Új déli szomszédja van Magyarországnak: Szerbia-Montenegró. S a kedden még jugoszláviaiak tegnapra szerbia-montenegróiakként ébredtek, az égvilágon semmi változást sem észlelve. Se ünneplés, se búcsúztatás. Semmi eufória. A kommentárok nem a kéttagú Jugoszláviáról szólnak, hanem a nagyról, amely már régen a történelemé. Ahová, vélik, ez is igyekszik. Nincs emelkedett hangvétel. A sajtó sokkal nagyobb teret szentelt annak idején a JSZK megszületésének, mint a mostani laza föderáció létrehozásának. Inkább azt elemzik ünneprontóan a médiumok, hogy ez az új államszövetség tovább él-e majd, mint a „próbaidőként” meghatározott három esztendő.
A politikusok nyilatkozataikban éltetik és temetik az új államalakulatot. Zoran Djindjics szerb miniszterelnök a közös piac helyreállításában reménykedik, s abban, hogy az átrendezett ország megindulhat az európai integráció útján.
A másik oldal, a nyíltan függetlenségpártiak viszont – mind Montenegróban, mind Szerbiában – azt vágják a politikai csúcsvezetés fejéhez, hogy elárulta a nép érdekeit. Mert szerintük a függetlenség kihirdetése lett volna mindkét köztársaság polgárainak alapvető érdeke. Javier Solana, az EU-főképviselője – akinek nem kis szerepe volt Szerbia és Montenegró új szövetségének megteremtésében – elégedetten nyilatkozott.
Mutatjuk, hova fajulhat Karácsonyék őrültsége
