A Kéményseprő étterem

A Hősök tere szomszédságában működött egykoron a Kéményseprő étterem. Egyes nem reprezentatív felmérések azt mutatják, hogy ha ma tíz különböző, negyven év feletti fővárosi polgárt megkérdeznénk, nyolc válaszolná azt, hogy emlékszik a hetvenes évek végéig működő vendéglőre. Idén tavaszig azonban mégis úgy nézett ki, hogy csupán a fővárosiak emlékezetében él majd tovább az egykor nagy hírnek örvendő vendéglátóhely. A Kéményseprő étterem 1858-ban nyitotta meg kapuit, ám sem elnevezésének eredetére, sem első tulajdonosának személyére nem derült fény a ma rendelkezésre álló dokumentumokból. A kezdetben oly gyorsan egymást követő tulajdonosokról csupán neveik maradtak fenn napjainkra. Innen lehet tudni, hogy 1892-től Ébner Ferenc, majd Waltz György, később Bolla Károly vezette az üzletet. Gráf János 1920-ban vette át, ő volt az, akinek kezében igazán felfutott a hely. A három nyelven is kitűnően beszélő, jól képzett vendéglátós szakember Olasz-, Francia- és Németországban, valamint Angliában, Svájcban és Ausztriában sajátította el a szakma alapjait. Az ő idejében élte virágkorát a Kéményseprő, amelynek termeiben és teraszán egyszerre akár nyolcszázötven vendég is elfért. Jelentős nagypolgári vendégkörén kívül a korabeli művészvilág nagyjai is gyakran adtak találkát egymásnak itt évtizedeken keresztül. A Kéményseprőt már egy 1900-as lap is úgy ajánlotta a vendégek figyelmébe, „ott, ahol esténként a városligeti művészvilág bohém népsége szokott zajongani, ünnepnapokon pedig a szomszéd Teréz- és Erzsébetváros lakossága mulat hangosan a katonazene harsogása mellett”. A múlt század ötvenes éveiben egy ideig a közeli kitűnő Gundel étterem tulajdonosának kezében is üzemelt a Kéményseprő. A vendéglő az ötvenes évek végéig a polgári réteg igényeit volt hivatott kielégíteni, rövidesen azonban áraival párhuzamosan színvonala is jelentősen visszaesett. A kerthelyiséges, meglehetősen olcsó mulatóhely újdonsült látogatóit ez azonban cseppet sem zavarta, népszerűbb volt, mint valaha. A Pikoló világos című filmben néhány jelenet erejéig feltűnő vendéglátóhely olyan felkapott volt ugyanis ekkoriban, hogy bejárata előtt gyakran hosszú sorok kígyóztak belépésre várakozva. A Kéményseprőt a hetvenes évek végén számolták fel, telkén 1990-ben épült meg a mai Liget Szálló. A szállót üzemeltető cég ekkoriban úgy vélte, nincs szükség az egykor szebb napokat látott étterem újraindítására. Időközben azonban változott a koncepció, eleinte egy kisebb, majd másfél éve a mai nagyságának megfelelő helyen kezdte meg működését a szálló étterme. A Kéményseprő vendéglő feltámasztásának ideája azonban csak a közelmúltban született meg. Idén tavasszal, némileg külsőben és választékban is megújulva, a régi – tehát a száz évvel ezelőtti – vendéglő hangulatát visszaidézve nyitott meg a Kéményseprő étterem, azzal a nem titkolt céllal, hogy külföldi szállóvendégei mellett a fővárosiakat is megnyerje vendégei sorába. Tavasztól késő őszig üzemelő – kockás abroszos, lugasos – teraszuk és természetesen élő zene idézi leginkább a valamikori „Kéményseprős” hangulatot. A hazai vendégeket az első osztályú árak közé csempészett olcsóbb ételekkel és italokkal és különböző akciókkal igyekeznek visszacsábítani az étterem üzemeltetői.