Vita a talált rakétákról

Vihar egy teáscsészében – ezekkel a szavakkal jellemezte Hoszszam Mohamed Amin tábornok, a fegyverzetellenőrökkel kapcsolatot tartó iraki iroda vezetője azt a felfedezést, melyet Bagdadtól délkeletre tettek az ENSZ alkalmazottai.

Márpedig az Ukhajder melletti lőszerraktárban egy tucat olyan 122 milliméteres tüzérségi rakétát (a Katyusa modern változatait) találtak, melynek fejrésze nem tartalmazott hagyományos robbanóanyagot, ellenben – a szakemberek szerint – alkalmas lehet vegyi harcanyag befogadására és így célba juttatására is. A BM–21-es rakéta-sorozatvetőből indítva Irak állítólag ugyanilyen célba juttató eszközökkel hajtott végre vegyifegyver-támadásokat iráni csapatok ellen az első öbölháború (1980–88) végén, de alkalmazta azokat a belső lázadások elfojtására is. Az irakiak szerint – a nyolcvanas évek második felében, valószínűleg a Szovjetunióból importált – fadobozban tárolt rakétákról van szó, melyek szavatossága már lejárt, s elfeledkeztek róluk abban a zűrzavarban, mely a második öbölháborút (1991) követően keletkezett az adminisztrációban. Az ellenőrök azon kívül, hogy megállapították a rakéták alkalmasságát vegyi harcanyag célba juttatására, nem találtak bizonyítékokat arra nézve, hogy azok valaha is fel voltak-e töltve mustárgázzal vagy szarinnal.
Az Irak elleni támadásra készülő amerikai politika kezében azonban a felemás bizonyítékok is alkalmasak lehetnek a háborús ambíciók alátámasztására. Mint ismeretes, Washington már hetekkel ezelőtt jelezte, hogy háborús oknak tekinti, ha a Bagdad által benyújtott 12 ezer oldalnyi dokumentum hiányos, márpedig az ENSZ szerint a most fellelt tucatnyi lövedék – bármennyire is elenyésző a jelentőségük – nem szerepel ebben a nyilvántartásban.