Az emberi szervezet voltaképp a legszélsőségesebb körülmények között is képes a létfeltételeihez szükséges tevékenységek elvégzésére, de ez nem általánosítható. Arról pedig végképp nem lehet szó, hogy elfeledkezzünk azokról a kutatásokról és védekezési lehetőségekről, miként lehet a munkával kapcsolatos klímaterhelést csökkenteni – igyekszik szétoszlatni aggályaimat dr. Galgóczy Gábor, az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet igazgatója.
A hőterhelés hatásával először Németországban és Dél-Afrikában foglalkoztak. A bányászat és az acélipar szempontjából lényeges volt, hogy a huzamosan magas hőmérsékletnek kitett ember milyen időtartamú és erősségű munkát bír el.
– Kiegyensúlyozott körülmények között az ember idegrendszere igyekszik a test belső hőmérsékletét 37 fok körül tartani – magyarázza Galgóczy doktor. – A jelenlegi munkavédelmi szabályok félóránként ajánlják a nem túl hideg, 13–16 fokos folyadék pótlását. Igaz, ez a védekezési módszer csupán addig hat, amíg a szervezet belső védekezése a külső hatásokat ellensúlyozni képes. A visszafordíthatatlan folyamat akkor következik be, ha akár a szabadtéri környezetből rá ható, akár a munkavégzés miatti többlethőtől a szervezet természetes módon már nem tud megszabadulni.
Egyéb források szerint Magyarországon ez a kérdéskör a hetvenes évek második felében keltette fel az érdeklődést. Akkor, amikor több száz embert „exportáltunk” nehéz fizikai munkára Kazahsztánba, a sivatagos, amúgy is környezetszennyezéssel megterhelt tengizi építkezésre. A munkások közül jó néhányan súlyosan megbetegedtek, többen „megmagyarázhatatlan” diagnózisban elhunytak. A kíméletlen időjárás, az éjszakai kemény lehűlés, a nappali forróság felerősíthette a környezet káros vegyi hatásait.
Szerencsére a nehéz fizikai munkát végző tízezrek nálunk idén nyáron csak „ízelítőt” kaptak a sivatagi klímából. A BKV forgalomirányítási osztályának vezetőjétől, Kende Pétertől megkérdeztem, hány fok meleget mértek nyáron a buszok vezetőfülkéiben. Elcsodálkozott.
– Nincs hőmérő, mint ahogyan léghűtés sem. De lehetett akár 40-45, de még 50 fok is. Az egyetlen dolog, amivel az emberek elgyötörtségén javítani lehetett, az ivóvíz és a jó szó.
Belátható időn belül remény sincs arra, hogy a jelenlegi állapotok változzanak és a buszokat emberkímélőbb típusúakra cseréljék. És mivel a menetrendet nem az utóbbi évek forró időjárására találták ki, az utasokat pedig ki kell szolgálni, marad az ördögi kör.
Csak nyitott szemmel kellett járni, látható volt, hogy a városi útépítésekben részt vevő magánvállalkozói cégek kubikusai, betontörői, aszfaltozói kiszuperált gépeken, délidőben, 36 fokos hőségben, védőfelszerelés nélkül dolgoztak. Az önálló vállalkozók, alkalmi munkások, szerződéses munkaviszonyban lévők egészségéért mindenki alanyi jogon felel, így legfeljebb az életösztöntől meg a tulajdonos jóindulatától függ a káros hatások tompítása. A szervezett munkavégzésre vonatkozó munkavédelmi szabályozás már az európai uniós kívánalmakhoz igazodik, és a szakemberek kellően szigorúnak tartják. Miként lehet ezeket betartatni, arról már igen lesújtó véleményeket hallani.
A munkaegészségüggyel foglalkozó szakértők szerint az emberi szervezet terhelhetőségét és az egészséget még nem károsító munka intenzitását a páratartalom is befolyásolja. A szervezet könnyebben viseli az azonos magasságú száraz hőmérsékletet, mint a párásat. A védekezés módjait tekintve nem tartják egyedüli módszernek a klimatizálást. Részben a megfázások reumát kiváltó hatásai és az elhasznált levegő visszaforgatása miatt. A jövőre nézve pedig egyre nyilvánvalóbb a természetes környezetet megterhelő hatása. Az új épületek tervezésénél másfajta megoldásokra, így a kellő tájolásra és a természetes légmozgás elősegítésére kell gondolni – magyarázzák. Igen ám, de mi lesz az amúgy is egészségtelen, rozoga gépekkel, elavult építményekkel, ahol az adottságok a minimális könnyítést sem teszik lehetővé? Erre nincs válasz. Pedig az idei nyár és a következő tíz év meteorológiai előrejelzései azt mutatják, évente negyven-negyvenkét forró napot kell elviselnünk. És eközben nem elég csak létezni, dolgozni is kell.
Hogyan tehetnénk ezt úgy, hogy a munkánk se szenvedjen csorbát és a szervezetünk is bírja? Az egyik megközelítés túlságosan egyszerűnek tűnik: ahol csak lehet, a munka ritmusát, idejét a természeti körülményekhez kell igazítani. Ezt a vélekedést erősíti meg dr. Sass János családorvos a Pest megyei Úri községből. Úgy tapasztalta, hogy a kertjeiket, kisebb földterületeiket művelő emberek ösztönösen alkalmazkodtak a körülményekhez. A rosszabb közérzetről, fáradékonyságról szóló panaszok nem voltak kiugrók, és szerencsére nem történtek a hőséggel összefüggő, váratlan halálesetek sem – mondja.
A mezőgazdaságból élő emberek egészségi állapotát és munkavégzésük körülményeit csöppet sem látja biztatónak Borhídi Gábor, a Mezőgazdasági Dolgozók Szövetségének elnöke. Talán azért sem, mert évek óta rendszeresen járja az országot.
– A nagyobb, még állami kézben lévő gazdaságokban védettebbek az emberek. Ám a kisebb gazdaságok, a családi vállalkozások helyzetét e tekintetben is aggasztónak találom. Úgy négy-ötszázezer emberről van szó. Náluk a szabad ég alatt, hőségben végzett munka csak tetézi az amúgy is meglévő bajaikat. Siralmas állapotú gépekkel dolgoznak a tűző napon. Ha szeretnének is vigyázni magukra, a létfenntartás – és sok esetben a megszokás is – ellentmond ennek. Az erdőgazdaságok a motoros fakivágást magánvállalkozóknak adták ki. Az egészségvédelmi előírások szerint ezt a veszélyes munkát naponta csak két órán át lehetne végezni. Nincs ember, aki ezt betartaná.
A könnyű fizikai és a szellemi tevékenységeknél a hazai szabályozás 31 Celsius-fokban jelöli meg azt a határt, ahol a munkáltatónak gondoskodnia kell pihenőidőről és védőitalról. Ám számos munkahelyen – üzemekben, szolgáltató létesítményekben, üzletekben, pékségekben, irodákban – a közelmúltban jóval magasabbra futott a hőmérő higanyszála. Az ehhez igazodó munkarend és a pihenőidő tekintetében mégsem lehetett érdemleges áttörést tapasztalni. Hogy a 35 Celsius-fokon túli hőségben végzett munka gazdaságilag sem hatékony, mutatja a technikailag nálunk jóval előbb járó és némiképpen takarékosabb Németország példája. Ott az elmúlt hetekben rendkívüli hőségszünetet rendeltek el számos munkahelyen.
A hajdan virágzó, majd részben kiárusított és szétszabdalt textiliparunk még mindig 85 és 110 ezer fő között ad megélhetést. Az országos szakszervezet egyik vezetője, Keleti Tamás finoman fogalmaz, amikor azt mondja, még átlagos körülmények között is sok kívánnivalót hagy maga után a munkavédelmi szabályok betartatása. Az egészségkárosodások okai között a hőség mint ártalom csupán egy, de csöppet sem mellékes tényező – mondja. Hozzáfűzi, hogy idén talán azért nem értesülhettek ilyen jellegű panaszokról, mert három nagyobb gyár – átmenetileg vagy véglegesen, ezt még nem tudni – bezárta a kapuit.
Egy üvegfalú fülkében pénztárosként dolgozni fizikailag talán nem túl megterhelő – gondolhatnánk. Ám más a helyzet, ha a helyiség egyfajta kínzókamrává válik és egy idő után az alkalmazottak elájulnak a megrekedt, felforrósodott levegőtől. Ez volt az előzménye annak, hogy idén augusztusra néhány légforgatót sikerült a Keleti pályaudvar pénztárfülkéibe beszerelni. A műveletet nehezítették, a költségeket növelték a technikai korlátok. Nem ez az egyetlen munkahely ma Magyarországon, ahol a tervezés, építkezés idején nem is álmodtak a megváltozott időjárás mellékhatásairól.
– Nem akadt olyan nap, hogy ezzel a körülménnyel ne foglalkoztunk volna – mondja Varga Gyuláné, a MÁV Rt. érdekvédelmi bizottságának alelnöke. – Különösen a pályák állapotáért, biztonságáért felelő munkások voltak kitéve a hőség miatt nagy megterhelésnek. Az előírt munkavédelmi szabályokon túl a munkáltató igyekezett könnyíteni a helyzetükön. Az időjárási előrejelzésekhez igazodva a kritikus napokon reggel korábban kezdték a műszakot, kétóránként pihenőidőt tartottak, ahol csak mód volt rá, ez fedett helyen történt. A jövőre nézve semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül, hogy az emberek gyakran tűrőképességük határán teljesítettek.
Az igazság az, hogy a „hőstressz” azokat is sújtotta, akik fedett helyen dolgoznak. A klimatizálás éppúgy ismeretlen a forgalomirányító helyiségekben, mint a mozdonyvezetők fülkéiben. Arra, hogy az utóbbiak milyen fizikai és pszichés állapotban lehettek egy műszak végén, jellemző: a karbantartásra bevontatott mozdonyok vezetőfülkéjének fémszerkezete szinte sugárzott a külső és belső hőtől. A 40–46 fokos hőség sem volt ritka. Mindehhez járul a koncentrálás, a felelősség nyomása – vázolja a fizikai és idegi megterhelést Varga Gyuláné.
Végül is csodálatos az emberi alkalmazkodóképesség. Egy határig. Mit okoznak a környezeti ártalmak, arról a vasutaknál dolgozók korai elhasználódása, a leszázalékolási kérelmek indokai tanúskodnak.
Az országos tapasztalatokról és a jövőre vonatkozó elképzeléseikről érdeklődtem volna az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőségnél. Bő két hét telt el a válaszuk nélkül.
origo.hu
Az új pápa mindig remény és kezdet – magyar püspök szólalt meg XIV. Leóról
