A státustörvény ellenzői és hívei között kialakult egy harc, amelynek ütközőpontja nem- igazán a törvény – mondja Duray Miklós. – A valódi ütközőpont az, hogy a magyar jövőt úgy akarjuk-e alakítani, hogy a Kárpát-medencei magyarságnak közös jövőtervezési lehetősége legyen, vagy úgy, hogy erre ne legyen módja. A státustörvény a jövőtervezés lehetőségét teremti meg, kiüresítése pedig ezt a közös jövőt veszélyezteti.
– Milyen kiüresítésre gondol?
– Arra, amikor Magyarország külügyminisztere Bukarestben nyilvánosságra hozott hét olyan elvet, amely szerint a státustörvényt módosítani kell. Ez fordulópontot jelent, méghozzá azért, mert mindeddig konszenzus volt abban, hogy az Európa Tanács velencei bizottságának véleménye szerint kell módosítani a kedvezménytörvényt. Ezt a hét elv viszont, mintha a velencei bizottság véleményét nem létezőnek tekintené, teljesen új, az eredeti gondolattal ellentétes alapokra akarja helyezni a módosítás menetét. A legveszélyesebbnek azt tekintem, amikor arra hivatkoznak, hogy összhangba kell hozni a státustörvényt az Európai Unió elvárásaival. Az Európai Uniónak ugyanis nincsenek ilyen elvárásai, viszont van egy olyan íratlan szabálya, amely szerint mindazt, ami kultúrával, nemzeti identitással kapcsolatos, meghagyja a nemzetek hatáskörében. Ami a gazdasági élettel kapcsolatos, arra közös normákat alakít ki. Viszont van egy diszkriminációt tiltó dokumentuma, amely egyebek mellett kimondja azt is, hogy a kisebbségi közösségek érdekében megerősítő jogszabályokat lehet alkalmazni.
– Kovács László, az MSZP elnöke nem ezt akarja?
– Nem. A hét alapelv nem erre vonatkozik, hanem arra, hogy miként lehet minél szűkebb körre korlátozni a státustörvény érvényesíthetőségét. Amikor azt mondják, hogy az Európai Unióba belépő államok polgáraira már nem vonatkozhat a státustörvény, akkor nem mondanak igazat. Mert a státustörvénynek csak a munkavállalásra vonatkozó része nem vonatkozhat az uniós polgárokra, a többi, a magyar nemzetiséget mint kisebbséget védő törvény egyértelműen mind vonatkozhat. Viszont abban született konszenzus, hogy a törvény munkavállalásra vonatkozó részét megszüntetjük a módosítás során. Ezért látom veszélyesnek a külügyminiszter úr által kijelölt utat, mert az sem eurokonformnak, sem státustörvénypártinak, sem magyarságpártinak nem nevezhető.
– Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a hétpontos módosítási javaslat teljesen ellentétes a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) zárónyilatkozatával.
– Igen, teljesen más nyomon halad. A Máértnak tavaly november 17-én született egyébként egy olyan megállapodása is, hogy ha új szempontok merülnének fel a módosítás során, akkor azonnal össze kell hívni a Máért ülését. Nos ezek a szempon-tok már decemberben nyilvánosságra kerültek, ebből következően már össze kellett volna hívni a Máért ülését.
– Ön az előző Máért-ülésen nem vett részt, holott mint alapító tag eddig mindig jelen volt.
– Azért nem vehettem részt, mert a Magyar Koalíció Pártja nem engem küldött. Ezt úgy tekintem, hogy az MKP-nak megszűnt irántam a bizalma a státustörvényt illetően. Megjegyzem, hogy a november 17-i Máért-ülés az úgynevezett konszenzus ellenére zöld jelzést adott azoknak, akik a módosítást manipulálni akarták.
– Úgy tűnik, hogy Szlovákiában sem állnak jól a magyarság dolgai. A baloldal azzal vádolta az Orbán-kormányt, hogy a státustörvényt azért nem hagyta jóvá a szlovák fél, mert nem alakított ki jó viszonyt a szomszéddal. Lám, Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök még barátságtalanabb lépést tett Medgyessy Péter miniszterelnökkel szemben.
– Az a találkozó, amely a magyar miniszterelnök és a szlovák miniszterelnök között lezajlott novemberben, üzenetértékű, de minőségében páratlan találkozó volt. Ugyanis az a szembenállás, amely a két miniszterelnök között kialakult, csak háborús viszonyok között szokás.
– Ezt hogy érti?
– Ez a kudarc két módon magyarázható. Vagy azzal, hogy a magyar Külügyminisztérium teljesen csődöt vallott, azaz a találkozót nem készítették elő, vagy azzal, hogy direkt alakítottak ki ilyen helyzetet, hogy a miniszterelnököt és körét ezzel kivonhassák a státustörvény módosításának előkészítéséből, és azt azok vehessék kezükbe, akik egészen sajátos módon a törvény kiüresítésében érdekeltek.
– Ha jól értem, Medgyessy Péter szimpatizál a törvénnyel.
– A találkozó után olyan nyilatkozatot tett, amely egyértelművé tette, hogy a magyar miniszterelnök a státustörvény pártján áll. Viszont azóta felelős magyar körökből olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyeket úgy lehet értelmezni, hogy ki kell üríteni a státustörvényt.
– Duray Miklós a szlovák parlament képviselője is. Az utóbbi időben a szlovák politika számos barátságtalan lépést tett a magyarságot képviselő Magyar Koalíció Pártja ellen.
– Pillanatnyilag nagyon rossz a helyzet. Jelenleg az a párt álláspontja, hogy tovább már nem közvetít. Ez szerintem rossz megközelítés. A felvidéki magyarság politikáját megjelenítő Magyar Koalíció Pártja nem lehet közvetítő, hanem érintett ebben a kérdésben, tehát nekünk küzdeni kellene a státustörvény megvalósításáért, és nem félreállni. A sajtóban megjelent írásokból úgy ítélem meg, hogy az RMDSZ vezető politikusai, Markó Béla és Frunda György nyilatkozatai azok, amelyek igazán helyénvalók, azaz nem változhatnak a kedvezmények. Kérdés, hogy ők egyedül mit tudnak elérni.
– Az Orbán-kormány által kialakított nemzetpolitika veszélybe került?
– Maga a nemzetpolitika került veszélybe. A rendszerváltás tizenkét évében az Antall–Boross- és az Orbán-kormányzat idejére tehető a nemzetpolitika felfelé ívelő ága, amelynek szellemisége 1994 és 1998 között ugyan nem igazán tudott előbbre jutni, de a Horn-korszakban legalább az eredményeit nem rombolták le. 2002 óta mindaz, ami a státustörvény körül lezajlott, az a nemzetpolitika visszafejlődését segíti elő, és ez súlyos következményekkel fog járni.
Itt a bizonyíték: aki nem igazodik, azt pellengérre állítja Brüsszel
