A visszaszerzett párt

Amikor szombaton a Kereszténydemokrata Néppárt választmánya új tisztségviselőket választott, akkor nem egyszerűen Barankovics István és pártja örökösei „foglalták vissza” a KDNP-t, hanem a jog uralma állt helyre egy politikai szervezetben. Annak ellenére üdvözölheti e tényt mindenki (pártállástól függetlenül, végtére is jogállamban élünk), hogy a történet nincs híján az abszurd elemeknek. Hiszen a Legfelsőbb Bíróság nemrégiben meghozott határozata nyomán az 1997-es összetételű országos választmány ült öszsze mint legitim döntéshozó testület. (Erről persze legkevésbé az új vezetők tehetnek: fél évtized múltán született meg a jogi verdikt, ami ellen a vesztes fél, természetesen, fellebbez.)
Egy kicsit olyan ez, mintha visszaforgatnánk az idő kerekét. A szombaton összeült választmány ebben az összetételben azelőtt tanácskozott utoljára, hogy Giczy György és követői a KDNP belső szabályzatára is fittyet hányva elindították volna a kizárási hullámot, s a parlamenti frakció elnökkel szembeszegülő szárnya – a kereszténydemokrata eszmeiség átmentése érdekében – csatlakozott a Fidesz képviselőinek mai szemmel elképzelhetetlenül kicsiny, 22 fős parlamenti csoportjához. A Giczy-, Mizsei-, Bartók-féle politikai kalandorok szándékai azóta mindenki előtt lelepleződtek: küldetésük a posztkommunista baloldallal szemben versenyképes jobboldali, polgári összefogás létrejöttének megakadályozása volt. Legfőbb ellenségük mindig a Fidesz volt, vele szemben kerestek partnert hol Torgyánban, hol a MIÉP-ben, hol a múltjuk felett elvtelenül szemet hunyó baloldalon. Most a centrum, a közép a jelszó, de a kereszténydemokrata eszmeiséget már de jure sem bitorló társaság, a látszatra sem ügyelve, az MSZP csatlósaként jelenik meg a közéletben.
A gyökereihez visszatérő, identitását megerősítő KDNP azonban nem folytathatja ott, ahol több mint öt esztendeje kényszerűségből abbahagyta. A polgári erők akkor is ellenzékben voltak, akkor is az összefogás mikéntje volt a legfontosabb kérdés, mára azonban alapvetően megváltozott a belpolitikai környezet, átrendeződtek az erőviszonyok a jobbközép oldalon.
A következő hónapok vitáin, egyeztetésein remélhetőleg körvonalazódik az a minden érintett fél által elfogadható koncepció, melynek alapján létrehozható egy újfajta ellenzéki egység. Olyan szervezeti keretre van szükség, amely garantálja, hogy a következő választásokon – plagizálva a tavaszi baloldali szlogent – egyetlen kormányváltó szavazat se vesszen el. A leendő uniópártnak vagy pártuniónak az összefogásban részt vevőkön keresztül minden, a polgári oldal számára potenciális támogatóként szóba jövő társadalmi csoportot el kell érnie. Ezért a megújuló Kereszténydemokrata Néppárt nem csupán tiszteletre méltó hagyományaival és múltjával, hanem szociális érzékenységével, a családok és az elesettek támogatását elsődleges feladatának tekintő politizálásával gazdagíthatja a polgári összefogást. Utóbbira, mint azt a jövő évi költségvetés minden várakozást alulmúló tervezete is mutatja, sajnos különösen nagy szükség lesz a következő időszakban.
Ha a KDNP 2003 végéig bizalmat kapott vezetése számára az önálló arculat megjelenítése nem válik öncélú törekvéssé, újabb konfliktusok forrásává, ha a polgári oldal közös érdekeit egy pillanatra sem tévesztik szem elől, akkor valóban egy új, minden eddiginél sikeresebbnek ígérkező fejezet kezdődött szombaton a magyar kereszténydemokrácia történetében.