A bátor orvos egyszerű kísérlete
Gloucestershire zöld lankái között, Berkeley falujában a vidéki orvos, Edward Jenner, valami egészen rendkívülit tett 1796. május 14-én. Abban az időben a fekete himlő a fájdalom és a halál szinonimája volt. Jenner a népi megfigyelés nyomába eredt, úgy tartották, hogy azok, akik átestek a tehénhimlőn, védettséget nyernek a halálos emberi himlő ellen. A tehénhimlő enyhe betegséget okozott.
A fertőzött tehenek tőgyével dolgozó fejőnők bőrén apró elváltozások jelentek meg, de ezek nem hagytak hátra maradandó hegeket. Ezzel szemben az emberi himlő pusztított, a fertőzöttek akár harminc százaléka meghalt, a túlélők arcát pedig örök nyomok csúfították el. A vidéken szájról szájra terjedtek a történetek a foltos szörnyeteggel szemben védett, tiszta arcú fejőleányokról. Jenner azonban nem elégedett meg legendákkal.
A nyolcéves kisfiú egyetlen cseppnyi reménye
1796 májusában Jenner – a kiváló sebész, John Hunter tanítványa – gondosan mintát vett Sarah Nelmes nevű fejőnő tehénhimlős sebéből. A váladékot a nyolcéves fiú, James Phipps karjába oltotta be. A fiú csak enyhe lázat és kellemetlenséget tapasztalt, de hamar felgyógyult.
Hat héttel később következett a döntő próba: Jameset ezután emberi himlővel oltották be. A fiú nem betegedett meg. Jenner ezzel megalkotta az első vakcinát – a világ első biztonságos védőoltását.
Veszélyes előzmények, a varioláció
A XVIII. században nem volt ismeretlen az oltás gondolata. Ázsiában és Afrikában már régóta gyakorolták a variolációt: enyhe himlős fertőzéssel igyekeztek védelmet kialakítani. Európába Lady Mary Wortley Montagu hozta el a módszert, miután Konstantinápolyban megfigyelte. A varioláció azonban veszélyes volt. Bár csökkentette a halálozást, súlyos fertőzéseket is okozhatott, sőt újabb járványokat is kirobbanthatott. Jenner vakcinája viszont ártalmatlanul adott védelmet.
Önzetlenség, ami történelmet írt
Jenner nem kérte szabadalmaztatni felfedezését. Nem akart meggazdagodni. Ingyenesen osztotta szét oltóanyagát a világ orvosainak, így jutott el az amerikai gyarmatokra is, ahol Benjamin Waterhouse harvardi professzor Thomas Jefferson elnök támogatásával vezette be az új eljárást. Az orvosi világ eleinte szkeptikus volt. Néhány tudós, mint George Pearson és William Woodville, megpróbálta lemásolni Jenner kísérletét,
ám fertőzött minták miatt kudarcba fulladt próbálkozásaik újabb járványokat indítottak el.
Ez csak tovább mélyítette a bizalmatlanságot. Idővel azonban a tények győztek. A sikeres oltások számának növekedése végül meggyőzte a kétkedőket is. A brit parlament 1802-ben tízezer fonttal jutalmazta Jennert, majd öt évvel később újabb húszezer font támogatást kapott.
Az örökség
Jennert súlyos csapás érte, felesége 1815-ben tuberkulózisban halt meg. A gyászoló orvos fokozatosan visszavonult a közélettől. Maradtak a madarak, a könyvek és a gyógyítás. Saját kertjében kis kunyhót rendezett be, amit „oltás templomának” nevezett, és továbbra is ingyen oltott. Jenner munkája nem merült feledésbe. Felfedezése vezetett ahhoz, hogy a himlőt 1979-re globálisan felszámolták.
Az Egészségügyi Világszervezet 1980-ban hivatalosan is kijelentette, a világ megszabadult a fekete himlőtől. Jenner példát mutatott, nemcsak a tudományt forradalmasította, de az emberiesség, az önzetlenség örök példaképévé is vált. Munkája előkészítette az utat a modern oltóanyagok előtt, amelyek ma is milliók életét mentik meg – a kanyarótól a Covid–19-ig. És mindez 1796. május 14-én kezdődött.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
