A hét elején érdekes látványban lehetett része annak, aki
a Marosvásárhely–Csíkszereda útvonalon próbált közlekedni. A vásárhelyi sörgyárba ugyanis tucatnyi hatalmas tartályt szállítottak, s a hétméteres monstrumok kaotikussá tették a viszonyokat: a konvoj előtt a villamossági és a távközlési vállalat emberei levágták az út felett átvezetett kábeleket, és megnyírták az aszfaltcsík fölé behajló fákat.
A három, többségében magyarok lakta megyében a rendszerváltást követő esztendőkben csak az olcsó bérmunkára építő könnyűipari beruházásokra került sor, a komoly befektetők elkerülték a térséget. Ami nehézipar volt, az is összeomlott: a csíkszeredai traktorgyár több ezer munkást elbocsátva haldoklik, hasonlóképpen járt a szentgyörgyi autóvillamossági vállalat, és a marosvásárhelyi nagy gyárak is.
Érthető hát a térség magyar polgármestereinek aggodalma: ha nem sikerül EU-s pénzeket mozgósítaniuk, a hatalmas turisztikai potenciállal rendelkező régió a katasztrofális infrastruktúra miatt végképp leszakad a túlélésért folytatott versenyben. A városvezetők, az RMDSZ, valamint a történelmi egyházak képviselői április elején, Sepsiszentgyörgyön létrehozták a térség egységes fejlesztéséért tevékenykedő civil szervezetet, a Prosperitast, és kifejezték szándékukat egy olyan régió létrehozására, amely a legjobban megközelíti a Székelyföld kulturális-történelmi határait, és a majdani székelyföldi autonómia politikai-közigazgatási területévé válhat. Az ötlet hatalmas felháborodást váltott ki a román vezető politikusok körében. Romániában jelenleg nyolc statisztikai régió működik, a három magyar többségű megye – Brassó, Fehér és Szeben megyék társaságában – a hetes számú középrégióhoz tartozik, Gyulafehérvár központtal. Azt a bukaresti politikusok is elismerik, hogy az 1993-ban felállított rendszer nem működik, a túl nagy egységekben kevés a közös akarat, az együttműködésnek nincsenek történelmi-kulturális hagyományai, így az EU-s forrásoknak eddig mindössze az ötödét sikerült megszerezni.
A probléma húsbavágó: Romániának minden egyes euróra szüksége van a mielőbbi felzárkózáshoz, és Günter Verheugen bővítési biztos a múlt héten Brüsszelben minden eddigi csatlakozásra váró országnál nagyobb összegű támogatást ígért Romániának. A tervek szerint az elkövetkező három évben hárommilliárd eurót kapna az ország.
Fodor Imrével, Marosvásárhely alpolgármesterével a város utcáin autózva arról beszélgetünk, hogy a helyi román politikusok kettős szorításban vannak: egyrészt Bukarestnek kell megfelelniük, másrészt tisztában vannak a helyi érdekekkel. Dorin Florea polgármester például szó nélkül aláírta Fodor kiküldetési papírjait a szentgyörgyi találkozóra, de a sajtó előtt elítélte a három megyét tartalmazó régió ötletét.
A helyi hetilap, a Ziarul de Mures egész oldalas cikkében rendkívül korrekt módon elemezte a kérdést. A Szegénység Autonóm Tartomány című írás felemlegeti az ötvenkettőben létrehozott Maros-Magyar Autonóm Tartományt, mely a Ceausescu-féle 1968-as újramegyésítéskor lelte halálát. A lap megemlíti, hogy a hatvanas évek elején Gheorghe Georghiu Dej államfő már módosította a magyar többséget úgy, hogy Brassó megyének egy románok lakta részét odacsatolta. A mostani elképzelés kapcsán is felmerült a kormánypárt egyes politikusaiban, hogy esetleg Brassó megyével kiegészülve szó lehet az elképzelésről. A történelem ismétlődik?
A marosvásárhelyiek jól látják, hogy a város régióközponttá való fejlesztésének egyetlen esélye a hárommegyés megoldás. Brassó túl nagy város ahhoz, hogy ne ott legyen a központ. A három megye azonban nagyon szegény (Maros a legkevésbé), és egyáltalán nem tudni, hogy a kapuknál toporgó külföldi befeketetőkről szóló hírekben mennyi a mese és mennyi a valóság.
Székelyudvarhelyen egyértelmű a kérdés: a város csak akkor nyerhet, ha az új régióban a magyarok lesznek többségben. Szász Jenő polgármester szerint nincs más út, mint természetes régiókra újraosztani az országot, hiszen a tollvonással létrehozott rendszer megbukott. Az eddigi EU-s példák azt mutatják, hogy a földrajzi, kulturális egység, a történelmi múlt és az egységes gazdaság elengedhetetlen ismérvei egy jól működő régiónak. Fontos az egységes etnikai összetétel is – mondja a fiatal városvezető –, hiszen így egy rugóra jár a lakók agya. A Székelyföldet a jóisten is egy EU-norma szerinti fejlesztési régiónak teremtette – állítja. Ha a bukaresti politikusok ezt nem akarják, akkor népszavazást kell szervezni, hiszen a szabad társulás joga alapvető érték egy demokráciában. Ha a régiófejlesztés Romániában szakmai és nem etnikai kérdés lenne, akkor nem volna miről vitázni. A kérdés nem csak a székelyeket illeti: a jelenlegi bánsági régióban sincs mit keresnie Krassó-Szörény megyének.
A román politikusok nem így vélekednek. A kormányzó Szociáldemokrata Párt alelnöke, az exminiszterelnök, Nicolae Vacaroiu szerint a Székelyföld csak a történelem- és irodalomkönyvekben létezik. Ceausescu egykori udvari költője, a nacionalista Adrian Paunescu a parlamentben a székelyföldi fejlesztési régióról szólva elmondta: megengedhetetlen, hogy magyar enklávé épüljön az ország szívében. A Nagy-Románia Párt szenátora, Mihai Ungheanu vészjóslóan idézte fel a magyarok eddigi megalapozatlan követeléseit, ám a nemzeti hadsereg pontnál a magyar képviselőknek leesett a tantusz: a politikus az 1848-as márciusi ifjak tizenkét pontját olvasta be friss követelésként.
A leghatározottabban a Hargita megyei románok fogalmaztak vasárnapi nyilatkozatukban. Szerintük a román nemzeti állam szuverenitása és egysége nem képezheti alku tárgyát, az etnikai alapú eurorégió az ország központi részének elszigetelődését jelentené, és nem járul hozzá az ország egységes fejlődéséhez.
A dolgokat távolról nézve valószínűleg pontosan erről van szó: a magyarlakta megyék fölötti gazdasági ellenőrzést nem akarják kiadni a kezükből. Erre rímel a legfelső bíróság legutóbbi döntése: a jogerős ítélet felfüggesztette a szovátai fürdővállalat magánosítási folyamatát – két évvel a szerződés megkötése után! A magyarországi tulajdonban levő Salina Invest 1,9 millió dollárért vásárolta meg a vállalatot és azóta több mint négymilliót befektetett a szállodákba. A nacionalista kampány (magyarok vásárolják meg az ősi erdélyi földet) elérte a célját, ám a döntés másnak is üzenet: Romániában ma sincs biztonságban a külföldi befektetők pénze.

Ez az oka annak, amiért Gyurcsányt ilyen hirtelen eltakarították