Kisstílű bosszú

Igencsak kényelmetlenül érezhette magát Bársony András külügyi államtitkár Strasbourgban, amikor szemben találta magát pozsonyi kollégájával. Az Európa Tanács székhelyén tartott kétnapos miniszteri tanácsülésen az új szlovák kormányt ugyanis Berényi József képviselte, aki a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) politikusaként kapott államtitkári megbízást. A magyar nemzetiségű pozsonyi politikus révén most először értesülhetett hivatalos forrásból az MKP a státustörvény módosításának tervezetéről. S ha történetesen nem Berényi József képviseli Szlovákiát Strasbourgban, akkor Bugár Béláék még ma is csak sajtóértesülések révén tudnának arról, hogy a „nemzeti közép” kormánya Pozsony kérésére meg akarja szüntetni a magyar iskolában tanuló gyerekek családjainak járó húszezer forintos oktatási-nevelési támogatást.
A határon túliak legitim képviseleti szervezeteit hónapokon keresztül mellőzte a kormány, a szomszédos országokban élő magyaroknak így semmiféle beleszólásuk nem volt abba, milyen is legyen a szocialista-szabad demokrata, vagy inkább román–szlovák elképzelések szerint módosított kedvezménytörvény. Bárdos Gyula, az MKP parlamenti frakcióvezetője röviden, de igen találóan foglalta össze véleményét a tervezett törvénymódosításról: amennyiben a kiindulási alap kizárólag a szomszédos országok igénye lesz, „kiürülhet a jogszabály”, hiszen Romániának a munkavállalás, Szlovákiának az oktatási támogatás nem tetszik, s „ki tudhatja, mások nem fogalmaznak-e meg további elvárásokat”. A jogszabály „kiürül”, ehhez már aligha fér kétség. E ténynél csak az a módszer felháborítóbb, ahogyan mindezt a kormány rendezi.
A stílus nem új. 1996-ban a Horn-kabinet éppúgy mellőzte a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget a magyar–román alapszerződés előkészítésénél, mint azt a Medgyessy-kormány teszi jelenleg a határon túliakkal a státustörvény módosítása kapcsán. Hat évvel ezelőtt az a tudathasadásos helyzet állt elő, hogy az erdélyi magyar érdek-képviseleti szervezet frakciója a bukaresti parlamentben nem támogatta szavazataival az államközi alapdokumentum elfogadását.
Mit sem számított az RMDSZ álláspontja akkor, amikor Európa irányába kellett jószomszédságban jeleskedni, s egyben be lehetett segíteni az Iliescu nevével fémjelzett elvbarátoknak egy hónappal a romániai választások előtt.
Hogy most mi vezérli a baloldali kormányt az egyébként a szocialisták által is megszavazott státustörvény lerombolását célzó ténykedésben? Ésszerű magyarázatot nehéz találni, hiszen a Velencei Bizottság csak kisebb, technikai jellegű módosításokat ír elő, Bukarest az Orbán–Nastase megállapodás után megnyugodott, az új pozsonyi kormánynak pedig aligha hiányzik a feszültségkeltés.
Az egyetlen magyarázat e lépésre csak a kisstílű bosszú lehet. A nemzetpolitika területén a státustörvény a „Széchenyi-terv”, meg kell hát semmisíteni. A cél a nemzeti összetartozás egyik szimbólumává vált jogszabály meghurcolása, sárba tiprása, megcsonkítása. S mivel ez a cél, ettől fogva már érthető, miért olyan fontos román és szlovák igényeket teljesíteni.