Ahol egy meg egy az három

Egy keresztény filozófus, Franz von Baader nyomán vallja Karátson Gábor, a Védegylet és Duna Charta elnöke a testvériség, tehát a minden élőlénnyel szembeni szolidaritás eszméjét. A környezetvédő művész szerint az igazságot nem jobbról vagy balról, hanem felülről kellene várnunk.

Sokat hallani, hogy a mai magyar értelmiség a helyét és öndefinícióját keresi. A legtöbben már csak bal- vagy jobboldaliként határozzák meg magukat.
– Régen én is baloldalinak tartottam magam, pedig úri családból származom. De sohasem gondoltam, hogy ennek bármi köze lehet a kommunista diktatúrához. Kilencvennégyben, mikor Horn Gyuláék kormányra kerültek, megírtam, hogy többé nem vallom magam baloldalinak. József Attila, aki a tenger színéről vitatkozott valakivel, hogy zöld-e vagy kék, azt mondta a végén: jó, legyen zöld, de nem úgy, ahogy te gondolod. Nagy kérdés, mire gondolunk, amikor azt mondjuk, jobb vagy bal. Sokszor már csak a szavakért folyik a küzdelem.
– Mégis szükségünk van a szavakra, valahogy meg kell határoznunk magunkat.
– Talán ezért van az, hogy a pártok nem akarják elengedni ezeket a szavakat. Nekem a Fidesz a legszimpatikusabb, ma is rájuk szavaznék. De mondogattam nekik is: ezt a jobboldali jelzőt lassan félre kéne tenni. A börtönben egyszer közös cellába kerültem egy volt ávóssal és egy volt SS-essel. Ezek olyanokat mondtak egymásnak, hogy majd mi fogunk győzni, titeket meg felakasztunk. Össze voltak zárva, és lassan megszerették egymást, majd az egyik vallatás után egymás nyakába borultak. Nem érdekelte már őket a saját ideológiájuk. A mai értelmiség keresi a szót, ami még vállalható, és nem találja. Én a szocietás fogalmát kedvelem leginkább, Franz von Baader nyomán; ez a keresztény filozófus Kurt Poppe szerint már Marx előtt is használta a „proletair” szót, de kibékítő értelemben. Micsoda metamorfózisokon kergeti át a szavakat a történelem! Baader az embert az Istennel, illetve a Krisztussal való kapcsolatában nézi, és azt mondja, az ember az ősbűn óta csak zuhan, zuhan, ez a fokozatos bűnbeesés; holott amit meg kéne valósítania, az a szocietás. Nemhogy gyógyítaná a földet, de kifosztja és tönkreteszi. Az állatok bizonyos értelemben rokonaink, és kegyetlenül pusztítjuk őket, akárcsak egymást. Nekem nemcsak az fáj, ha a híradóban látom a halottakat, hanem az is, amikor bemegyek az ABC-be, és látom a rokonaimat felszeletelve, lefóliázva. Baader javaslata az, hogy az ember testvériségben éljen embertársával.
– Köztudomású, hogy az ön gondolkodását meghatározó egyik alapélmény az ötvenhatos forradalom. Sokak szerint ez a jobboldal forradalma volt.
– Czakó Gábor azt mondja, minden embernek van egy bal és egy jobb oldala, és ha az embert kettévágják, meghal. A forradalomban az volt a csodálatos, hogy ledőltek a falak, és középen találtuk magunkat. S mint ahogy egy új sziget emelkedik ki az óceánból, valami elementáris nemzettudat tört fel az emberekből; Verecke óta nem voltunk annyira magyarok, mint akkor. És persze ez egyik hatalomnak sem kellett, leverték, eltaposták, keresztre feszítették.
– Nem gondolja, hogy előbb-utóbb megbuknak az egykori úgynevezett szocialisták örökösei?
– Az MSZP nem tud megbukni, mert már megbukott. Csak választásokat tud nyerni vagy veszteni, de erkölcsileg képtelen megbukni, mert nincsen erkölcsi valósága. A jobboldal viszont kudarcot vallhat, ha nem teljesíti a küldetését. Persze Baaderral nem lehet választásokat nyerni, s ha egy párt a szocietást hangoztatná, talán senki nem értené. Pedig a testvériség gondolata közelebb vinne minket Istenhez is…
– És a szabadság, egyenlőség?
– A szabadság nagyon bonyolult kérdés, az egyenlőséggel meg elmehetünk Kukutyinba zabot hegyezni. Hát hogy lennék egyenlő azzal, aki a Baleári-szigeteken nyaral? A testvériségből viszont kezd valami megvalósulni. A környezetvédők mozgalmaira gondolok. Biztos, hogy a természet szolidáris lenne velünk, csak nekünk kellene ezt kezdeményezni, ám ehelyett ezertonnaszám eresztjük az olajat a tengerbe, meg tönkretesszük a folyókat.
– A környezetvédelemre a technokrácia azt mondja, fejlődésellenes. Ha nem építünk vízlépcsőt, nem létesítünk ipari parkokat, nem szállítunk olajat, megállunk a fejlődésben.
– Csakhogy épp a természet az, ami egy sok évmilliós fejlődés örököse. Ennek a fejlődésnek, vagyis az életnek a pártján kell legyünk – míg ha megakadályozzuk, azt egészen ostoba dolog fejlődésnek nevezni. A Duna csodálatos, beszélő folyó, én sokat eveztem rajta. A vízlépcsőépítés gyilkos terv volt, öncélú rombolás. Semmi más nem áll mögötte, mint az élet elszánt gyűlölete. És nemcsak az olajszennyezés döbbenetes, az emberklónozás is az, micsoda egy mefisztói dolog! A Faust második felvonásában, mikor a professzor – akkor Wagnernak hívták, ma Severino Antinorinak – létrehozza a homunculust, elhangzik: túlléptünk ama gyöngéd ponton, a fogantatás titkán, most már „magasabb eredetre” van szüksége az embernek. S ma itt van a démoni invázió, a szexualitás és a vér áradata. A választások óta a horror és a nyílt színi szex dominál a televízióban.
– Színvonalesés?
– Nem, öncélú gonoszság. Közben mi vagyunk az egyetlen nemzet, amely csökkenő létszám mellett is képes túlnépesedni, mert a nagyvárosokban már lépni sem lehet. Az emberek nem érzik jól magukat, ezért nincs kedvük szaporodni. Ugyanúgy van ez, mint a pandáknál az állatkertben, akiknek hiába vetítenek pandapornófilmeket, nincs kedvük szaporodni, mert nincs kedvük élni. Eltűnik az életünkből a házastársi hűség, pedig az is egy csoda, ha egy férfi és egy nő szeretik egymást és hűségesek. Akkor már egy harmadik is van, az Isten, és ez a legfontosabb, a középpont. Az üres szex csak annyit tud, hogy egy meg egy az kettő. Ez a materializmus. De ahol hűség és szeretet van, ott egy meg egy az három… Ezt egyelőre nem tanítják sehol.
– És a keresztény egyházak?
– Nem akarok senkit megbántani, de úgy érzem, sok egyházi ember csak beszél arról, hogy bűn a fogamzásgátlás, bűn a homoszexualitás, bűn a házasságtörés, mindenki bűnös, és azt prédikálják, hogy ne tessék csinálni ezeket… Ezt lehetett mondani 1100-ban vagy 1600-ban, de nem ma. Ez olyan, mintha azt mondanám a festőiskolában: tessék olyan nagy festőnek lenni, mint Leonardo! Ez persze igen jó ötlet, de a többségnek nem megy.
– Lehet, hogy nem törvényre lenne szükségünk, hanem megváltásra.
– Az ember áteshet egy metamorfózison. Felismerheti, hogy a szörnyű mélységbe zuhant embertömegen csak Krisztus tud segíteni. Sebzett lények vagyunk, meg kéne próbálni megérteni, mitől szenved a másik, nem csak fejére olvasni a bűneit. Van az emberekben vágy az Isten után. Auden, a költő a spanyol polgárháború után azt mondta: iszonyú volt látni a bedeszkázott templomajtókat. Otthon, békeidőben sohasem ment be a templomba, de legalább tudta, hogy ha akarna, mehetne. Setétpatakon este, ha lemegyek a borvízforráshoz borvízért, látom a hegyeket, és kedves emberekkel találkozom, szép az egész, röpülnek a madarak, és érzem, hogy most valami jóban vagyok. Itt a városban, ahol lakom, be vagyok hajítva a háztömbök közé, és elveszítem az arányokat. Megyek a mozgólépcsőn, nézem a szembejövő arcokat; szerintem ezt senki nem hagyja ki. Nem tudok mindenkit szeretni, az vicces lenne, de elgondolom, hogy ezek mind sorsok, kibukkannak valami ismeretlen rejtelemből, és továbbmennek az ismeretlenbe. És eszembe jut ötvenhat, amikor valami égi szerelemben úszott az egész város, fontossá váltunk egymásnak. A kereszténység azt jelenti, hogy a Fiúisten megjelent a történelemben. A Változások könyvét fordítottam sokáig, ezt a kínai könyvet, és megdöbbentett, hogy ott is jelen van ez a mozzanat, hogy a Fény alászáll a földi létbe. Úgy látszik, ez az emberi lélek alapmozdulata.