Ne csak az otthonteremtéshez kapjanak hitelt az első lakás megvásárlásakor az emberek, hanem annak berendezéséhez is. Ez ugyanis a fiataloknak sok esetben problémát jelent. Egy lakás viszont bútor nélkül nem otthon – nyilatkozta lapunknak Kováts Gizella, a Magyar Bútor- és Faipari Szövetség ügyvezetője. Hozzátette: az államnak ugyanakkora vagy némileg kisebb mértékű támogatást kellene adnia az újdonsült lakástulajdonosnak, mint amekkorát az ingatlan megvásárlásához szerezhetnek. Természetesen nem luxusvilla berendezésére gondolnak, de egy észszerűen megállapított felső összeghatár nagyban segítené az ágazat szereplőit eredményességükben, a lakástulajdonosokat pedig álmaik megvalósításában.
A hazai bútoripar az 1995-ös mélypont óta egyébként felfelé ívelő pályán halad, s különösen látványos eredményt produkált tavalyelőtt és a múlt évben. Az ágazat növekedési üteme meghaladta az ipar átlagos bővülésének mértékét. Mindez annak ellenére következett be, hogy a világgazdaság recesszióval küzd, a hazai gazdaság fejlődése pedig lassul. Kováts Gizella a hazai bútoripar exporttevékenységével kapcsolatban kiemelte: miközben hazánkban a bútor- és a faipar a termelési érték szempontjából nem számít kimagasló ágazatnak, az exportban az ágazati szereplők által előállított bútor és bútorelem a tíz legnagyobb termékcsoport között szerepel. A kivitel jelentős része a fejlett, ezen belül is az EU-országok felé irányul: a fa nyersanyagoknak a 91, a faáruknak a 68, a bútoroknak a 94 százaléka a közösségi piacon talál gazdára. A legjelentősebb vásárlók a németek és az osztrákok. A fa-, faáru- és bútortermékekből a behozatali és a kiviteli arány 1:1,9, vagyis csaknem kétszer annyi faipari terméket, bútort vittek ki, mint hoztak be, így az ágazat jelentős devizatermelő. Üröm az örömben ugyanakkor, hogy az anyagok majdnem fele félkésztermékként kerül ki, így azokat csak alacsonyabb áron lehet eladni.
Az ügyvezető kiemelte: hazánkban zömében magyar tulajdonú vállalkozások vannak, ám a hazai bútor- és faipar több mint 93 százalékát a mikrovállalkozások adják. Ezen belül jelentős az öt főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások száma. A közép- és a nagyvállalatok között szép számmal találhatók külföldi tulajdonú cégek. Megfigyelhető, hogy privatizációs vásárlóként leginkább azok a külföldiek jelentek meg, akiknek már a korábbi években is voltak kapcsolatai hazánkban. Az utóbbi esztendők tapasztalatai pedig azt bizonyítják, hogy a bútoriparba áramló külföldi pénz nem spekulatív, hanem működő tőke. Mindezek mellett arra is akadt példa, hogy a dolgozók magánosították a gyárat (ilyen pozitív történet a Garzon bútorgyár esete is). A privatizáció után egyébként megfigyelhető tendencia volt, hogy a közép- és a nagyvállalatok növelték exportjukat, a kicsik pedig addig ismeretlen piaci szegmensek ellátásában próbáltak helyet keresni maguknak. Azóta rendkívül sokat javult a minőség, s felnőttek a magyar arculattervező műhelyek. Ma már a nagy nemzetközi gyáraknak bedolgozó cégek mellett szép számmal vannak egyedi terméket előállító üzemek is.
A hazai piac szereplőinek évtizedek óta meg kell küzdeniük a külföldi vetélytársakkal, ráadásul a rendszerváltozást követően nőtt az import. A behozatalt főleg az generálta, hogy szinte mindenki valami újat szeretett volna vásárolni. Kováts Gizella szerint az évek alatt a vásárlók ismeretei szélesedtek, bár nem lettek pontosabbak: például olyan olasz importárut is megvettek, amire azt hitték, éppen az az itáliai divat. Sajnos tévedtek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kilencvenes évek közepén a hazai ipar még számos termékcsoportot nem tudott előállítani. A növekvő import a választékbővítés mellett a hazai gyártók megerősödését is szolgálta, hiszen ha piacon akartak maradni, újabb és korszerűbb termékeket kellett előállítaniuk. Napjainkra például a jelentős olasz irodabútor-behozatalt és annak növekedését a hazai termelőknek sikerült megfékezniük, sőt kismértékben növelték eladásaikat. Mindezek ellenére a magyar bútoripar inkább nevezhető követő magatartásúnak, mintsem diktálónak. Vagyis a magyar kreativitás ellenére inkább a külföldi gyárak elképzeléseit, termékeik arculatát, az ott végbemenő trendeket veszi át. Ez a piac mérete miatt alakult ki így.
Szerencsére a termelés nem fővároscentrikus, így az ország minden szegmensében fellelhetünk üzemeket, amelyek így a hátrányos régiókban is biztosítják a munkahelyeket. Az ügyvezetőnő ismertette: a magyar tulajdonú bútorüzemek tulajdonosai csak elvétve helyezik át termelésük egy részét a határon túlra, aminek egyik oka a tőkehiány. Ez a probléma nemcsak a határon túli fejlesztések akadálya, de idehaza is megakadályozza a technikai és technológiai fejlődést. Az EU piacán a termelés szintjének, valamint a piaci pozíció megtartásának komoly veszélyforrása lehet a tőkeszegénység. Ezt ugyanis formatervezéssel, ötletekkel nem vagy csak ideig-óráig lehet pótolni. Mivel Nyugat-Európában visszaesett a forgalom, az ottani gyártók és kereskedők Kelet-Közép-Európa felé „nyomulnak”. Ahhoz, hogy a versenyben a mikro- és a kisvállalkozások helytálljanak, olyan plusztámogatásokra lenne szükség, mint amilyen a Széchenyi-terv volt.
Az ipari átlag felett. A bútor- és a faipar termelése tavaly 228,4 milliárd forint volt, amelyből belföldre 123, exportra 105 milliárd forint értékű áru jutott. Az össztermelés a magyar ipar produktumának csupán 1,7 százaléka, ám növekedési ütemében túlhaladta az ipar egész fejlődésének mértékét. A bútor- és a faipar termelése tavaly 10,1 százalékkal bővült, a belföldi értékesítés 3,8, az export pedig 19,2 százalékkal haladta meg az előző évit. A termelés 53,8 százaléka itthon, míg a fennmaradó rész külhonban talált vevőre.
A vállalkozások száma a bútor- és a faiparban 2001 (db)
Bútorgyártás Fafeldolgozás Összesen
9 főnél kisebb 3 746 7 349 11 095
10–19 fő közötti 134 233 367
20–49 fő közötti 106 171 277
50–249 fő közötti 69 65 134
249 fő feletti 16 12 28
Összesen 4 071 7 830 11 901
Duray Miklós
Száz éve született Duray Miklós
