Világosan kiderül a szövegből, hogy a jelen helyzetet az arab politikai és társadalmi élet antidemokratikus szerveződése idézte elő. Az arab vezetők szűklátókörűnek és cselekvésképtelennek bizonyultak. Az arab társadalmak civil- és érdekképviseleti szerveit az elmúlt ötven év során módszeresen szétverték, megfosztva népeiket a felelősségtudattól es a véleménynyilvánítás szabadságától.
Az iszlám és a demokrácia, minden nyugati tévhittel szemben, nem ellentétes fogalmak. Egyén és közösség szimbiózisban él, öröm, bánat és felelősség kollektív tapasztalat és feladat. Az iszlám az Isten-központú társadalmat tartja ideálisnak. Az oszmán birodalom és az európai gyarmatosítás örökségével természetesen nem lehetett könynyen megbirkózni, így a társadalmi és gazdasági fejlődes – az olajmonarchiák kivételével mindenütt – alulmúlta a várakozást. Az ellenzék és az elégedetlenség elfojtására egyre nagyobb létszámú hadsereget és titkosszolgálati apparátust vett igénybe a kormány. Az államapparátusok a vallást lassan és módszeresen háttérbe szorították, s így az iszlám előírásai puszta jelszavakká silányultak. Ma e kormányzatok Irán és Szaúd-Arábia kivételével gyakorlatiag a nyugati mércék szerint is szekulárisak. A vallási hovatartozás azonban ütőkártya lett a politikai ambíciók érvényesítéséhez. Az arab világot minden ízében megrázó és sokkoló 1967-es, Izrael elleni háborús vereség után nemcsak a legitimizáció, hanem az alapvető kormányzati képességek hiánya is nyilvánvalóvá vált. Az elmúlt harmincöt évben csak az antidemokratikus tendenciák fokozásával tudtak hatalmon maradni e vezetők. Ez azonban nem más, mint az oszmán tradíció újjáélesztése: a katonai elit uralma a köznép fölött. Ez azonban semmiképp sem hozható kapcsolatba az iszlám tanaival.
A meglevő kulturális és mentalitásbeli különbségek a keresztény és az iszlám gondolkodás között, valamint a neokonzervatív, keresztény cionistának nevezett Izrael-párti lobbik befolyása a jelenlegi amerikai kormanyzatra lehetetlenné teszi, hogy az Egyesült Államok jelenléte meghozza a térség számára a hőn áhított és megérdemelt demokráciát. A népszerűtlenség mélypontján levő arab vezetők gyors bukás elé néznek, amint az amerikai vezetés jónak látja egy még „barátibb” kormányzattal való felcserélésüket, megvonva tőlük, jelentős mértekű pénzügyi támogatását. Amennyiben a hatalom jelenlegi birtokosai ezt el akarják kerülni, minden segítséget meg kell adjanak ahhoz, hogy az arab világ sajátos iszlám demokráciája végre kiformálódhasson.
Speidl Bianka (Damaszkusz)
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
