Tony Blair tegnap politikai pályafutásának talán legsúlyosabb próbatétele előtt állt, a kormánypárt idei konferenciájának kezdetén. Már az Observer című vasárnapi lapban megjelent interjújában jelezte taktikáját. Irakkal kapcsolatban semmi szégyellni- vagy megbánnivalója nincs – mondta, a közszolgáltatásokra vonatkozó radikális reformterveitől pedig nem áll el. Hogy aztán menynyire sikerül ezzel a dacos kiállással maga mögé állítani a növekvő párton belüli ellenzéket, az csak a konferencia végén vagy még inkább a következő hetek alatt derül majd ki. Annyi azonban máris kiderült a legújabb közvéleményszondákból, hogy a Munkáspárt és a Liberális Demokrata Párt 30-30 százalékkal fej-fej mellett küzd a választók jóindulatáért, míg a konzervatívok csekély előnyt élveznek 33 százalékkal.
Vasárnap este tv-drámát közvetített a BBC A megállapodás címmel. Arról a nevezetes, 1994-ben egy londoni vendéglőben létrejött találkozóról szólt, amelyen Tony Blair és Gordon Brown felvázolta nem is annyira az „Új Munkáspárt” irányát, mint inkább kettejük politikai pályáját. A média azóta is találgatja, hogy mi hangzott el a két politikus között: Blair ezek szerint valószínűleg valamikor a második munkáspárti kormányciklus közepe táján – vagyis most – átadja a helyét Brownnak.
origo.hu
Ezzel a technikával bújtatják Magyar Pétert a mentelmi jog mögé
