Szinte észre sem vette eddig a társadalom a Deák-bicentenáriumot. A helyi kezdeményezéseken, megemlékezéseken túl a kormányzat, illetve Medgyessy Péter kormányfő jószerével csak néhány alkalomhoz illőnek gondolt Deák-idézettel tudott előrukkolni a szokás szerint az ellenzéket dorgáló parlamenti beszédeken, nyilvános szerepléseken. Pedig a kormányzat nagy garral látott neki a Deák- és Rákóczi-emlékév megünnepléséhez – már ami a verbális elszánást illeti. A miniszterelnök még múlt év decemberében jelentette be, hogy a 2003-as esztendő a két jeles évforduló megünneplésének jegyében fog eltelni, aztán hosszú csönd következett. Olyannyira hosszúra nyúlt ez az „ünnepi” hallgatás, hogy a megemlékezés előkészületei is jelentős hátrányt szenvedtek. Április 8-án (!) aztán megtört a jég, s Medgyessy bejelentette a Deák-emlékév kezdetét. Maga a szlogen is sokat sejtetően aktualizált volt (Közmegegyezéssel Európába ), s a Néprajzi Múzeumban megtartott beszédében is a konszenzusos elemeket hangsúlyozta, amikor úgy fogalmazott: nincs két nemzeti érdek és nincs két nemzet sem.
Az európai uniós választás előtt pár nappal – szavakban legalábbis – a Deák szellemében való politizálás mellett tett hitet, s úgy vélekedett, a kiegyezés szellemi atyjának életműve azt üzeni: a politikában nincsenek ellenségek, csak ellenfelek, esetleg vetélytársak. Beszédének hitelét azonban nagyban aláásta, hogy ezt az alkalmat sem mulasztotta el felhasználni a polgári oldal elmarasztalására. Szerinte ugyanis csakúgy, mint Deák, a nemzeti közép kormánya is sokszor találkozik értetlenséggel – kompromisszumkereső, árkokat betemető politikája miatt. Az áprilistól szeptemberig eltelt időszak aztán nemhogy árokbetemetésre nem volt elegendő, de ezek szerint Deák Ferenc méltó megünneplésére sem, hiszen egyetlen állami rendezvényt sem tartottak ebben a periódusban.
A méltó megemlékezésről a legkülönbözőbb egyesületek, települések gondoskodtak. Júliusban például a Kossuth Szövetség rendezett tábort a bicentenárium jegyében, s a Zala Megyei Művelődési, Képzési Központ és Szakiskola tartott honismereti, módszertani tábort általános iskolásoknak.
Mint a Magyar Nemzet is hírt adott róla, a pályázatok kiírása is csak késve történt meg. A kormányzati nemzeti évfordulók titkárságára március 31-ig lehetett benyújtani a pályamunkákat, amelyeket május 31-ig ígértek elbírálni. A határidőt természetesen nem tudták tartani, s értesüléseink szerint többeknek még júliusban sem tudták átutalni az elnyert összegeket. A kiírás amúgy is sok furcsaságot tartalmazott. Csak kiállításokra, vetélkedőkre, CD-kre, könyvekre és egyéb dokumentációs anyagokra lehetett támogatást igényelni, kimondottan ünnepi megemlékezésekre, nagyobb tömegeket vonzó ünnepségekre nem. Ez azért is tűnhetett diszkriminatívnak és érthetetlennek, mert a legfiatalabb generációk számára éppen az ilyesfajta események nyújthattak volna egész életükre kiható élményeket. A pályázati összegeket igen szűkkeblűen – többnyire pár százezer forintot megítélve –, egyben szelektíven adagolták. Talán nem véletlen, hogy a pályázati eredmények listája ma már nem olvasható a nemzeti évfordulók titkársága honlapján, abból ugyanis kiderült, hogy éppen a kistelepülések zárattak ki nagy számban az anyagi támogatásból. Az elutasított pályamunkák között található a Kistarcsai Kulturális Egyesület éppúgy, mint a zalatárnoki önkormányzat és a Pécsi Kulturális Központ. Nem kaphatott támogatást a Honvédség és Társadalom Baráti Kör várpalotai szervezete, a Kőrösi Műhely Alapítvány, amely kulturális periodikát szeretett volna közreadni. De kosarat kapott a Lenti Honismereti Egyesület is, miként a Heves megyei Levéltár szándékait sem honorálták. Lentiben Deák helyi hagyományainak ápolására kértek egy kisebb összeget, Heves megyében pedig az 1848–49-es I. magyar hadtest iratainak második kötetét adták volna ki. Hasonló sorsra jutott a Bázakerettyei Általános Iskola is, amely kiállítással készült a Deák-évforduló méltó megünneplésére. A teljesség igénye nélkül a további elutasítottak: a Falvak Kultúrájáért Alapítvány, a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Megyei Jogú Városi és Körzeti Szövetsége, az Alapítvány a Városért, az Eötvös József Főiskola és a Budapesti Honismereti Társaság, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete. Ez utóbbi szervezet elutasítása azért is különös, mert tervezett tudományos konferenciájuk a támogatás révén még több új eredményt hozhatott volna. Ráadásul a jogtudós Deák közismerten igazságügy-miniszterként tevékenykedett az 1848-as forradalom után, így szakmailag is érthetetlen a támogatás megtagadása.
A nemzeti évfordulók titkársága honlapját a jobb tájékoztatás érdekében hívták életre. Hogy mennyire töltheti be hivatását, azt jól illusztrálja, hogy ajánlójában olyan eseményekre hívja fel a figyelmet, amelyek már lezajlottak. Precizitását, színvonalát jellemzi, hogy szó szerint a következőt írja Deákról: „Anyja meghalt a születésekor, az apja is korán elvesztette.”
Feltehetőleg a kormányzat, illetve a Görgey Gábort váltó Hiller István új kulturális miniszter is érzékelte a lapunk által is szóvá tett hiányosságokat, s megkésve bár, de szeptember végén bejelentette: az oktatási miniszterrel közösen pályázatot írnak ki az évfordulóval kapcsolatos ünnepségek megrendezésére. A szándék megvalósíthatóságát azonban eleve kétségessé tette, hogy a pályázatok beadási határideje október 3. volt. (Emlékeztetőül: Deák születésnapja október 17-én van.) A pályázati kiírás másik hátulütője, hogy a támogatás az összköltség 70 százalékáig, de legfeljebb négyszázezer forintig nyújtható csupán. Az abszurd módon szűkre szabott határidőn túl azokat is kirekesztik a pályázatból, akik kevés önálló forrással rendelkeznek, vagy nem tudják előre finanszírozni a rendezvényeket, mivel a pályázatok térítése utólagos elszámolás alapján történik.
Deák Ferenc 1854-ben költözött végleg Pestre, és haláláig a híres Angol Királynő Szálloda lakója volt. A szálló így a magyar politikai élet központjává vált, nem véletlen, hogy a kiegyezés szülőházaként vonult be a történelembe. Az ódon épületet 1940-ben bontották le, helyén ma a Vigadó mellett a – brókerbotrányról elhíresült – Kereskedelmi és Hitelbank székháza áll. A bankközpont falán hiába keressük a haza bölcsének emléktábláját. A kormányzat talán megérezte, hogy ebben a politikai helyzetben a legkevésbé sem ajánlatos számukra a dicső múlt és a botrányos jelen összekapcsolása egy emléktábla avatásával.
***
Deák Ferenc öröksége és a bíráskodás.
A haza bölcsének életműve a bíráskodás etikai viszonyainak napirenden tartását, a közelgő EU-tagság pedig ezzel együtt a szakszerű és hatékony igazságszolgáltatás iránti jogos társadalmi igényt veti fel – erről is szólt Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnöke a Deák Ferenc jogi-képviselői munkásságát elemző, Zalaegerszegen tartott emlékülés sajtótájékoztatóján. Az uniós szakmai felkészültséget firtató kérdésre Lomnici közölte: a bírói kar időben rendelkezik majd a kellő, ügyszakok szerinti jogismerettel. Szükség lenne bíróképző intézetre, és ha már működne, akkor évi 400 millió forint uniós támogatást élvezne. – A gyulai önkormányzat által felajánlott ingatlanon, 500 millió forint költséggel kívánunk ilyen intézetet létesíteni; az egész beruházás kétmilliárdba kerülne, de még nem ismert ennek a forrása – említette az LB elnöke. (MTI)
origo.hu
Ennyibe kerül a Velencei-tó az idén
