Ötven évvel ezelőtt néhány Kanadába emigrált magyar úgy látta, szükség van egy szervezetre, amely világszerte segíti az anyaország határain kívül élő magyar ifjúságot a nemzeti kultúra megismerésében. Mivel a II. Rákóczi Ferenc által megtestesített eszme fejezi ki legjobban céljukat, szervezetüket a fejedelemről nevezték el. A Rákóczi Alapítvány, amely a nyugati magyarság adományaiból tartja fenn magát, tíz évvel ezelőtt magyarságismereti mozgótábort hívott életre a Kárpát-medencei határon túli magyar középiskolások részére.
Ayklerné Papp Zsuzsa, a Rákóczi Alapítvány elnöke és a tábor egyik főszervezője elmondta: a tábor célja, hogy a résztvevők megismerhessék az anyaországot, a magyar nemzet történelmét és kultúráját, s az együttlét erősítse a kisebbségi létben való önazonosságukat. A háromhetes táborba pályázat útján juthatnak el a 14–18 éves fiatalok, akiknek minden költségét az alapítvány állja. Minden évben négy aktuális téma közül választhatnak a jelentkezők, többnyire történelmi és aktuálpolitikai kérdésekről kell tanulmányt készíteniük. Ezeket helyi kuratóriumok értékeli. Az idén többek között a Don-kanyar tragédiáját dolgozhatták fel a diákok, illetve a státustörvényről és a magyarigazolványról fejthették ki véleményüket.
A tábor költségvetése 12 millió forint, ennek nagy részét kanadai, észak-amerikai magyarok adják össze, de akad izraeli, venezuelai és Európában élő magyar adakozó is. – Őszintén mondhatjuk: a külföldi magyarság ajándéka ez a tábor – mondja Ayklerné Papp Zsuzsa, akitől azt is megtudom, hogy a rendezvényre az utóbbi években négyszeres volt a túljelentkezés. Az anyaországi úthoz nyugati magyar fiatalok is csatlakozhatnak, olyanok is, akik már nem beszélik a magyar nyelvet, természetesen nekik ki kell fizetni a térítési díjat. Az alapítvány a tábor befejezése után is segíti az egykori résztvevőket, figyelemmel kísérik és támogatják tanulmányaikat, segítik őket abban, hogy később szülőföldjükön tudjanak boldogulni. A tábor szervezésében az alapítvány bőven talált segítő kezekre, elsőként a katolikus egyház állt az ügy mellé, így a programok lebonyolításában a magyarországi piarista gimnáziumok, a jezsuiták, valamint a templomos lovagrend tagjai vállaltak oroszlánrészt. Ayklerné Papp Zsuzsa úgy látja, a hamarosan bevezetésre kerülő, kárpátaljai és délvidéki fiatalokat érintő vízumkényszer nagymértékben nehezíti majd az elkövetkező évek munkáját.
A tábor legnagyobb érdeme, hogy a kisebbségi létben élők találkoznak, megosztják egymással tapasztalataikat, erősítik egymást a nehézségben. Azt minden résztvevő középiskolás látja, hogy az utóbbi években hirtelen megindult fejlődés során Kárpátalja maradt le a leginkább, s ezt a szakadékot csak tovább növeli az ősztől életbe lépő vízumkényszer. Kárpátalján a nyomor mellett a tanulási lehetőségek is korlátozottabbak.
A magyarigazolványról a tábor végére már minden résztvevő fiatalnak kialakult véleménye van: a három hét alatt többször hallottak róla előadásokat, s tapasztalataikat is megosztották egymással. Kérdésemre, hogy szerintük mire való, legtöbben az előnyeit kezdik sorolni, de jó páran, főképp a szórványban élők azért tartják fontosnak, mert ez fejezi ki az egységes magyar nemzethez való tartozásukat. Nagy az anyaországba vetett hit, számítanak is a segítségre, de a kisebbségi létből adódó problémák megoldását mindannyian elsősorban saját feladatuknak és felelősségüknek érzik.
Visszatérő téma a határon túli sors legégetőbb kérdése, az otthonmaradás. Szinte minden közös beszélgetés ide torkollik. A fiatalok vegyesen vélekednek erről, mivel – mint mondják – jó pár szakma akad, amelyre nincs lehetőség, vagy amelyben nehéz elhelyezkedni szülőföldjükön. A felvidékiek a magyar kisebbség nemzeti nyelven való ellehetetlenítésével és a magyar nyelvű állások kis számával és túltelítettségével magyarázzák bizonytalanságukat, a kárpátaljaiak pedig a munkanélküliségtől és a kilátástalanságtól félnek. „Szép gondolat otthon maradni a szülőfalunkban és az ottaniak magyarságtudatát erősíteni, de ez azért nem mindig valósítható meg. Szívem szerint ott élném le az egész életem, de csak azért, hogy otthon maradhassak, nem adhatom fel az álmaim, nem választhatok ez alapján hivatást” – véli egyikük. A diákok többsége szeretne továbbtanulni, egyetemre menni. Úgy látják, a falujukban végezhető értelmiségi munkalehetőségek behatároltak, a városokban viszont sokszor nem lehet magyar nyelvű munkát találni. Akik magyar anyanyelvű képzésben tanulnak, különösen a székelyföldiek, azok később a nyelvi nehézségek miatt kerülnek hátrányba a munkaerőpiacon. Akadnak persze olyanok is, akik már eldöntötték: az egyetem után tanárként térnek vissza falujukba, s nem egy szájból hallani: a nehézségek ellenére nincs az a pénz vagy jó állás, amiért elhagynák szülőföldjüket.
origo.hu
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő
