A Gróbián német eredetű szó. Grob Ian annyit tesz: Goromba Jankó, Fajankó, tehát a faragatlan fickókat mondták így. A XVI–XVII. századi magyar irodalomban fogalom volt a „gróbiánság”. Bornemisza Péter és Heltai Gáspár is használja „a gróbián módra, dérrel-dúrral szólni” kifejezést, és előbbi úgy minősíti a pápistákat, hogy azok „tudatlanok, gróbiánok, istentelenek”. A németföldön virágzó gróbiánirodalmat Friedrich Dedekind 1549-ben közzétett „Grobianus. De morum simplicitate libri duo” című, hallatlanul népszerű könyve koronázta meg.
1592-ben Csáktornyai Mátyás készített egy „Gróbián-fordítást”, amit ma inkább átköltésnek mondhatnánk. Valószínű, hogy fordítónk nem az eredeti Dedekind-opuszt használta, hanem annak egy ponyvaváltozatát. A szerzőről szinte semmit nem lehet tudni, csak sejthető, hogy Csáktornyai János nyomdásszal egyetemben a Dráva–Muraközből került Debrecenbe, illetve Erdélybe. Irodalomtörténészek azt a verziót sem vetették el, hogy a „két Csáktornyai” valójában egy személy volt. Az is csak feltételezés, hogy 1602 telén Marosvásárhelyen a városba betörő hajdúk gyilkolták meg.
Kolozsváron 1592-ben jelent meg a könyv, teljes címén „Csáktornyai Mátyás Gróbián verseinek magyar énekbe való fordítása, melyekben az jó tisztességes erkölcsnek regulái vissza való értelemmel vannak megíratván”. A „vissza való értelem” jelzi, hogy a mű az erkölcstan paródiája, kifordítása. „Az erkölcsről írt ének is áll három részben, Mind megvagyon elrendelvén bölcs verseiben / Friderik Dedekindusnak, Gróbián szerben. / Első részben az szolgaifjakat tanítja, / Másikban az gazdauraimat szólítja, / Harmadikban az leánzókat is oktatja” – vázolja műve szerkezetét Csáktornyai. „Sőt, ha az leányoknál akarsz kedveskedni, / Nadrágodat az inadra gyakran hadd csúszni, / Madárnak is szárnya nélkül nehéz repülni” – kezdi a bolondos leckét a magyar Gróbián, azt állítva: a lányok a lecsúszott nadrágú gavallért kedvelik. A hajával se törődjön az ifjú: „Fösölgetni legénnek haját sem illendő… / Sőt nagy dícsíretet vehetsz tollas hajaddal…” Elmondja még, hogy a legény, ha igazi Gróbián akar lenni, prüszszentsen a szomszédja arcába, orrát a markába fújja, ha kacag, tátsa ki a száját, hogy a sárga fogait mindenki megcsodálhassa, az asztalnál böffentsen jó nagyokat, ruháját, cipőjét pedig soha ne tisztogassa. Ebédnél „bömböljön, mint más ember ökre”, és igyekezzék a tálból minden jó falatot a tányérjába gyűjteni. Amikor sarkantyúja beakad az abroszba, jól rántsa meg, hogy a teríték földre potyogjon. Ha aztán jóllakott, vagyis „annyit falt bé, mint két tömlő” és le is itta magát, „üresítsd hasadat, álmodban füstelendjél”, vagyis – tisztesség ne essék szólván – szellentsen jókorákat. Dolgát pedig a nyílt utcán végezze el, tántorogjon aztán haza és „vagdalja, hasogassa” háza ajtaját, míg felesége be nem ereszti.
És jut a jó tanácsokból a leányoknak is. Járjanak lehetőleg magasba emelt szoknyában, blúzukból lógjon ki a mellük, fecsegjenek minél többet, szeressék a jó boritalt, és ha megérzik a „balha” csípését, azonnal keressék meg a ruhájukban, vagyis: „Mindent felforgass, öld az álnok ellenséget!”
Hosszasan bolondozik még hasonló hangnemben az ismeretlen Csáktornyai Mátyás, és hogy dala célját el ne vétse, utal kora egyik hirhedt és közismert csavargó-költőjének, Hegedős Mártonnak az énekére: nevezetesen hogy a „Magyar Gróbiánt” is ugyanarra a dallamra kell énekelni, mint a latrikánus poéta versezetét, hiszen ő is mulatónótául szánta, jó bor és duhaj muzsikaszó mellé.
A bukás
