Füstadó és Fekete-leves

Nem, nem, soha! – fogadkozott a szocialista kampánykórus, Medgyessyvel az élen, akár húsz esztendőre is, hogy nem emeli a gáz árát. Alig telt el kilenc hónap, és oda az ígéret. A gáz ára emelkedik, s mellé a lakossági áramé is. A villanyért februártól átlagosan 8,7 százalékkal, a gázért május közepétől 12 százalékkal fizetünk többet. A tervezett inflációt jócskán meghaladó gázáremelést a rászorulóknak kompenzálja a kormány. Erre 40 milliárd forintot költ az idén.
Vagyis csak néhány milliárd forinttal kerül kevesebbe a májusban bevezetett áremelés ez évi kompenzációja, mint amennyi 1995-ben – a Bokros-csomag évében – a nagy állami energiaszolgáltatók kiárusításakor befolyt az államkasszába az öt – önkormányzati tulajdonú – gázszolgáltató vállalat többségi tulajdonának (alkotmánysértő) privatizációjából.
Lendvai Ildikó, a szocialisták frakcióvezetője, a választáson felélesztett agitációs propaganda jeles művelője a minap egy tévéműsorban fejtette ki, némi demagógiát sem nélkülözve, hogy miféle piacellenes lépéssel akarta az Orbán-kormány enyhíteni a lakosság terhét a Mol Rt. gázüzletágának állam általi kivásárlásával, vagyis reprivatizációjával. Lendvai szerint Orbánék az adófizetők pénzéből ötszázmilliárdot akartak költeni e célra, tehát hálával tartozunk neki, hogy ezt az irdatlan összeget ezúttal nem lélegeztető gépekre számította át a képviselő asszony, hanem a megtévesztett szavazóik számára is érthető módon állampolgáronként ötvenezer forintokra. Arról azonban nem ejtett szót, hogy az állam ezt a vételárat, ha másként nem, hát az áremelések miatti kompenzációra el fogja költeni – ha valóban komolyan gondolja a szegények támogatását a választások közötti években is. Arról sem beszélt a gázár szinten tartását a kampányban személyes garancialevélben megígérő, puha orrú honanya, hogy az ötszázmilliárd forint nem ablakon kidobott pénz, nem lenyúlt, majd off-shore-paradicsomba menekített nemzeti vagyon, hanem az Országgyűlés által ellenőrzött állami tulajdonú vagyonná vált volna, ami tíz év múlva – az EU-csatlakozásunk után – biztosan jóval többet ért volna, mint amennyiért meg akarta venni az Orbán-kormány.
Kinek jó a gázáremelés? A Mol Rt. részvénytulajdonosainak biztosan. A gázáremelés hírére a múlt héten pénteken egy nap alatt 195 forinttal emelkedett az olajcég papírja. A jelek szerint most megint a tőzsdei spekulánsok ideje következik. Arról sem számoltak be az „egyedül kormányozni képes elvtársak”, hogy a nagyfogyasztókat érintő gázáremelés milyen hatással lesz például az inflációra, a megnövekedett energiaköltség hogyan hat az ország versenyképességére. Tévedés ugyanis, hogy ezt leginkább a munkabérek növekedése rontja, amit mellesleg a Medgyessy-kormány pörgetett fel a választási siker érdekében tett – és részben be is tartott – ígéretével. Az pedig csak a kormányfő korlátoltságát jelzi, hogy az állami szektorban végrehajtott nagyarányú béremelés után felszólította a nálunk működő multikat, ugyan, fogják már vissza magukat a béremelésekkel, tekintve az infláció kívánatos mértékét. Majd az EU-tárgyalásokon sikerült elérnie, hogy a piackonformnak nem nevezhető multiknak nyújtott adókedvezmények még fennmaradjanak egy ideig…
Amikor a külföldi befektetők gyárbezárásának okait keressük, a bérköltségek és az adókedvezmények uniós csatlakozásunk után várható megszűnése mellett talán az energiaár-politikánkra is célszerű lenne egy kis figyelmet fordítani. Például az elkótyavetyélt energiaágazatunk külföldi tulajdonosainak – „piaci alapon” – nyújtott nyolcszázalékos eszközarányos nyereség, vagy éppen a Mol részvényeseinek nyújtott haszon állami kompenzáció árán éppenséggel lehetne befektetésösztönző eszköz is a gazdaság élénkítésére.
A nyugdíjasok voksáért kifizetett egyszeri tizenkilencezer forintos állami apanázs a következő tél végére a kéményen keresztül elszáll. A száznapos szemfényvesztés egyik adományáról kiderült: az nem egyéb, mint szocialista módra nyújtott előleg a füstadóra, „alárendelt kölcsöntőke” képében. El kell ismerni: emelni kell a gáz árát. Csakhogy a szocialisták a nagy átverés jegyében azt ígérték, egyedül ők tudják azt a gazdaságpolitikát megvalósítani, hogy nem emelik a gáz árát sem, emelik viszont minden, közpénzből finanszírozott társadalmi réteg fizetését, aminek eredményeként a választások nyertesei lehetnek.
– Hány évre ígérjem meg, hogy nem lesz gázáremelés, húsz évre? – tette fel a kérdést teátrálisan Medgyessy a kampány hevében. Beleborzadtunk. Nem is a gázáremeléstől tartottunk, ígérhetett volna akár húsz százalékot is. De az fenyegetés, hogy évtizedekre akarnak berendezkedni, dermesztően hatott.
A szocialista többségű kormány – ígéreteire fittyet hányva – most majd mindennek emeli az árát, amire hatásköre van. Akinek csak balatoni nyaralásra futja például, az M7-es autósztráda használatáért is fizetni fog, drágább lesz a BKV, a temetés, az illeték, a csatornahasználati díj, a szennyvízszippantás, a vonat- és a Volán-buszjegy ára is. Nem csoda, hogy a szocialisták már megint válságkezelő programon törik a fejüket, csak ehhez értenek. Válságot idéznek elő, hogy legyen mit kezelniük.
Nem látni még, most éppen milyen megoldást választanak: sokkterápiát, a bevált országeladósító hitelfelvételt a Világbanktól, vagy éppen ócsítják majd a forintot, elszabadítva az infláció rémét. Bokros pénzügyminisztersége idején erre éppen nem volt mód, ezért a „csomagokkal” fizettették meg a bérből és fizetésből élőkkel a gazdasági egyensúly helyreállításának árát. Most azonban – állítólag – nem Bokros áll készenlétben szikéjével, hanem a gazdasági válság túlhordásának specialistája, Fekete János. Ő az a szakember, aki most osztja az észt a háttérből a két tengerparti nyaralása között forintócsító Medgyessynek.
A magát újabban „független” pénzügyi szakértőnek aposztrofáló Békesi László expénzügyminiszter is megmondta egy Juszt Lászlóval folytatott magánbeszélgetésben, hogy a Fekete-féle gazdaságpolitikától milyen megoldásra számíthat a magyar nemzetgazdaság. A több ezer milliárd forintból bevásárolt szavazatok „árát” akár az állam további eladósításából is finanszírozhatják – derült ki Békesi szakértő szavaiból. Így azután könnyen elképzelhető, hogy a gázár emelése mint hiánylefaragó lépés lényegében csak az állam által felveendő hitelekről, a Fekete-levesről akarja elterelni a figyelmet. (Pusztán emlékeztetőül: ez a fajta hitel az Orbán-kormány számára is készenlétben állt, kissé erőszakos módon, ám a volt kormányfő ezt határozott udvariassággal elhárította. A D–209-essel korábban üzleti kapcsolatban is álló, Fekete János nevével fémjelzett gazdaságpolitikát jól megtapasztaltuk már a saját bőrünkön, a pillanatnyi előnyeivel a hetvenes és nyolcvanas években és utóhatásaival együtt az első szabadon választott Antall-kormány idején.)
Fekete egyszer már elévülhetetlen érdemeket szerzett az ország eladósításának technikai lebonyolításában. A nemzetközi helyzet amúgy is „fokozódik”, nem kellene belföldön hergelni a népeket. Medgyessy Feketéék országeladósító munkájában vett részt – ha hihetünk neki – titkos elemzőként meg kémelhárítóként. Nem csoda hát, ha Fekete cégtárs ott sertepertél megint az állami kondér közelében, kavargatva a nagy átverés után a feketelevest.