Márpedig az Ukhajder melletti lőszerraktárban egy tucat olyan 122 milliméteres tüzérségi rakétát (a Katyusa modern változatait) találtak, melynek fejrésze nem tartalmazott hagyományos robbanóanyagot, ellenben – a szakemberek szerint – alkalmas lehet vegyi harcanyag befogadására és így célba juttatására is. A BM–21-es rakéta-sorozatvetőből indítva Irak állítólag ugyanilyen célba juttató eszközökkel hajtott végre vegyifegyver-támadásokat iráni csapatok ellen az első öbölháború (1980–88) végén, de alkalmazta azokat a belső lázadások elfojtására is. Az irakiak szerint – a nyolcvanas évek második felében, valószínűleg a Szovjetunióból importált – fadobozban tárolt rakétákról van szó, melyek szavatossága már lejárt, s elfeledkeztek róluk abban a zűrzavarban, mely a második öbölháborút (1991) követően keletkezett az adminisztrációban. Az ellenőrök azon kívül, hogy megállapították a rakéták alkalmasságát vegyi harcanyag célba juttatására, nem találtak bizonyítékokat arra nézve, hogy azok valaha is fel voltak-e töltve mustárgázzal vagy szarinnal.
Az Irak elleni támadásra készülő amerikai politika kezében azonban a felemás bizonyítékok is alkalmasak lehetnek a háborús ambíciók alátámasztására. Mint ismeretes, Washington már hetekkel ezelőtt jelezte, hogy háborús oknak tekinti, ha a Bagdad által benyújtott 12 ezer oldalnyi dokumentum hiányos, márpedig az ENSZ szerint a most fellelt tucatnyi lövedék – bármennyire is elenyésző a jelentőségük – nem szerepel ebben a nyilvántartásban.
Száz éve született Duray Miklós
