Városházi idill

Személyeskedésektől sem mentes, éles veszekedéssé fajuló vita bontakozott ki a fővárosi közgyűlés legutóbbi ülésén. Szemérmesen fogalmaztak a tudósítók: igaz ugyan, hogy a derék városatyák nem ütlegelték egymást, de oly vehemenciával „verbalizáltak”, ahogyan csak a legtoleránsabb szövetségesek képesek. Nem véletlenül fortyantak fel a nagy lötytyös indulatok, frusztráltak a városvezető koalíció képviselői, hiszen négy éven keresztül túl sok hasznos dolgot nem műveltek. Demszky városában ha akartak volna, akkor sem tehettek volna semmit. A főpolgármester bejelentette, hogy a kormány bünteti a fővárost, és Demszky hisztériáit kénytelen volt együttérző megértéssel kezelni a koalíció. Tudomásul vették: a büntetés terhe alatt nyögdécselő városban nem épülhet semmi. Persze, Demszky szeret felavatni, átadni, szalagot nyiszálni, kamerák kereszttüzében vicsorogni, potyapiával koccintgatni, s ha nem is szerez ilyesmire jogosító érdemeket, a módját megtalálja. Jellemző rá, hogy amikor az V. kerület megépített egy mélygarázst, Demszky azonnal megjelent a színen, s ünnepeltette magát. Karsai Károly, a kerület polgármestere nehezményezte ezt, mondván, a főváros egy fillérrel nem járult hozzá az építkezéshez, következésképpen a főpolgármesternek semmi köze az objektumhoz. Erre Demszky odanyilatkozott, hogy minden a fővárosnak köszönhető, hiszen, ha nem emelik fel drasztikusan a parkolási díjat, akkor mélygarázs sem épül. Gyakorlatilag ennyiben összegezhető Demszky tizenkét éves városlása s a koalíció összes eredménye. Felemelték a parkolási díjat. Ehhez aligha van szükség nagy létszámú, jól fizetett, választott testületre. A szocialista és szabad demokrata képviselők érzik feleslegességüket – nem csoda, hogy egymásnak ugranak.
Ki kell ábrándítanunk mindenkit, aki esetleg azt hinné, hogy a szilaj összecsapás a város érdekében történt. Ott még nem tartanak. „Önzetlen” képviselőinknek pártos és önös érdekeltségeik vannak, az irányításuk alatt szenvedő főváros csak ürügy. Öszszekaphattak volna valamely botrányillatú témában is, mondjuk a korrupciógyanús közbeszerzéseken. Ám amikor arról esik szó, ők disztingvált úriemberként viselkednek és inkább hallgatnak. Visszafogottságra inti őket a cinkosság. Az eljövendő évek költségvetéseit súlyosan terhelő hitelfelvétel gondolatával például mintaszerűen egyetértenek. Azzal is, hogy pillanatnyilag nem kell sokat beszélni róla. A főváros eladósodása rossz kampányüzenet. Legyen ez az új közgyűlés felelőssége. Ha a szocialista, szabad demokrata többség marad, a döntés nem lehet kétséges. A fővárost megnyomorító kölcsönügyleten ők nem fognak hajba kapni. Egy látszólag érdektelen téma szolgált casus belliként, az Erzsébet téri gödör. A fölött vitázva nemcsak a szakmai érvelés, a klasszikus disputa szabályait rúgták fel, de kevés híján egymást is.
Lélektani szempontból érthető, ami történt. A szocialista frakció testközelben tapasztalta meg Demszky erőszakos alkalmatlanságát, a szabad demokraták pedig saját vesztüket sejtik, s féltik a bulijukat a nyomuló szövetségestől. Az évek óta tartó impotencia szülte belső feszültség, a választás előtti utolsó ülésen vad, agresszív megnyilvánulásokban tört a felszínre.
A politikát az útszélről bevitték a tárgyalóterembe.