Püspöki székhelye Budapesten található, az egyházkerület élére történő beiktató istentiszteletét mégis a fővárostól messze, Békéscsabán tartotta. Miért pont az alföldi megyeszékhelyet választotta?
– Az egyházkerület szíve Békés megyében dobog, ahol a legtöbb evangélikus hívő él. Ezért elnöktársammal, Szemerei Zoltán felügyelővel úgy döntöttünk, hogy az új elnökség ünnepélyes beiktatására az ország legnagyobb evangélikus templomában, Békéscsabán kerüljön sor. Az úgynevezett Viharsarok népe különösen sokat szenvedett az ateista diktatúra vallásüldözése miatt. Beköszöntő igehirdetésemet azzal kezdtem, hogy a csabai nagytemplomból három évvel ezelőtt ellopták a keresztre feszített Jézust ábrázoló oltárképet, amely sajnos a mai napig sem került elő. De nem csak ez az értékes festmény tűnt el. Az előző rendszer évtizedei alatt ugyanis emberek sokaságának a szívéből is „kilopták a keresztet”. Éppen ezért püspöki szolgálatom alatt mindent meg szeretnék tenni azért, hogy ezen változtassak, és a gondjaimra bízott gyülekezetek hitét erősítsem. Mindezt anélkül, hogy a püspöki székhely áthelyezését napirendre tűznénk.
– Felmerült ez a gondolat?
– Amikor pár évvel ezelőtt az evangélikus egyház új, háromkerületes struktúrája létrejött, többen is szorgalmaztak egyfajta decentralizálást. Ennek jegyében az újjászerveződő dunántúli, nyugati egyházkerület központja Győrbe került.
– Miért nem valósult meg ez az elképzelés a déli egyházkerületben?
– A déli egyházkerület sajátos földrajzi helyzetben van. Az említett Viharsarok mellett ide tartozik a bács-kiskuni és a tolna–baranyai egyházmegye, valamint a főváros pesti része. Itt található a hagyományos püspöki székhely, a Deák téri templom és gyülekezet, így többek között az egészen praktikus közlekedési szempontok is amellett szólnak, hogy a „fej” továbbra is Pesten maradjon. Ezenkívül a főváros „lelkiállapota” is indokolttá teszi a hangsúlyosabb egyházi jelenlétet és szolgálatot.
– Beiktató beszédében a jelen lelkipásztori örökségével is foglalkozott. Többek között azt mondta: „Ismert és ismeretlen tettesek évtizedeken át meglopták embermilliók lelkét, tudatos lélekcsonkítás folyt.”
– Nagyüzemben folyt a lelkek gyarmatosítása, aminek ma is érezni lehet a hatásait. Nemcsak Békés megyét sújtotta ez az ateista propaganda, hanem egész Magyarországot. A következményeit ismerjük: az emberek elmagányosodtak, bezárkózottá, önzővé váltak, a szívükben pedig megkopott a hit, a remény és a szeretet.
– Sokan gondolják úgy, hogy most is azok vannak hatalmon, akik egykoron az ateista materializmus jegyében irányították az országot. A politikai környezet természetesen változott, de a hatalmon lévők szemlélete nem.
– Korunk bálványai többnyire az oly annyira áhított életszínvonal kínálta anyagi javakban testesülnek meg. Ma a korszellem nem úgy materialista, hogy hivatalos ateista ideológiát kényszerítene ránk. A helyzet árnyaltabb, de talán nem kevésbé veszélyes. A váratlanul „ránk szakadt” szabadságból gátlástalan szabadosságba átvedlett korszellem az anyagi javak féktelen hajhászását diktálja.
– Az új bálványok kizárják a lelki elmélyülést?
– A döntő kérdés a prioritás. A keresztény tanítás szerint a főparancs úgy szól, hogy az embernek Istenen kívül ne legyen más istene. Jézus ezt úgy fogalmazta meg, hogy „keressétek először az Isten országát”. Ha pedig a helyes sorrendet felborítjuk, akkor minden borul. Amíg nem találjuk meg az életünk igazi gazdáját, értelmét és irányát, addig az anyagi javak hajszolása üres pótcselekvés, amely hosszú távon nem tesz boldoggá.
– Beiktató beszédében hangoztatta, hogy „fizikailag, szellemileg és lelkileg szennyezett világban élünk”. Mit tud ez ellen tenni az evangélikus egyház?
– Ha csak a számarányokat nézzük, akkor be kell ismerni: a társadalmi folyamatok megváltoztatása terén viszonylag keveset tudunk tenni. Ki kell mondani, hogy Magyarország újra missziós területté lett, ahol a lakosság többsége nem gyakorolja a hitét, csupán emlékeiben kötődik „néhai” egyházához. Az evangélikus egyháznak a lelki értelemben vett minőségre kell törekednie, amely talán, idővel, majd a mennyiségben is mérhetővé válik. Nem véletlenül vettem a kézbe a beköszöntő beszédemben a pásztorbotot. Meggyőződésem, hogy ma az egyháznak jó pásztorként kell megkeresnie az elkóborolt nyájat, utána kell mennie az egyetlen, elveszett báránynak is.
– Ezt a templomok és a parókiák szűkre szabott keretei között nem lehet megvalósítani. A történelmi egyházaknak tehát szélesíteniük kell a mozgásterüket. De meddig mehetnek el? A morális értékek megőrzése érdekében megjelenhetnek-e a közélet színterén?
– Küldetésünk nem a direkt politizálásra szól, az egyháznak a politikai rendszerektől függetlenül kell Isten igéjét hirdetnie. Tudjuk: az előző rendszer arra törekedett, hogy a hitet bezárja a templom falai közé. Szerintem a missziónak pontosan az a lényege, hogy ezt a képletes kaput kinyissuk, és a krisztusi szeretetet kivigyük az utcára. Nyilvánvaló tehát, hogy az az egyház, amelyik visszavonul, önmagát gettósítva, feladja a jézusi küldetését. De ha a politika alatt azt értjük, hogy az a köz, a közösség szolgálata, akkor az ebből fakadó feladatokat nekünk is fel kell vállalnunk. Ez azonban nem azonos a pártpolitikával. A párt ugyanis mindig csak egy részt képvisel, az egyháznak viszont az egész nép felé van küldetése, ezért egyetlen párt mellett sem kötelezheti el magát.
– A pártok azonban a közös értéket valló emberek halmazából jönnek létre.
– Az egyház úgy politizál, hogy az egészet nézi. A pártok a keresztény értékrendhez képest a politika színterén közelebb vagy távolabb foglalhatnak helyet.
– Akkor fordítsuk le mindezt a gyakorlat nyelvére: hogyan értékeli a jelenlegi kormány politikáját?
– A választások előtt nagyon sok mindent megígért a jelenlegi hatalom, ezek egy részének beváltásával azonban még adósak. Bizonyos kérdésekben pedig mintha még csak az útkeresésnél tartanának.
– Ez a bizonytalanság adódhat-e abból, hogy eltérő értékeket képviselnek a történelmi egyházak és a jelenleg hatalmon lévők?
– Az az érzésem, hogy nem tartják fontosnak ezt a területet. A baloldali kormányokat mindmáig egyfajta túlzottan anyagias, mennyiségi szemlélet jellemzi. Ez, valamint a szabadság szabados értelmezése számunkra nem vállalható. A valódi, klasszikus szociáldemokrata értékek viszont találkozhatnak a keresztény értékrenddel.
– És mi a véleménye a kormány egyházpolitikájáról?
– Egyelőre nem látszik, hogy a kormánynak kiforrott egyházpolitikája lenne. Úgy látom, hogy a kormányzó pártok jelenleg keresik a profiljukat, és még nem volt elég idejük arra, hogy az egyházak felé tekintsenek.
origo.hu
Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban
