Csoportkép miniszterrel

Honi irodalmárok delfinológiának, szőrösszívűbb történészek sztálinizmusnak nevezik a módszert, amikor egy-egy korabeli fényképen a mindenkori politikai akaratnak megfelelően tüntettek fel és el történelmi szereplőket (így került az ifjú Generalisszimusz is egykor a nagy Lenin kebelére). E fotótechnikai eljárással sikerült a minap a magyar pénzügyminiszternek felcsempésznie magát a forint elleni spekulációs támadást kivédők csoportképére.
Nem a kormány, hanem az állami oldalról teljesen magára hagyott Magyar Nemzeti Bank és annak szakembergárdája verte vissza a forint elleni támadást a múlt héten. A pénzügyi tárca vezetőjének az eset kapcsán mégis a pénteki kormányszóvivői tájékoztatón sikerült megtalálnia magának először a magyar nyelv többes szám első személyű igeragozását. Az elmúlt fél évben miért nem tudta soha megvédeni a jegybankot a politikai lejáratás ellen? Már régóta elmondhatta volna országnak-világnak (de legalább a helyette, nevében a Járai Zsigmond MNB-elnök ellen buzgólkodó vállalati exportőröknek): a jegybank nem passzióból tartja a kamatszintet, hanem azért, mert a róla szóló törvényben legfőbb kötelességeként az infláció elleni fellépést szabták meg.
Ha másnak nem, legalább a monetáris politika őrének kell harcolnia a kormány elképesztően pazarló költekezése, laza fiskális politikája, s az így összehozott, kétségbeejtően magas államháztartási deficit miatt. Hogy ne álljon fejre az ország gazdasága. Ismeretes: a multinacionális cégek tucatjai nem azért menekülnek el Magyarországról, mert rosszak az exportlehetőségek, hanem mert a kormány – számukra is – teljesíthetetlen bérterheket vállalt magára. Az infláció felpörgetése – amely a megtakarítási kamatok esésének, nyomában a fogyasztás megugrásának egyenes következménye – így most azért lett állami akarat, hogy az állampolgárok közé kiszórt százmilliárdok utólag visszafolyhassanak a drágulás nyomán megnövekedő áfa- és egyéb adóbevételek formájában. Csakhogy a jegybanki kamatcsökkentés nyomán gyengülő forint azt is jelenti: az eddiginél drágábban lehet majd importárukat beszerezni külföldről (magyarul: drágul a benzin).
Milyen sajátságos, hogy a kormányzati kommunikáció még abból is csak az MNB „nyereségét” veszi észre, hogy a jegybank pénteken szép csöndben elkezdte visszavásárolni a piacon kint lévő szédítő mennyiségű felesleges forintot. Azt nem tették hozzá: ha a jegybank felelősségteljes módon nem így tenne, ez a bő ezermilliárdos országban keringő forinttöbblet is a pénzromlás erősödéséhez járulna hozzá. A miniszteriális embereknek azt is el kellett volna valamikor mondani az országnak: a száznaponkénti adakozási rohamoknak, feltornászott népszerűségi mutatóknak ára van. A hiányt valahonnét finanszírozni kell. A magas jegybanki kamat és az erős forint azt is szolgálta, hogy Magyarországra áramoljon a külföldi tőke és vásároljon a magas kamatú állampapírokból.
A pénzügyi tárca vezetője azért akar felkerülni mindenáron a közös jegybanki fotóra, nehogy egy másik, kevésbé előnyös felvételen vegyék észre. Érdekei ugyanis a jegybank pénzügypolitikájának megmásítására egy röpke pillanatig egybeestek spekulációs nemzetközi befektetési alapokéval. Amelyeknek pár százaléknyi kamatkülönbözet, forintnyereség erejéig érdekes csak, hogy mi lesz a magyar gazdasággal.