Szociológiai felmérés a hazai zsidóságról

Nem ismerjük pontosan a magyarországi zsidók mai létszámát, de valószínű, hogy számuk a becsült minimális hatvannégyezer és a maximális száztizennyolcezer között van. A teljes zsidó népességről mindeddig nem készült átfogó szociológiai felmérés. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézetében működő Kisebbségkutató Intézet szervezésében hiánypótló kutatás adatai láttak napvilágot a minap. A Zsidók és zsidóság a mai Magyarországon című kiadványt Kovács András, a kutatás vezetője ismertette.

A felmérés célja az volt, hogy a vizsgált adatok tükrében átfogó képet alkothassunk a magyar zsidóság társadalmi pozíciójáról Magyarország gazdasági társadalmi életében, ugyanakkor arra is kerestük a választ, hogy milyen a zsidók viszonya a saját mivoltukhoz és általában véve a zsidósághoz – mondta Kovács András. Hozzátette: a szociológiai felmérést 2015 személy válaszadása alapján állították össze.
A vizsgálat szerint a zsidók nagy többsége (87 százalék) Budapesten él, 11 százalékuk vidéki városban, és mindössze két százalékuk él Magyarország valamelyik községében. Az adatok a populáció igen magas iskolázottságát mutatják, ami megfelel az iskoláztatás hagyományosan magas értékének a zsidó kulturális hagyományon belül. A diplomások – elsősorban az egyetemi diplomások – aránya jelentősen meghaladja a fővárosi népesség átlagos szintjét. Foglalkozás tekintetében a zsidók 26 százaléka vezető állású, 29 százaléka beosztott értelmiségi, 16 százaléka önálló vállalkozó, 21 százaléka szellemi és midössze hat százalékuk szakmunkás, illetve két százaléka egyéb fizikai munkát végez. Társadalmi státusukból adódóan jövedelmi és anyagi helyzetük is jobb, mint az átlag magyar állampolgáré, ugyanakkor például a zsidó nyugdíjasok átlagosan rosszabb körülmények között élnek, mint a nem zsidók hasonló csoportja.
A társadalmi, politikai befolyással kapcsolatos kérdésre adott válaszok szerint a megkérdezettek 64 százaléka úgy látja, hogy Magyarországon általában véve a zsidóságnak megfelelő mértékű befolyása van, 31 százalékuk úgy véli, hogy kisebb a zsidók befolyása, mint amekkora kívánatos lenne, öt százalék pedig úgy véli, hogy a kelleténél nagyobb a befolyásuk.
Az Izraelhez való viszony tekintetében kiderült: a magyarországi zsidók nagy részét erős érzelmi szálak fűzik Izraelhez. A válaszadók többsége Izraelt mint biztonságérzetet és egyfajta önbizalom forrását jelölte meg. Azzal, hogy Izrael a zsidóság szellemi központja, 54 százalék értett egyet, és 46 százalék véli azt, hogy Izrael valójában a zsidók igazi hazája. A megkérdezettek 73 százalékának él egy vagy több családtagja, rokona, barátja Izraelben, és 53 százaléka járt már ott egy vagy több alkalommal.
Az antiszemitizmus és zsidóellenesség megítélése tekintetében a válaszadók 32 százaléka véli azt, hogy a zsidóellenesség ma Magyarországon csekély mértékű, 31 százalék szerint közepes, és 37 százalék gondolja azt, hogy nagy a zsidóellenesség hazánkban. A válaszadók 63 százaléka szerint Magyarországon a közelmúltban nőtt a zsidóellenesség. A megkérdezettek az antiszemitizmus intenzitásáról és elterjedéséről alkotott véleménye elsősorban a tömegkommunikációból szerzett információkon alapul. Amikor ugyanis azt a kérdést tették fel, hogy ért-e valakit „személyesen valamilyen, a zsidóságával kapcsolatos sérelem vagy hátrány”, akkor a nyolcvan százalékuk nemmel válaszolt. A személyes sérelmekről beszámolók többsége nyilvános helyen elhangzott antiszemita megjegyzést nevezett meg a sérelem forrásaként.
A megkérdezettek többsége valószínűtlennek tartja, hogy a jövőben zsidóellenes diszkrimináció következne be. Csak négy százalék gondolja, hogy Magyarrországon az elkövetkező tíz évben komoly esély van zsidóüldüzésre. Ha alacsony is az utóbbiak száma, a megkérdezettek 85 százaléka mégis amellett foglal állást, hogy ne lehessen szabadon terjeszteni zsidóellenes nézeteket. A megkérdezettek 53 százaléka úgy véli, hogy a holokausztnak a zsidó öntudat középpontjában kell állnia, és mindössze 15 százaléka gondolja azt, hogy a holokausztról nem kellene beszélni.
A zsidók általában kevésbé idegenkednek más, Magyarországon élő etnikai csoportoktól, mint a teljes lakosság. Az átlagérték szerint a négerek, a svábok és a kínaiak iránt inkább rokonszenvet éreznek, a cigányokkal szemben inkább elutasító attitűd érzékelhető, de így is sokkal pozitívabb a viszonyulásuk a romákhoz, mint a teljes lakosságnak.
A vizsgálat készítői három, létszámban és felfogásban igencsak eltérő csoportba sorolták a zsidóságot. A legnagyobb csoportot, a zsidó népesség ötvenhat százalékát a felmérések alapján liberálisnak nevezhetjük. Ez a megjelölés világnézeti és társadalmi beállítódást, nem politikai álláspontot vagy pártválasztást jelent. Az ilyen értelemben liberális csoporthoz tartozók többnyire vallástalanok. Bíznak a jogállamiságban, támogatják a gazdasági liberalizmust. Nem jellemző rájuk a cigányellenesség, a régi rendszer iránti nosztalgia, a rendpártiság, a nemzeti érzület és az idegenellenesség. A második csoport azokból áll, akik nehezen alkalmazkodnak az új társadalmi-gazdasági viszonyokhoz. Ők a baloldali konzervatívak, és kilenc százalékát teszik ki a populációnak. Ők inkább ellenszenvet, mint nosztalgiát éreznek a korábbi rendszer iránt, kételkednek a jog uralmában, elutasítják a gazdasági liberalizmust, és erősen rendpártiak. Tagjait aktív vallásgyakorlás jellemzi. A harmadik csoport erős nosztalgiát táplál a szocialista rendszer iránt. Jellemző rá a jog uralmában való kételkedés, a gazdasági liberalizmus elutasítása és az erős rendpártiság, ami arra mutat, hogy tagjaiban – akik egyébként meglehetősen xenofóbok és cigányellenesek – a rendszerváltozás bizonytalanságot, orientációvesztést véltott ki. Ez a baloldali konzervatív csoport a vizsgált népesség 35 százalékát teszi ki.