Mosolyogva tiltakozik a titulus ellen a harminckilenc éves tulajdonos, aki saját erőből küzdötte fel magát a makói térség legnagyobb vállalkozójává. Életútja példaként is szolgálhat valamennyi honfitársunknak: szorgalommal, akarattal, tehetséggel el lehet jutni oda, ahová ő felemelkedett. Segítséget egyszer kapott az Orbán-kormánytól: hatvanmillió forintot a Széchenyi-tervből.
Amikor Németh Sándor a nyolcvanas évek elején elvégezte a textilipari technikumot, Makón egy magyar–osztrák vegyesvállalatnál helyezkedett el, amely tollat dolgozott fel. Előbb technológus, majd üzemvezető lett, a rendszerváltozás idején azonban a cég csődbe jutott, és Németh 1990-ben kényszervállalkozó lett. Csinálta, amihez értett, tisztította a párnába, paplanba való tollat. Makótól tizenöt kilométerre kezdte építeni üzemét, megvette a Kukutyin-majort, a mondás szerint ide jártak zabot hegyezni. Azért oda, mert nyaranta a Maros elöntötte ezt a területet, és a gabonát csónakból sarlóval vágták le, vagyis „hegyezték”, ugyanis csak a kalászt vágták le.
Gyárában nagy a jövés-menés, tizennyolc országba szállítja a legfinomabb tollat az USA-tól Japánig. Németh úr arra a legbüszkébb, hogy saját erőből, fokozatosan építette fel gyönyörű üzemét. A Széchenyi-terv hatvanmillió forintját a német gépek vásárlására kapta. A tulajdonos szerint a magyar toll azért közkedvelt a világpiacon, mert minősége egyedülálló. Még a sokkal olcsóbb kínai toll sem tud versenyre kelni a magyar portékával, ami a magyar termelők gondosságának, szakértelmének és a tollüzem magas technológiai színvonalának köszönhető. A gyár nemcsak nyolcvanöt alkalmazottjának, hanem sok ezer állattenyésztőnek is megélhetést biztosít. Három évvel ezelőtt szerezték meg az ISO 9002-es minőségbiztosítási tanúsítványt. Mindent gépesítettek, a termelés irányítása, ellenőrzése, adminisztrálása az íróasztal mellől történik. Valamennyi alkalmazottnak értenie kell a számítógéphez, hiszen a feldolgozás kontrollálható, minden bála sorsa látható, nyomon követhető.
A tulajdonos nem tart attól, hogy a toll felesleges termékké válhat. Az ember az állati tollazatot több ezer éve használja. Észak- és Közép-Európában a neolitikumban is tartottak libát. Képek igazolják, hogy a libát Szíriában és Mezopotámiában is kedvelték. A ludat Egyiptom ismert háziállatként importálta, ahol az isteneknek bemutatott áldozati szertartáson is szerepelt. Húsát, máját olyan mértékben tartották becsben, hogy az ókori sírokban gyakran a bebalzsamozott halott mellé tették. A római kori feljegyzések szerint a gasztronómiai értéke mellett tolláért is kedvelték, azzal töltötték az ágyneműt. A liba és a kacsa tollának anyaga szaru, rendkívül jó a hőszigetelő képessége. Nedvességtartalma függ a környező levegő párájától, ezért a tollal töltött ágynemű kiválóan alkalmas arra, hogy amíg az ember alszik, felvegye az izzadságot.
Németh Sándor úgy érzi, a csúcsra ért, mert álma megvalósult. Üzemét már nem akarja tovább növelni, mert így is a világ egyik legnagyobb feldolgozója. Eddig szinte éjjel-nappal alkotott, s úgy gondolja, most már elegendő lesz munkából a napi tizenkét óra is. Terhelését az észszerű határok közé akarja szorítani, de hogy a világpiacon versenyben maradjon, ahhoz állandóan újítani kell.
origo.hu
Soros fütyül, Magyar Péter egymilliót lép Ukrajnáért a már ismert koreográfia szerint
