Ígéretek zsebből

Már a hét elején sejteni lehetett a bajt. A Medgyessy Péterhez talán legközelebb álló kormánypárti napilapban a sötét jóslatairól ismert közgazdász arról próbálta meggyőzni az ellenzéket: jobban tenné, ha nem kampányígéretei megvalósítására, hanem azok be nem tartására szorítaná a koalíciót. Miközben a baloldal politikai érzékét dicsérve éppen az önkormányzati választások hónapjában jelenik meg a közalkalmazottak számláján a megemelt összegű alapbér, egyre kevésbé leplezhető, hogy csapdahelyzetbe került a Medgyessy-kabinet. A tavaszi kampány finisében meghirdetett száznapos programjával az MSZP megnyerte az ígéretek versenyét, de ezt a csomagot nyilvánvalóan a kétségbeesés szülte. Az akkori kormánypártok számára kedvező felméréseket látva a szocialisták mindent egy lapra tettek fel: túlígérték magukat, és a Fidesz egyik politikusának félremagyarázott nyilatkozatára építve elképesztő sajtókampányt indítottak. Bejött.
A miniszterelnök előéletét, több korábbi kormány tagjaként tanúsított magatartását ismerve biztosak lehetünk abban, hogy a mostani osztogatás – amely a számtalan elfelejtett vállalás ellenére is jelentősnek mondható – ellentétes Medgyessy belső meggyőződésével. Számára idegen szerepbe kerülve pontosan az ellenkezőjét teszi annak, amit ő és a kormánypártok mögött álló gazdasági szakemberek helyesnek tartanának.
Ennek a meghasonlásnak és a politikai tapasztalatlanságnak köszönhető az a malőr, ami a keddi parlamenti ülésen a kormányfővel megesett. Amikor az ellenzék számon kérte az ingyenes tankönyvekre vonatkozó, beteljesületlen ígéretét, a bankár-politikus újabb elhamarkodott személyes vállalást tett: kifizeti egy állampolgár tankönyvszámláját. Ebből a csapdából nehéz lesz kisétálnia, az ellenzék várhatóan kíméletlenül leüti a magas labdát, s számlaözönnel árasztja el a miniszterelnököt. A Magyar Hírlap szerint akár tizenkilencmilliárd forintot is követelhetnek az állampolgárok Medgyessytől, ami még az ő vagyoni helyzetét tekintve is soknak tűnik.
Egy másik megszegett ígérettel szembesíthette az oppozíció a kormányt, amikor tegnap a parlament megkezdte a jövő évi adótörvények vitáját. Ez a javaslat nyilvánvalóan csak a törvényi kötelezettség miatt került most a Ház elé, a koalíció szívesen titkolta volna terveit október 20-ig. Miután a gazdasági mutatók valóban katasztrofálisak, a kormánynak valamilyen módon lépnie kell a vészjósló folyamatok megállítása érdekében. A Horn-kormány idején tapasztaltak alapján csak rossz és még rosszabb „megoldásokra” számíthatunk. A lakosságot is kellemetlenül érintő döntések politikai következményeit azonban kizárólag a baloldalnak kell viselnie, hiába próbálják majd a megszorításokat jóléti csomagnak álcázni, az állami vagyon maradékának kiárusítását az ország érdekének beállítani, s a felelősséget mindenért az elődökre hárítani.
A jelek szerint az ellenzék nem fogadja meg az írás elején idézett baloldali jó tanácsot. De erre nincs is semmi oka. Aki ugyanis ilyesmit javasol, egyszerűen nem érti a többpárti parlamentáris demokrácia működésének lényegét.
Jut is eszembe, itt az ideje, hogy az ellenzék hangosan követelje az újabb, visszamenőleges nyugdíjemelést. Igaz, erre nem vállalt személyes garanciát Medgyessy Péter, csupán a hatályos törvények teszik elkerülhetetlenné a megnövekedett bérkiáramlás miatt.