Az ún. „dávodi abortuszper” 1998-ban rendkívüli sajtónyilvánosságot kapott esemény volt, mely az alapper lezáródása – s az ügyben vitatott abortusz végrehajtása – után további polgári és büntetőperben folytatódott, s ajánlást fogalmazott meg benne az adatvédelmi biztos. Az események jelentőségét mutatja – amellett, hogy a magyar sajtó hónapokig foglalkozott vele vezető helyen –, hogy a jogi történéseken túl több értékes tanulmány született az ügy nyomán, s Kormos Miklós katolikus papot II. János Pál pápa az ügyben kifejtett életvédő tevékenységéért pápai káplánnak nevezte ki.
Mindenekelőtt megállapítható, hogy az ún. abortuszperek a külföldi joggyakorlatban – különösen az esetjogi jogrendszerekben – teljesen megszokott jelenségnek számítanak. Különösen érvényes ez az angol–amerikai joggyakorlatra, ahol az abortuszra vonatkozó „anyagi jog” vagy rendkívül hézagos (USA), vagy az anyagi jogra komoly hatása volt a bírói gyakorlatnak (Anglia). Hivatkozhatunk a holland joggyakorlatra, mely a hatályos Btk. ellenére legalizálta az abortuszt a hetvenes években Hollandiában, de hivatkozhatunk a magyar Kúria ítéleteire is a XIX–XX. századból. A példák hosszan sorolhatók a jogállamok joggyakorlatából, melyek alkotó módon segítették – pozitív vagy negatív irányban – a jogalkotást és -elméletet. A pozitív példák körébe nem sorolhatók a pártállami magyar büntető abortuszítéletek, melyek kizárólag az alkotmányellenesnek nyilvánított pártállami abortuszrendeletek [alkotmányellenességüket kimondta a 64/1991. (XII. 17.) AB-h.] végrehajtására szorítkoztak a büntetőjog területén. Így az ún. „abortuszper” csak a magyar közvélemény és a magyar sajtó számára volt újdonság, ez a jogállamok joggyakorlatában megszokott jelenség.
Voltaképpen ezt a jogállamokban megszokott „próbaper”-utat kívánta járni a dávodi abortuszügyben kulcsszerepet betöltő Alfa Magzat-, Csecsemő-, Gyermek- és Családvédelmi Szövetség is.
Az ún. „dávodi perben” az első fokon eljárt bíróság ítélete alapján az alábbi tényállás állapítható meg:
- A II. rendű alperes a magzat fogamzásakor s az elsőfokú ítélet meghozatalakor néhány hónap híján 14 éves cselekvőképtelen kiskorú;
– 1998. január elején II. r. alperes megismerkedik X. Y.-nal, akivel másnap nemi kapcsolatot létesít (X. Y.-t az utóbb lefolytatott büntetőeljárásban megrontás miatt elítélik);
– 1998. február 17-én megállapítják II. r. alperes terhességét, ugyanazon a napon I. r. alperes (II. r. alperes törvényes képviselője) a családvédelmi szolgálatnál terhességmegszakítás iránti kérelmet terjeszt elő, amelyet II. r. alperes is aláírt;
– 1998. február 24-én, a terhességmegszakításra kijelölt napon II. r. alperes a kórházban nem jelenik meg;
– A terhességet megállapító orvos értesíti erről a körülményről a helyi iskolaigazgatót és a Bajai Családsegítő Központ vezetőjét. A vezető előtt II. r. alperes két ízben kijelenti, hogy a gyermeket meg kívánja tartani, csupán környezetének fenyegető-kényszerítő hatására tette korábban a beavatkozásba beleegyező nyilatkozatát;
– Ezután a család lakásán „válságtanácskozás” zajlott le a polgármester, az iskolaigazgató, I–II. r. alperes és két családtag jelenlétében. A jelenlévők a gyermek megszületése ellen nyilatkoztak, sőt az iskolaigazgató kijelentette, hogy II. r. alperes semmi körülmények között nem folytathatja az iskolában tanulmányait. Ekkor a jelenlévők előtt II. r. alperes kijelentette, hogy a gyermeket nem tartja meg;
– Az eseményekről tudomást szerző Alfa Szövetség egyidejűleg megkereste az illetékes gyámhivatalt II. r. alperes méhmagzata javára eseti gondnok kirendelésére;
– A gyámhivatal 1998. március 2-án határozatával eseti gondnokot rendelt ki a magzat számára, mivel a „kiskorú személyiségét erőszakos ráhatással befolyásoló környezete miatt magzatát el kívánja hajtani, ezzel pedig a magzat és az anya között érdekellentét áll fenn”;
– I. r. és II. r. alperesek a családvédelmi szolgálatnál 1998. március 2-án ismét kérelmet terjesztenek elő a terhesség megszakítására. 1998. március 4-én a bajai kórház megtagadta a beavatkozást, mivel értesítették a folyamatban lévő perről;
– A magzat eseti gondnoka keresetében kérte annak megállapítását, hogy a II. r. alperes terhessége nem szakítható meg, I–II. r. alperes terhességmegszakítást kérő nyilatkozata érvénytelen, s a terhesség megszakítása sérti a méhmagzat felperes élethez való jogát. A keresetlevélhez egy letéti szerződést csatolt, mely szerint T. I. 100 000 Ft-ot helyezett letétbe a méhmagzat részére azzal, hogy az összeggel a magzat élveszületése esetén II. r. alperes jogosult rendelkezni.
Az ügyben a Bajai Városi Bíróság 1998. március 20-án hozta meg ítéletét. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a „méhmagzati életkorát élő felperesnek” az alkotmányban biztosított emberi élethez való jogát sérti a II. r. alperesen végrehajtani tervezett művi abortusz, ezért az I. r. alperesnek mint törvényes képviselőnek a terhesség megszakítására tett jognyilatkozatát hatálytalanítja, és II. r. alperes ez irányú kérelme is semmis. Az indokolási részben a Ptk. 8–9. §-a értelmezésével a bíróság megállapítja a magzat perbeli jogképességét, s megállapítja, hogy eseti gondnoka megindíthatta a pert. Megállapítja a bíróság, hogy a II. r. alperes 1998. március 2-i kérelme előterjesztésekor – környezete hatására – akarata szabad nyilvánítására képtelen állapotban volt, ezért jognyilatkozata érvénytelen, figyelemmel korábbi, a gyermek megtartására vonatkozó nyilatkozataira is.
A bíróság a magzatot „személynek” tekintette, s leírja, hogy a „bíróság álláspontja szerint az emberi élet a fogantatástól a halálig egységes folyamat, így a magzatot az alkotmány 54. §-ában biztosított abszolút védelem – az élethez való jog – megilleti”. A bíróság csak azt vizsgálta, hogy a magzat kihordása nem veszélyezteti-e a II. alperes egészséghez és élethez való jogát, s orvos szakértői vélemény alapján úgy találta, hogy az összeütközés nem áll fenn. A magzat élethez való jogával szemben nem találta a bíróság azonos súlyúnak az I. r. alperes által hivatkozott önrendelkezési jogot. Nem értékelte a bíróság a 100 000 Ft-nak a magzat részére történő letétbe helyezését.
Az ítélet hatalmas sajtóvisszhangot keltett. Az eseménnyel a következő hetekben-hónapokban közel 500 sajtóhíradás, cikk foglalkozott, többen közülük első oldalas, kiemelt hírként. Különösen kirívó volt az MTV 1 1998. március 23-i esti fél nyolcas Híradója, amely fő hírként 8 percig foglalkozott az eseménnyel, felismerhetővé téve az ügy alpereseit. Ki kell emelni, hogy a sajtónyilvánossághoz egyetlen érintett sem járult hozzá, s az MTV 1 Híradó eljárását az adatvédelmi biztos s az ORTT is jogellenesnek ítélte. Az első s legnagyobb hatást keltő írás Kis János cikke volt a Magyar Hírlapban (A magzatper; intolerancia a jog álruhájában. 1998. márc. 28.). A szerző – mindössze 3 nappal az elsőfokú ítélet után – 8 törvénysértést fedez fel az ügyben, megállapítva a „közhatalom képviselőinek sorozatos törvénysértései” mellett a kezdeményező Alfa Szövetség felelősségét is.
Időközben a külföldön tartózkodó dr. Kökény Mihály egészségügyi miniszter az elsőfokú bíróság döntése ellenére (!) engedélyezte a terhesség megszakítását. Ezután II. r. alperes terhességének megszakítása 1998. március 26-án megtörtént.
A „dávodi abortuszper” ezzel lényegét tekintve befejeződött, mivel a per felperese, a méhmagzat már nem létezett.
Formailag azonban dönteni kellett a fellebbezésekről, ezt tette meg a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1998. április 17-én kelt végzésével, mellyel a pert megszüntette, s a városi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. A végzés szerint a magzatnak nincs perbeli jogképessége, mivel jogképessége feltételes, az élveszületéstől függ. A magzatot a jogszerzés reménye – a 100 000 Ft letétbe helyezése – nem teszi jogképessé. A bíróság akkor járt el volna el helyesen – a megyei bíróság szerint –, ha idézés kibocsátása nélkül elutasítja a keresetlevelet.
Véleményem szerint az ügyben eljáró minden hatóság követett el kisebb-nagyobb hibákat.
– A jogalkotó – az Alkotmánybíróság határozata ellenére – nyitva hagyta a magzat jogállásának kérdését. Ugyanakkor a magzati élet védelméről szóló törvény (1992. évi LXXIX. tv.) a hatályos törvényekkel szembekerülve szabályozza a kiskorúak jognyilatkozatait a terhességmegszakítási eljárásban;
– Így a magzat polgári perbeli érdekképviseletének területén a per idején joghézag volt. Ezen helyzetben minden eljáró fél s hatóság alapul vehette az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) határozatát, ahol a testület kijelentette: a probléma az, hogy „az ember jogi fogalma kiterjedjen-e a születés előttre, egészen a fogantatásig”. Az Alkotmánybíróság szerint ennek jogi akadálya nincs, de a döntés a törvényhozásé. Miután a törvényhozás nyitva hagyta a kérdést – illetve rosszul szabályozta –, a felmerült igényről a joghézag érzékelésével kellett dönteni mindenkinek.
Így a dávodi ügyben történtekért az elsődleges felelősség a mulasztó törvényhozást illeti.
Az eljáró hatóságok tévedéseinek közös gyökere, hogy kizárólag a magzat jogképességének, jogainak oldaláról közelítették meg a kérdést.
– A gyámhivatal tévedett, mikor úgy rendelt ki a magzat részére ügygondnokot, hogy nem vizsgálta meg alaposan a tényállást; elsősorban nem hallgatta meg alaposan a cselekvőképtelen kiskorút. Amennyiben a meghallgatás során úgy találja, hogy a cselekvőképtelen kiskorúval szemben a kényszerítés esete áll fenn, az anya és a magzat részére azonos oldalon, felperesi pozícióban lévő, különböző ügygondnokoknak kellett volna eljárniuk. Eleve elhibázott pozíció, ha a magzat ügygondnoka a magzat anyja ellen indít keresetet – ha a törvényes feltételek fennállnak –, mert így az a végeredmény születhet, hogy az anyát törvényes keretek között a bíróság kényszerítheti a gyermek megszülésére. Ez a jogalkotói akarattal való szembekerülés, mely jogalkotói akarat helyességét vitathatjuk, de szembekerülni vele nem lehet;
– Az elsőfokú bíróság tiszteletre méltó következetességgel végigvezette védhető álláspontját a magzat jogalanyiságára vonatkozóan, a fennálló joghézag keretei között. Indokolása meggyőző. Nem érzékelte viszont az elsőfokú bíróság a gyámhivatal által teremtett csapdahelyzetet; kizárólag a magzat jogalanyiságának szempontjából igyekezett megoldani a kérdést, s nem értékelte a cselekvőképtelen kiskorú és törvényes képviselője nyilatkozatát. Holott, ha a bíróság a meghallgatás időpontjában arról győződik meg, hogy a kiskorú szintén kívánja a terhességmegszakítást (még esetleg hozzászámítva azt is, hogy ebben környezete befolyásolta, nem törvénysértő módon), a terhességmegszakítás törvényes feltételeinek fennállása esetén a keresetet ezen a címen kell elutasítani (még akkor is, ha a bíróság fenntartja – védhető – álláspontját a magzat jogalanyiságáról);
– A másodfokú bíróság tévedett, mikor globálisan elutasította a magzat perbeli jogalanyiságát. A magzati életet az állam védi; a Btk. 169. §-ában foglalt „Magzatelhajtás” védelmi tárgya a „magzat élete” is, a hatályos törvény a „Magzati élet védelméről” címet viseli, s a terhességmegszakítási eljárásban a tanácsot adó védőnőnek a magzati élet megtartása érdekében kell tájékoztatást nyújtani (tv. 9. § [1.] bek.), s a hatályos orvosetikai kódex szerint is az orvos etikai kötelessége, hogy a terhesség megtartása érdekében érveljen (72. pont). Ilyen jogszabályi-etikai háttér mellett, melyek a hatályos magyar jogban a magzati élet jogi védelmét szolgálják, a polgári perből a magzati élet védelmét kizárni nem lehet. Megjegyzendő, hogy a 149/1997. (IX. 10.) korm.-rend. a gyámhatóságokról és a gyámhivatali eljárásról a 138. §-ban („A méhmagzat gondnoka”) nem korlátozza a perindítás jogát a gondnok részéről, csak kizárólag azokra az esetekre, ahol a szülő képviseleti joga is korlátozva van. Így a megyei bíróság végzése szemben áll a hatályos jogszabállyal. Egyébként a bíróság végzésében azt állapítja meg, hogy a „gondnok saját nevében perindításra nem jogosult”, ami értelmetlen, mert nyilvánvaló, hogy a perindítás csak a méhmagzat nevében történhet, mely következik a kirendelő határozatból is.
Az alapper jogerős lezárása után az adatvédelmi biztos 1998. június 10-én ajánlást bocsátott ki. Ebben megállapítja, hogy az Alfa Szövetség jogellenesen kezelte a kiskorú személyes adatait. Ugyanazt állapította meg az adatvédelmi biztos az MTV 1-es csatornája esti híradójáról, amely a személyes adatok kezelési szabályainak megsértésével sértette a kiskorú emberi méltóságát is. Az adatvédelmi biztos egyúttal kíméletet kért a sajtó munkatársaitól a kislány és családja számára. Az ORTT 1998. május 20-án elismerte, hogy a televízió jogsértést követett el.
Az adatvédelmi biztos ajánlásából kitűnik, hogy kb. egyenlő súllyal állapított meg jogsértést az Alfa Szövetség, illetve a sajtó részéről. Sajnálatos módon ezután a sajtó által elkövetett jogsértéseket az ügyben sehol nem részletezték.
A „dávodi per” a jogerős, alapügyben hozott határozat lezárása után tovább folytatódott. Az alapügy sértettjei (I–II. r. alperesek) most már mint felperesek új polgári pert indítottak személyi és vagyoni jogaik megsértése miatt, illetve feljelentésük miatt büntetőeljárás indult az ügyben szereplők ellen. A I. és II. fokú polgári bíróság ezen eljárások során elmarasztalta az Alfa Szövetséget, és nem vagyoni kártérítésre ítélte (a polgári peres ügy végül a Legfelsőbb Bíróság elé került).
Bocsássuk előre véleményünket: az ügyben valóban súlyos személyi és vagyoni sérelem érte a perben szereplő kiskorút és családját.
Vizsgáljuk meg tehát, hogy kiknek a tevékenysége játszott-játszhatott szerepet a jogsérelmi folyamatban.
– Nem kerülhető meg az oksági folyamatot elindító X. Y. felelőssége, aki megrontotta a kiskorút, s akit ezért jogerősen elítéltek;
– Vizsgálható az Alfa Szövetség eljárási kezdeményezésének és a kórházhoz fordulási jogosultsága, az Alfa Szövetség főtitkára 100 000 Ft-os letéti szerződése a magzat javára, s a káplán tevékenysége, aki értesítette az Alfa Szövetséget;
– Vizsgálandó a gyámhivatal szerepe, amely tévesen ügygondnokot rendelt a magzat részére;
– Vizsgálandó az elsőfokú bíróság szerepe, mely téves döntést hozott;
– Nem kerülhető meg ezután a többhetes országos sajtókampány károkozó szerepe;
– Végül vizsgálni kell a dávodi per I–II. r. alperesének esetleges közrehatását a kár bekövetkeztében; nem vitatható, hogy lakóhelyükön – ellentétes nyilatkozataik nyilvánosságra hozatalával – ők tették közismertté a történteket.
A következőkben ismertetett polgári perekkel kapcsolatban kiemelendő, hogy ezek tárgyukat tekintve személyiségvédelmi és kártérítési perek, melyek a jogi megítélés szempontjából elvileg függetlenek az alap dávodi státuspertől. Ugyanakkor a két ügy között szoros az összefüggés; egyrészt a perbeli személyek, másrészt a tényállás azonossága miatt. A jelen polgári perben azonban a jogi kérdés az, történt-e az alapper kapcsán személyiségi jogi jogsértés, mely vagyoni és nem vagyoni kártérítési felelősséget alapoz meg.
Vagyis a bíróság a kétségtelen nem vagyoni és vagyoni kárt okozó, személyiségvédelmi perben nem derítette fel a tényállást, nem értékelte egészében a kárhoz vezető okozati összefüggéseket a károkozók megjelölésével.
A kármegosztás, véleményem szerint, a következő arányok szerint történhetett volna: sajtó 40%, megrontó X. Y. 30%, I. fokú gyámhatóság 10%, I. fokú bíróság 10%, károsult közrehatás 5%, Alfa Szövetség 5%.
Miben lehet értékelni az Alfa Szövetségnek – s tisztségviselőjének – felróható magatartását?
Kétségtelenül érzékelhető a szervezet perlekedési túlbuzgósága az ügyben; valószínűleg egy „precedensértékű” ítéletet kívántak elérni a magzat érdekében, s ezzel kívánták kitölteni a „magzati élet védelméről” szóló törvény által okozott joghézagot, illetve szűkíteni kívánták a próbaperrel a törvény kereteit. Ez még önmagában nem felróható, s a magyar jog szerinti bizonytalan perbeli státusú magzat érdekében indított per – nevezzük talán közérdekű keresetnek, melyet e körben a magyar jog szintén nem ismer el – már kezdetének pillanatában leállítható lett volna, ha a gyámhivatal s az elsőfokú bíróság jogszerűen jár el. Perelni, hatósági eljárást indítani csak akkor lehet, ha van egyértelműen meghatározott „fél”, akinek meghatározott igénye van eljárás indítására. Ez a „fél” – a feltételek fennállása esetén – az esetleg kényszer alatt álló cselekvőképtelen kiskorú lehetett volna, akivel együtt perelhetett volna a „magzat” az esetleg kényszerítő törvényes képviselővel szemben. Hibának tekinthető a 100 000 Ft letétbe helyezése a magzat számára, mert így valóban mesterségesen alakíttatott ki az érdekellentét a magzat s anyja között. Így helyes az a korábbi, Kis Jánostól származó megállapítás, hogy ezen érdekellentét legalizálásával félretehető lenne tömegesen a teljes abortuszengedélyezési eljárás. Ezt a hibát azonban lényegesen enyhíti, hogy az alapügyben az eljáró hatóságok nem értékelték a magzat javára a 100 000 Ft letétbe helyezését, vagyis a Bajai Városi Bíróság nem ezen körülményre tekintettel adott helyt a keresetnek.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint polgári felülvizsgálati bíróság az I. r. alperessel szemben (Alfa Szövetség – Téglásy Imre) a marasztalást indokaiban helyesnek elismerve fenntartotta. Sajnos – megítélésem szerint – a Legfelsőbb Bíróság sem tudott elszakadni attól a sajtókörnyezettől, mely az ügyben kizárólag az Alfa Szövetség vétkességét vélte megállapíthatónak.
Mivel az alperes védekezése minden perszakban hangsúlyozta más személyek felelősségének megállapítását, ennek felderítését a tényállás megállapítása során nem lehetett volna mellőzni.
A Bács-Kiskun Megyei Bíróság (amely nem az előbbiekben tárgyalt polgári peres, hanem a büntetőügyben ítélkezett) 2001. október 31-én kelt jogerős büntetőítéletével mindhárom vádlottat felmentette az ügyben. A bíróság ítéletét roppant egyszerű jogértelmezésre alapította; az eljárásban csak azt állapították meg, hogy a vádlottaknak csak „tudomására jutott” a különleges személyes adat, holott a bűnösség megállapításához az kellett volna, hogy a vádlottak aktív, szándékos cselekvéssel szerezték meg az adatot; erre azonban semmi adat nem merült fel.
Összegezve az ügyben történteket, értékelve a hatóságok határozatait a következőket lehet megállapítani.
– A valóban jogellenes, elítélendő történések alapja a jogalkotó mulasztása; a magzat jogalanyisága, perképessége tekintetében joghézag van, ahol az ügyben fellépő személyek, hatóságok jó szándékúan, de a minden jogi előzmény nélküli helyzetben többé-kevésbé hibásan jártak el. Az alapügyben eljáró Bajai Városi Bíróság „forradalmian új”, bátor, de téves döntést hozott. A bíróság téves ítéletét az ügyben meglévő joghézag teljesen érthetővé teszi;
– A magzat perbeli jogképességét mind teljesen elismerni, mind teljesen kizárni hiba. A magzat élete polgári perben is védhető – akár jogalanyként!, perbeli félként –, ha törvénybe ütköző abortuszról van szó, mert ebben az esetben a magzati élet védelme megelőzi az anya önrendelkezési jogát. Ha az anya cselekvőképtelen kiskorú, az ő véleményét meg kell hallgatni, figyelembe kell venni; ebben az esetben akkor kerülhet perre sor, ha a kiskorú törvényes képviselője részéről kényszerítés volt; ekkor azonban az anyának s a magzatnak ugyanazon oldalon, felperesként kell szerepelnie;
– Az ügyben több téves döntés született, az Alfa Szövetség eljárást kezdeményező aktusát viszont felróhatónak tekinteni nem lehet;
– A legsúlyosabb személyiségi jogi – vagyonjogi – kárt okozó jogsértéseket az ügyben a magyar sajtó követte el, mikor egy család s egy cselekvőképtelen kiskorúnak a magánélet körébe tartozó súlyos krízishelyzetét szenzációként tárgyalta hosszú időn keresztül, a legnagyobb nyilvánosság előtt;
– Az Alfa Szövetség elleni kártérítési perben nem derítették fel a károkozáshoz vezető teljes tényállást; az Alfa Szövetség felróható magatartása bár megállapítható, az lényegesen kisebb fokú, mint a többi személy s hatóság kárt okozó magatartása.
origo.hu
Lassan melegszik az idő, de ez sem tart sokáig
