Kire veszélyes a székelyföldi régió?

Mostanában autóval Székelyföldre utazni felér egy Nintendo játékkal: a tél által alaposan meglyuggatott aszfalt próbára teszi a vezető reflexeit. A figyelmes utazónak feltűnhet, hogy valójában csak Hargita, Kovászna és Maros megyékben van baj, a többségében románok lakta területeken sérülésmentes az aszfaltcsík. Így talán érthető, hogy a három megye többségében magyar lakossága miért szeretné saját kezébe venni a gazdaság irányítását: a bukaresti hatalom bőkezűségéről nem túl jók a tapasztalataik. Ám a székelyföldi fejlesztési régió terve hatalmas ellenállásba ütközik a többség részéről, a román politikusok az ország szuverenitását féltik tőle.

2003. 04. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A hét elején érdekes látványban lehetett része annak, aki
a Marosvásárhely–Csíkszereda útvonalon próbált közlekedni. A vásárhelyi sörgyárba ugyanis tucatnyi hatalmas tartályt szállítottak, s a hétméteres monstrumok kaotikussá tették a viszonyokat: a konvoj előtt a villamossági és a távközlési vállalat emberei levágták az út felett átvezetett kábeleket, és megnyírták az aszfaltcsík fölé behajló fákat.
A három, többségében magyarok lakta megyében a rendszerváltást követő esztendőkben csak az olcsó bérmunkára építő könnyűipari beruházásokra került sor, a komoly befektetők elkerülték a térséget. Ami nehézipar volt, az is összeomlott: a csíkszeredai traktorgyár több ezer munkást elbocsátva haldoklik, hasonlóképpen járt a szentgyörgyi autóvillamossági vállalat, és a marosvásárhelyi nagy gyárak is.
Érthető hát a térség magyar polgármestereinek aggodalma: ha nem sikerül EU-s pénzeket mozgósítaniuk, a hatalmas turisztikai potenciállal rendelkező régió a katasztrofális infrastruktúra miatt végképp leszakad a túlélésért folytatott versenyben. A városvezetők, az RMDSZ, valamint a történelmi egyházak képviselői április elején, Sepsiszentgyörgyön létrehozták a térség egységes fejlesztéséért tevékenykedő civil szervezetet, a Prosperitast, és kifejezték szándékukat egy olyan régió létrehozására, amely a legjobban megközelíti a Székelyföld kulturális-történelmi határait, és a majdani székelyföldi autonómia politikai-közigazgatási területévé válhat. Az ötlet hatalmas felháborodást váltott ki a román vezető politikusok körében. Romániában jelenleg nyolc statisztikai régió működik, a három magyar többségű megye – Brassó, Fehér és Szeben megyék társaságában – a hetes számú középrégióhoz tartozik, Gyulafehérvár központtal. Azt a bukaresti politikusok is elismerik, hogy az 1993-ban felállított rendszer nem működik, a túl nagy egységekben kevés a közös akarat, az együttműködésnek nincsenek történelmi-kulturális hagyományai, így az EU-s forrásoknak eddig mindössze az ötödét sikerült megszerezni.
A probléma húsbavágó: Romániának minden egyes euróra szüksége van a mielőbbi felzárkózáshoz, és Günter Verheugen bővítési biztos a múlt héten Brüsszelben minden eddigi csatlakozásra váró országnál nagyobb összegű támogatást ígért Romániának. A tervek szerint az elkövetkező három évben hárommilliárd eurót kapna az ország.

Fodor Imrével, Marosvásárhely alpolgármesterével a város utcáin autózva arról beszélgetünk, hogy a helyi román politikusok kettős szorításban vannak: egyrészt Bukarestnek kell megfelelniük, másrészt tisztában vannak a helyi érdekekkel. Dorin Florea polgármester például szó nélkül aláírta Fodor kiküldetési papírjait a szentgyörgyi találkozóra, de a sajtó előtt elítélte a három megyét tartalmazó régió ötletét.
A helyi hetilap, a Ziarul de Mures egész oldalas cikkében rendkívül korrekt módon elemezte a kérdést. A Szegénység Autonóm Tartomány című írás felemlegeti az ötvenkettőben létrehozott Maros-Magyar Autonóm Tartományt, mely a Ceausescu-féle 1968-as újramegyésítéskor lelte halálát. A lap megemlíti, hogy a hatvanas évek elején Gheorghe Georghiu Dej államfő már módosította a magyar többséget úgy, hogy Brassó megyének egy románok lakta részét odacsatolta. A mostani elképzelés kapcsán is felmerült a kormánypárt egyes politikusaiban, hogy esetleg Brassó megyével kiegészülve szó lehet az elképzelésről. A történelem ismétlődik?
A marosvásárhelyiek jól látják, hogy a város régióközponttá való fejlesztésének egyetlen esélye a hárommegyés megoldás. Brassó túl nagy város ahhoz, hogy ne ott legyen a központ. A három megye azonban nagyon szegény (Maros a legkevésbé), és egyáltalán nem tudni, hogy a kapuknál toporgó külföldi befeketetőkről szóló hírekben mennyi a mese és mennyi a valóság.
Székelyudvarhelyen egyértelmű a kérdés: a város csak akkor nyerhet, ha az új régióban a magyarok lesznek többségben. Szász Jenő polgármester szerint nincs más út, mint természetes régiókra újraosztani az országot, hiszen a tollvonással létrehozott rendszer megbukott. Az eddigi EU-s példák azt mutatják, hogy a földrajzi, kulturális egység, a történelmi múlt és az egységes gazdaság elengedhetetlen ismérvei egy jól működő régiónak. Fontos az egységes etnikai összetétel is – mondja a fiatal városvezető –, hiszen így egy rugóra jár a lakók agya. A Székelyföldet a jóisten is egy EU-norma szerinti fejlesztési régiónak teremtette – állítja. Ha a bukaresti politikusok ezt nem akarják, akkor népszavazást kell szervezni, hiszen a szabad társulás joga alapvető érték egy demokráciában. Ha a régiófejlesztés Romániában szakmai és nem etnikai kérdés lenne, akkor nem volna miről vitázni. A kérdés nem csak a székelyeket illeti: a jelenlegi bánsági régióban sincs mit keresnie Krassó-Szörény megyének.

A román politikusok nem így vélekednek. A kormányzó Szociáldemokrata Párt alelnöke, az exminiszterelnök, Nicolae Vacaroiu szerint a Székelyföld csak a történelem- és irodalomkönyvekben létezik. Ceausescu egykori udvari költője, a nacionalista Adrian Paunescu a parlamentben a székelyföldi fejlesztési régióról szólva elmondta: megengedhetetlen, hogy magyar enklávé épüljön az ország szívében. A Nagy-Románia Párt szenátora, Mihai Ungheanu vészjóslóan idézte fel a magyarok eddigi megalapozatlan követeléseit, ám a nemzeti hadsereg pontnál a magyar képviselőknek leesett a tantusz: a politikus az 1848-as márciusi ifjak tizenkét pontját olvasta be friss követelésként.
A leghatározottabban a Hargita megyei románok fogalmaztak vasárnapi nyilatkozatukban. Szerintük a román nemzeti állam szuverenitása és egysége nem képezheti alku tárgyát, az etnikai alapú eurorégió az ország központi részének elszigetelődését jelentené, és nem járul hozzá az ország egységes fejlődéséhez.
A dolgokat távolról nézve valószínűleg pontosan erről van szó: a magyarlakta megyék fölötti gazdasági ellenőrzést nem akarják kiadni a kezükből. Erre rímel a legfelső bíróság legutóbbi döntése: a jogerős ítélet felfüggesztette a szovátai fürdővállalat magánosítási folyamatát – két évvel a szerződés megkötése után! A magyarországi tulajdonban levő Salina Invest 1,9 millió dollárért vásárolta meg a vállalatot és azóta több mint négymilliót befektetett a szállodákba. A nacionalista kampány (magyarok vásárolják meg az ősi erdélyi földet) elérte a célját, ám a döntés másnak is üzenet: Romániában ma sincs biztonságban a külföldi befektetők pénze.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.