Furcsa hangulat lengi körül a választások előtti napokat Németországban: a vasárnap a szavazóhelységekbe igyekvő embereket leginkább a szoros versenyfutás bizonytalansága és a kampányidőszak stresszhatásának áldozatul esett politikusok zavaró megnyilvánulásai foglalkoztatják. Az sem elhanyagolható tény, hogy a több mint hatvanmillió állampolgár tetemes része csak reggelijének elfogyasztása alatt határozza el, melyik pártot is támogassa szavazatával. A mérlegelést azonban két botrányízű fordulat is befolyásolhatja.
A szociáldemokraták igazságügy-minisztere, Hertha Däubler-Gmelin asszony szakszervezeti vezetők előtt George W. Bush amerikai elnök Irak-politikáját Adolf Hitler módszereivel hasonlította össze, kiváltva ezzel Washington tiltakozását. Ezt megelőzően a szabad demokraták „hangosbeszélője”, az alelnök Jürgen Möllemann az izraeli miniszterelnök Ariel Saron és a német zsidók központi tanácsának egyik vezető személyisége elleni újabb kirohanásával az állítólagos antiszemitizmus örvényébe sodorta a liberálisokat, azt a látszatot keltve, hogy az FDP a szélsőjobb miliőjében vadászik szavazatokra.
Ezek az események aligha hatottak megnyugtatóan a polgárokra, akik a szeptember 22. felé vezető úton a médiavilág figyelmeztetéseinek egész sorával találták szemben magukat. A nyomtatott sajtó ugyanis egyre határozottabban igyekezett olvasói tudomására hozni, hogy milyen – szinte nyomasztó – felelősség hárul rájuk! „A vasárnapi választás arról dönt, hogy Németország felzárkózik-e ismét a vezető gazdasági nemzetekhez, vagy tovább süllyed és eljátssza a jövő generációinak esélyeit!” – ilyen és ehhez hasonló fordulatokkal találkozhatott a polgár a sajtóban az utóbbi időben.
A parlamenti választás új fejezetet jelent a keleti országrész történetében. A Die Zeit hetilap megítélése szerint a keleti tartományok lakossága első alkalommal járul illúziók nélkül a szavazóurnákhoz. Már csak ezért is érdemel megkülönböztetett figyelmet Mecklenburg-Előpomeránia tartományi választása a szövetségi szintű parlamenti szavazás árnyékában. Schwerinben négy esztendő óta az első vörös–vörös (SPD/PDS) koalíció igyekszik úrrá lenni a nehézségeken.
A Bundestag összetételének lehetőségei mindenesetre a színek széles palettáját ölelik fel: a vörös– zöld (SPD/Zöldek) és a vörös–sárga (SPD/FDP) variáns éppen úgy elképzelhető, mint a fekete–sárga (CDU/CSU-FDP) megoldás. A liberálisok elutasítják az úgynevezet „közlekedési lámpa” koalíciót (SPD–FDP–Zöldek), a két nagy néppárt pedig (SPD, CDU/CSU) semmi körülmények között sem akar „nagykoalícióra” lépni. A szocialista PDS hajlandó lenne tolni egy SPD/Zöldek kisebbségi kormányt, de Schröder nem kíván a posztkommunisták támogatásával kancellár lenni.
A kampány utolsó napjaiban egyébként meglehetősen felfokozott hangulat uralkodik Németországban: Berlinben például tegnap egy acélbottal fejbe vágták a Zöldek egyik parlamenti képviselőjét, aki könnyebb sérüléseket szenvedett. Az elkövető egy szélsőjobboldali férfi volt, akit a rendőrség azonnal letartóztatott.
Online váltunk devizát a nyaraláshoz
