Budapest lakossága 1990-től 2001-ig 2,017 millióról 1,778 millióra csökkent, amely 11,8 százalékos fogyatkozást jelent – olvasható a környezetvédők tanulmányában. Szakértők szerint ez annak is köszönhető, hogy a budapestiek nagy része a fővárosi vezetés eddigi munkáját a szolgáltatások minősége és azok mindennapi értéke alapján elégtelenre minősítette.
Az elköltözőknek nem tetszhetett, hogy a főváros mint tulajdonos – összeférhetetlen hatósági árintézkedésekkel – tíz év alatt az infláció ütemét több mint három és félszer meghaladóan növelte a vízdíjakat, pedig a budapesti víz előállításának tényleges költsége több kedvező tényező hatásának köszönhetően ezt nem indokolta volna. A civilek szerint ezzel a főváros az elmúlt tizenkét évben 183 milliárd forint összegű közvetlen kárt okozott.
Mint ismeretes, a monopolhelyzetű szolgáltatások árait a hatóság általában úgy szabályozza, hogy abba évente kötelezően néhány százalékos hatékonyságjavulást ír elő, vagyis az indokolt költségeknek is csak egy részét engedi „árasítani”. A tanulmány szerint a főváros ezzel ellentétesen járt el, mert amennyiben a fogyasztás az ár miatt csökkent, akkor ennek hatásait is a fogyasztóra hárította. A vízmű 15 milliárd forintos privatizációjakor a kisebbségi tulajdonos többségi jogokat kapott, a sikerdíjat pedig az önkormányzati hatósági árban jelenítették meg, amely a környzetvédők közgazdásza szerint durva törvénytelenség. Kifogásolja azt is, hogy a magánosítás következtében Közép-Európa legnagyobb ivóvízvagyona kiszolgáltatottá vált az üzleti érdekeknek, pedig tudvalevő, hogy az ivóvíz a jövőben hatalmas mértékben felértékelődik. A johannesburgi találkozón például egyes szakemberek úgy fogalmaztak, hogy a jövő háborúit az ivóvízért folytatott harc miatt vívja majd az emberiség.
Az elemzés készítői szerint feltételezhető az is, hogy az utóbbi idők súlyos fővárosi csőtörései többek között amiatt következtek be, hogy a vízművektől több száz dolgozót bocsátottak el a maximális összegű sikerdíj biztosítása érdekében, így nem tudtak időben intézkedni. Hasonló a helyzet a budapesti csatornázás és vízkezelés díjának emelkedésével is – szögezi le a tanulmány. Állítják: az alacsony tényleges költségek ellenére a főváros szintén összeférhetetlen hatósági árintézkedéssel, az infláció ütemét csaknem ötszörösével meghaladóan növelte a csatornadíjat. Ez szerintük azt eredményezte, hogy az elmúlt tíz év alatt 169 milliárd forint kárt okoztak a budapestieknek.
A tanulmány kitért a túlzott mértékű víz- és csatornadíj-emelésekkel okozott környezeti károkra is. Ezek között sorolja fel, hogy szárazság idején a lakosság nagy része nem locsolja a környezetét, mert nem tudja megfizetni a víz egyre magasabb díját, így kiszárad a növényzet, mind több a por a betonfelületeken, és még jobban felhevül a város levegője. A magas csatornadíjak miatt pedig a budapestiek egy része még a csatornázott vidékeken sem köti rá csatornáját a fővezetékre, ezzel veszélyeztetve a Duna vizét.
origo.hu
Térképen nézheti, hol volt az elmúlt hónapban regisztrált 8 hazai földrengés
