Osztrák társkereső

Mihez kezd a győzelemmel? – firtatja címlapján az osztrák Profil hírmagazin legutóbbi száma, a választási sikert kirobbanó örömmel fogadó Schüssel kancellár fotóját mellékelve az Ausztriát mostanság leginkább foglalkoztató kérdéshez. Ami egyébként teljességgel jogos is, hiszen hiába söpört be vasárnap a Néppárt (ÖVP) a saját reményeit is felülmúló menynyiségű szavazatot, a pártnak partnert kell találnia a kormányzáshoz.
Elvben ugyan elképzelhető lenne egy kisebbségi kormány – s a választások előtt maga a kancellár is úgy nyilatkozott, hogy végső esetben készen állna rá –, ám a Néppárt a jelek szerint nem egyedül képzeli el a jövendőt. Az első, puhatolózó tárgyalások már beindultak, és a parlamentbe jutott pártokkal lázas egyeztetések zajlanak – egyelőre még csak a színfalak mögött. A variánsok köre azonban mindegyre szűkül, már csak azért is, mert az alig 9 százalékot elért Zöldek vezetője, Alexander Van der Bellen úgy nyilatkozott, hogy részükről az ellenzéki szerep már eldöntött dolog. Mint mondotta: a Néppárttal beszélni fognak, de tárgyalni nem.
Nem úgy a Szabadságpárt (FPÖ), amely láthatólag a folytatás mellett kötelezte el magát. A pártban azonban egyelőre teljes káosz uralkodik, s napok óta FPÖ-tagok elbocsátásától, majd az elbocsátások visszavonásától hangos a sajtó. Jörg Haider, a párt egykori elnöke, a Szabadságpárt máig meghatározó politikusa egyébként az adóreform mielőbbi életbe léptetését szabta az együttműködés feltételeként. Az FPÖ azonban nincs abban a helyzetben, hogy diktáljon, Jörg Haider pedig a hírek szerint visszaszorulóban van. Erre utal legalábbis a konzervatív Die Presse tegnapi cikke, amely a karintiai tartományfőnök elleni belső lázadásról tudósított. A párt tehát a jelek szerint átalakulóban van, mindazonáltal nem kizárt, hogy így is folytatódhat a fekete–kék együttműködés – főként, ha sikerül megegyezni a lényegi pontokban (például az Európai Unió bővítésének kérdésében).
Az ÖVP-politikusok egy része azonban sokkal inkább „evezne” a szociáldemokratákkal (SPÖ) egy hajóban, mint a belső harcoktól hangos FPÖ-vel. Ez lenne egyébként Thomas Klestil államfőn kívül a gazdasági élet számos szereplőjének is a kedvenc variánsa. S noha Alfred Gusenbauer elnök a választások előtt többször úgy foglalt állást, hogy számukra a második hely egyenlő az ellenzéki szereppel, megfigyelők szerint végül mégis létrejöhet a nagykoalíció. A lényeg – mondják –, hogy az SPÖ meg tudja őrizni „arcát”, illetve a legfontosabb pontokban a két párt megegyezésre jusson. Ami nem lesz egyszerű, hiszen egynémely területen (ilyen a vadászbombázók beszerzése, a tandíjak ügye vagy éppenséggel a nyugdíjreform) finoman szólva is nincsenek összhangban az elképzeléseik.
Az már most teljes bizonyossággal állítható, hogy ha létre is jön vörös–fekete együttműködés, abban Alfred Gusenbauer nem fogja elvállalni a másodhegedűs szerepét. Merész latolgatók azonban már tudni vélik, hogy ez esetben Wolfgang Schüssel régi-új kancellár mellett Wolfgang Petritsch, az SPÖ külügyminiszter-jelöltje, a nemzetközi közösség egykori balkáni megbízottja látná el az alkancellári teendőket.