Sokaknak a mennyországot, másoknak a poklot hozta el a Guns N’ Roses Budapestre

Két év után tért vissza a legendás rockbanda Magyarországra, és nem hazudtolták meg magukat. Maratoni hosszúságú koncertet adott a Guns N’ Roses a Puskás Arénában.

Nem aprózta el a Guns N’ Roses

Aztán fél nyolckor a Guns N’ Roses egyből a Welcome to the Jungle-lel indított, utána megfejelte két másik slágerrel, a Bad Obsessionnel és a Mr. Brownstone-nal, majd számomra leült a koncert. Egy magamfajta kocahallgató hat-nyolc számot ismer tőlük, ők azonban harminckettőt játszottak, azaz nagyjából huszonöt dal alatt vakon repültem. És azért nem az olyan nagy ívű refrénekről ismertek, amelyeket az ember már második hallásra teli szájjal üvölt, a középtempós tételek nem késztetnek mozgásra – nem mintha az ülőhely erre lehetőséget biztosítana –, és a körítés is fapados volt. Nem lőnek rakétákat az űrbe, mint a Kiss, nem borul lángba a színpad, mint az Iron Maidennél, egyedül a hátsó kivetítő gondoskodik némi látványelemmel, de bár ne erőltették volna. Olyan animációk futottak rajta ugyanis, mintha a mesterséges intelligenciát kérték volna meg, hogy kreáljon rockos képsorokat, aztán hol sikerült neki halálfejek és perzselő tűz képében, hol összeomlott a rendszer, és a dalokhoz sehogyan sem passzoló lézereket lövő idegen űrlényeket láthattunk; de nem fenyegetőket, hanem ahhoz hasonlóakat, mint az Alza reklámjában, csak éppen vörösek voltak.

A látvány kimerült a hátsó kivetítőben (Forrás: Guns N' Roses )

Az olyan slágereknél, mint a Sweet Child o' Mine vagy a Knockin' on Heaven's Door azért persze felkaptam a fejem, miként a November Rainnél is, bár ott inkább azon gondolkoztam, hogy miért kell cukrozni a mézet, elég giccses dal anélkül is, hogy Axl Elton Johnnak öltözve csillámos zakóban üljön zongora elé.

És ha már Axl Rose, divat cikizni amiatt, hogy már nem a régi a hangja, és bár olykor-olykor valóban elcsuklott, teljesen vállalhatóan énekelt, egyébként is nem csak tőle, hanem az összes zenésztől sportteljesítmény egy csaknem három és fél órás koncertet prezentálni, főleg hatvanéves kor körül. Irigylem is a rajongóikat, mert a Guns N’ Roses aztán nem alibizik, kőkeményen megdolgozik a borsos jegyárakért, estéről estére változtatnak a műsoron, ezer éve nem játszott számokat vesznek elő, így azok, akiknek az életük meghatározó zenekarának számítanak, a mennyben érezhették magukat, csak a hozzám hasonló felszínes érdeklődőknek volt kényelmetlen egy idő után a szék. 

Borítókép: A Guns N' Roses a Puskás Arénában (Forrás: Guns N' Roses)