Drúzok és harédik

A zsidó államban jelenleg nagyjából háromszor akkora az arab népesség növekedése, mint a zsidóké, derül ki Ichak Ravid, a Katonai Kutatási Központ vezetőjének beszámolójából. A hírneves kutató és egyetemi tanár szerint a mozlim lakosság (a palesztinok kilencven százaléka ide tartozik) nagyjából 3,6 százalékos növekedést mutat évente, szemben a zsidók 1,2 százalékos gyarapodásával. A kimutatás közli, hogy az általános hiedelem, miszerint ez a növekedési ütem a mozlimok között csökkenőben van, tévedés. Valóban volt ugyan visszaesés a XX. század folyamán, de 1985 óta folyamatos, egyre növekvő ütemű a mozlim lakosság gyarapodása, ezzel csak a kis létszámú, Izrael-párti drúz népcsoport tudott lépést tartani, ők is csak a nyolcvanas évek elejéig. Azóta a különleges kultúrájú és nyelvű, kiváló katonáknak bizonyuló drúzok is visszaestek. Külön érdekesség, hogy a világ egyik országában sincs olyan különbség az egyes népcsoportok szaporodása között, mint Izraelben. A zsidó lakosság ezen belül további csoportokra osztható: vallásosokra és világiakra, szefárdokra és askenázikra, etiópiai és orosz zsidókra s még sok-sok „kisebbségre”. A mindenkori izraeli kormányok tudják, támogatniuk kell az állam lényegét jelentő harédi, azaz ultraortodox csoportokat, amelyek a zsidó életformát jelenítik meg, s amit talán a világon sehol máshol nem követhetnének, csak a Szentföldön. Így életben van egy törvény – amely ellen a kormány egyik pártja, a Sinui élesen tiltakozik –, melynek értelmében minden izraeli kisgyermek után, akinek már van négy testvére, különlegesen magas családi pótlék jár. Ezzel azonban nem egyszerűen a csekély izraeli gyermekszámot akarták növelni, hanem a hagyományosan 8-10 gyermekes harédi családokat megsegíteni. Világi család ugyanis elvétve nevel öt gyermeket Izraelben.
A zsidó állam azonban nem csupán a természetes gyarapodás alapján képzeli el működését, az izraelita többség fenntartását. Az elmúlt évtizedekben ugyanis jelentős számban érkeztek bevándorlók a Szentföldre, akik minden évben újabb lökést adtak a hivatalos politikának és a gazdaságnak is. A második palesztin felkelés 2000. szeptemberi kitörése azonban nem csupán a turizmust tette tönkre, hanem a külföldön élő, esetleg az Izraelbe költözést fontolgató zsidók körében is riadalmat keltett. Az öngyilkos merényletek és azok megtorlásainak képei bejárták az egész világsajtót, s ennek fényében Izrael egyáltalán nem tűnik békés jóléti államnak, inkább háború sújtotta területnek. Tavaly történt meg először az 1948-as államalapítás óta, hogy Izraelből többen távoztak, mint ahányan oda letelepedtek, ez pedig egy alapvetően bevándorlókat váró ország számára súlyos gondokat jelent. Különösen úgy, hogy a gazdaság is romokban hever, s az esetleges útra kelők nem biztos, hogy munkalehetőséget kapnak választott hazájukban. Izrael állam egyébként adókedvezményekkel, pénzügyi juttatásokkal várja a bevándorlókat, s az első évben különleges pénzalapból vissza nem térítendő támogatást is kapnak a betelepülők. Jól jelzi a zsidó állam igényét a bevándorlókra, hogy míg ez a pénzalap néhány éve még csak a volt Szovjetunió és Etiópia lakóinak jelentett segítséget, mostantól már kivétel nélkül minden bevándorló jogosult a pénzek igénybevételére.