hárommilliárdos leírásról döntött. A könyvvizsgáló által – laptársunk szerint – most kifogásolt agrárhitelezés rendje pedig a KPMG együttműködésével készült. Felvetődik a kérdés, a hiteleket a visszafizetés kezdete előtt minősítették volna rossznak?

A Magyar Fejlesztési Bank (MFB) nem fontolgat feljelentést a korábbi bankvezetéssel szemben, és ilyen lépést eddig sem tett. Az MFB nem erősít meg semmilyen értékvesztésről szóló hírt, már csak azért sem, hiszen a bankban most folyik (az Ernst & Young révén – a szerk.) az ennek megállapítását célzó vizsgálat. Nem született megállapítás a „bedőlt” agrárhitelek mértékéről sem – cáfolta a társaság kommunikációs igazgatósága a Népszabadság tegnapi információit lapunknak.
Az újság szerint a KPMG, az MFB saját könyvvizsgálója áttekintette a társaság idei első öthavi gazdálkodását, és 26 milliárd forintos értékvesztést állapított meg. Szerintük az MFB előző vezetői „könyvvizsgáló jóváhagyása nélkül – ráadásul a kockázatértékelés észszerű szabályait figyelmen kívül hagyva – folyósították a hiteleket a családi gazdaságoknak, illetve a mezőgazdasági kis- és középvállalkozásoknak” (kkv). A folyósított agrárhitelek fele így rossznak minősülne. Az előző MFB-vezetés, úgymond, 21,4 milliárd forinttal számolt el kevesebb „veszteséget” májusig, mint a valós „deficit”.
Elemzők kérdésünkre elmondták: az MFB-ben negyedévente készítenek mérleget, az öthavi gazdálkodásról viszont nem. Így nem tudni, a volt vezetés milyen valótlan májusi adatairól esik szó. A 2002. március 31-i állapotot tárgyaló tavaszi igazgatósági ülésen a – most állítólag súlyos megállapításokat tevő – KPMG jelenlévő képviselője, Eperjesi Ferenc partner megjegyzés nélkül tudomásul vette az akkori, mindössze hárommilliárdos értékvesztésről szóló öszszegzést (az auditorcég valamenynyi, a céltartalékképzést taglaló ülésen jelen volt).
Eszerint a bank évközi céltartalék-szükséglete (s nem vesztesége) pár hét alatt ugrott volna meg bő húszmilliárd forinttal, úgy, hogy a KPMG – amelynek mostani jelentésében 2001-ben induló ügyek is szerepelnek – ezt akkor még nem vette észre. Megkeresésünkre a KPMG azzal érvelt: a tavaszi igazgatósági ülés idején még nem volt 2002-re szóló írásos megbízásuk a bank az évi auditori feladatainak ellátására, ezért nem nyilvánítottak véleményt (év közben ilyet amúgy sem adnak ki).
Homályos az auditorcég szerepe a 2002 márciusában indult agrárhiteleket illetően is. E kölcsönnél az MFB által kidolgozott adósminősítési rendszer alapját ugyanis épp a KPMG által (még 2000-ben, a bank kérésére) kidolgozott, a mikro- és kisvállalkozások egyszerűsített eljárások hitelezési rendszeréről szóló anyag adta. Az MFB az agárhitelezés felügyeleti engedélyeztetésekor is kikérte könyvvizsgálója véleményét az eljárási rendről. A KPMG-nek pár apró kifogása volt, amelynek kapcsán megegyeztek a hitelintézettel: azokat az agrárhitelezés első két-háromhavi tapasztalatait értékelve vitatják meg – közölték forrásaink.
A tegnap publikált KPMG-jelentés szerint az MFB korábbi igazgatósága „szinte minden jelentős hitelügyletben” felmentést adott a belső szabályzat alól, nem kérte az elvárt fedezetet, s nem tartotta be a futamidőre szóló korlátozásokat sem. A fejlesztési bankot ismerő szakértők nyomatékosították: az agrárhitelek „bedőlése” azért érdekes megállapítás, mert a családi gazdaságok kamatfizetési időszaka még el sem kezdődött. Ezt erősítette meg az MFB tegnap lapunknak is. A termőföldvételre adott családi agrárhiteleknél maga a föld, a gépekre nyújtottaknál ezek vagy más berendezések adták a fedezetet. Egyéb esetekben a családi gazdaságnak más saját vagyontárgyat (például a házukat) kellett felajánlania. Az állam mindezeken felül bő húszmilliárd forintos készfizető kezességvállalást is nyújtott, szükség esetén ezzel egészítették ki a fedezetet. A kezességvállalalás felhasználásának alakulásáról az MFB folyamatosan tájékoztatta a „témagazda” agrártárcát.
Információnk szerint az MFB a közelmúltban két viszonylag elmaradt régióban, Szabolcs-Szatmárban és a Dél-Dunántúlon vizsgálta meg szúrópróbaszerűen a kihelyezett agrárhitelek biztosítékait, s azt, hogy a kölcsönt célszerűen használták-e fel. A mostani elemzés kifogásai ezeken alapulhattak.
A friss KPMG-jelentés – a Népszabadság szerint – felrója, hogy a volt MFB-vezetés rendkívüli kockázatot vállalt a 12 volt állami gazdasággal szemben is, hiszen ezek saját tőkéje alig 23 milliárd forint volt 2001 végén, miközben a bank kintlevősége ezeknél 31 milliárd. A hitelintézetet ismerő szakértők viszont rámutattak: az állami jóváhagyás alapján a 12 cég MFB-s hitelkerete húszmilliárd forint volt, amiből legföljebb 17 milliárdot folyósítottak. A jelentés készítői ehhez valószínűleg hozzácsapták az agrárcégek még ki nem fizetett vételárrészét is. Ha viszont ezt nem utalnák át a 12 cég új, privát tulajdonosai, a gazdaságok nyilvánvalóan visszaszállnának a bankra.
Ha a KPMG-jelentés tartalmáról szóló hírek igazak, akkor az összesítés készítői alapvetően összetévesztik a kereskedelmi és az állami fejlesztési banki feladatokat, illeszkedve a politikai elvárásokhoz – vélték a lapunk által megkérdezett bankszakemberek. Az MFB tevékenységét, kockázatértékelését befolyásolja, hogy az állami alapító döntéseit hajtja végre. Ha társadalmi-gazdasági érdek egy régió fejlesztése (például egy fejlesztés meghitelezésével a foglalkoztatottság növelése), akkor az MFB-nek – a róla alkotott törvény, stratégiája és üzleti terve alapján – még roszszabb megtérülés esetén is az ügy mellé kell állnia (jogszabály egyébként amúgy sem írja elő a fedezet kötelező bevonását e hitelintézet számára sem). A költségvetés mindezért „cserébe” az MFB-ről szóló törvényben szabályozott kezességgel garantálja a bank működésének biztonságát.