Semmis a „mesés üzlet”?

A hatályos törvények értelmében nem lehetett volna csak és kizárólag a privatizációs törvény alapján eladásra kínálni a Postabank Rt.-t – nyilatkozták a Magyar Nemzetnek bankjogi szakemberek –, mivel nyilvános részvénytársaságban csak nyilvános ajánlattétellel lehet döntő befolyást szerezni. Arra is figyelmeztették lapunkat, hogy az Erste Bank Rt. által kínált 101 milliárd forintos vételár csalóka, mert annak egy része nem az ÁPV-hez, hanem az APEH-en át a költségvetésbe kerül.

Hommer Tibor
2003. 09. 26. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Két évvel ezelőtt lépett hatályba a tőkepiaci törvény, amelyet az uniós jogharmonizáció keretében fogadott el az Országgyűlés. E törvény betűje szerint nyilvános részvénytársaságban csakis nyílt ajánlattétellel lehet döntő tulajdonhányadot szerezni. Így a Postabank eladására kiírt tender akár semmisnek is nyilvánítható, mivel az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. ezt nem vette figyelembe, noha a Postabank alapítói okmánya szerint (de nagyjából kétezer kisrészvényese miatt is) nyilvános rt. Márpedig a nyilvános tender formájában és tartalmában is különbözik attól a zárt pályázattól, amit az ÁPV Rt. a Postabank eladása kapcsán lefolytatott. A nyílt eljárás egyik legfontosabb jellemzője, hogy az Állami Szervezetek Pénzügyi Felügyeletének engedélyeznie kell a vevőjelölteknek azt, hogy részt vehessenek a tenderen.

Kalmár István, a Magyar Posta (MP) Rt. korábbi vezérigazgatója arra hívta fel lapunk figyelmét, hogy eleve csalóka az Erste Bank Rt. által felkínált 101 milliárdos vételár, mert a pénzintézetet valamilyen módon ki kell vezetni az MP Rt. könyveléséből. Mint ismert: a Postabank nem az ÁPV Rt. tulajdona, hanem az MP Rt.-é, az ÁPV-nek csak értékesítési szerződése volt a bankra a postával. Kalmár István szerint a posta könyveiből a bankot a cég nagyjából 45 milliárd forintos saját tőkéjének leszállításával, valamint a vételár osztalék formájában való kifizetésével lehet kivezetni. Ez viszont azt jelenti, hogy az alaptőke-leszállítás után nagyjából hetvenmilliárd forint vonható ki osztalék formájában, ebből viszont – a húszszázalékos osztalékadóval számolva – hozzávetőlegesen 14 milliárd forint az APEH-en keresztül kerül a költségvetés általános bevételeihez. Innentől kezdve nyoma vész a vételár egy jelentős részének, amit akár sör és virsli vásárlására is felhasználhat a kormány – jegyezte meg Kalmár István.
A tender törvényi hiányosságain túlmenően bankszakemberek elvi szinten is kifogásolják az utolsó állami lakossági bank eladását. Egy neve elhallgatását kérő volt pénzintézeti vezető például arra világított rá, hogy a kormány ezzel a lépéssel minden eszközt elveszít a pénzügyi folyamatok befolyásolására. Ez azért veszélyes, mert egy felzárkózó gazdaságban az állam nem tekinthet el a hatékony hitelezéstől, ám mostantól csakis piaci szereplők révén juttathat hitelt a vállalkozásoknak, ám a piaci szereplők (a magánkézben lévő bankok) bevonásával ezek a hitelforrások jelentősen megdrágulnak. Mindez pedig közvetlenül a cégek versenyképességét rontja. Jó példa erre a diákhitelek folyósítása – fogalmazott a volt bankvezető. Annak dacára, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak nem volt érdemi kifogása az ellen, hogy a Postabank monopolhelyzetet élvezzen ezen a téren, a Medgyessy-kormány első döntései között hozzáférhetővé tette a többi bank számára is e hitelek folyósítását. Ám ettől még nem vált olcsóbbá a diákok számára ez az állami támogatást élvező termék.
Kalmár István pedig kifejezetten felháborítónak tartja, hogy az állam képes kiengedni a tulajdonából a diákhitelszámlákat. Ezzel tudniillik olyan ügyfeleket veszít el, akik tanulmányaik befejezése után az ország elit értelmiségi rétegét képviselik majd.
A miniszterelnök és Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter korábban azt hangoztatta, hogy az állami bankok eladásából befolyó vételárat a kormány infrastruktúra-fejlesztésre fordítja. A lapunknak nyilatkozó szakemberek viszont egyöntetűen úgy látják, hogy a Postabankért befolyt összeg legfeljebb az M5-ös autópálya üzemeltetési jogának visszavásárlására lesz elég, további útépítésre a Konzumbank és a Földhitel- és Jelzálogbank eladásából sem lesz érdemi összeg.
Egy bankár azt mondta, hogy sokkal könnyebb lenne forrást szerezni, ha a Postabank állami tulajdonban marad, majd a Magyar Fejlesztési Bankkal közösen von be akár az EU által is támogatott, hosszú lejáratú, kedvező kamatozású, azaz megfizethető hiteleket.
– „A tranzakció során az ÁPV Rt. mindvégig a hatályos jogszabályok és a versenyeztetési szabályzat teljes körű betartásával bonyolította le a privatizációt. A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. tv. 68. § (2) c pontja alapján befolyásszerzésre sor kerülhet privatizációs pályázat keretében is. Mint ismeretes, a Postabank Rt. privatizációját az ÁPV Rt. nyilvános, kétfordulós pályázati eljárásban bonyolította le. Ezt követi majd a nyilvános vételi ajánlat megtétele” – tájékoztatta lapunkat a vagyonkezelő.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.