A WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint a világ összlakosságának nyolcvan százalékánál a természetgyógyászat jelenti az egészségügyi ellátást. Két fő természetgyógyászati ág létezik: az egyik az emberiség ősi ismereteit felhasználó gyógyítás, amelyet tudományos kontroll is igazol. A másik mögött mágikus világkép, keleti misztika vagy valamelyik nyugati ezoterikus rendszer áll.
A tudomány bizonyított tényeken alapul, amivel a mágikus természetgyógyászat az orvosok szerint nem dicsekedhet. Példa erre a bioenergia, e paragyógyászati kulcsfogalom. Az alternatív gyógyászok hangoztatják, hogy az általuk felhasznált energiák a beteg testében változásokat idéznek elő, ám a tudomány logikája szerint mérhető és kimutatható változásokat csak mérhető és kimutatható energiák okoznak.
A fizikában az energia világosan meghatározott mennyiség, amely lehet mechanikai, elektromos, mágneses, kémiai és így tovább – a természetgyógyászatban használt energiák ilyen értelemben nem léteznek. Felmerül azonban a kérdés: ki mondta, hogy a világ mindenestül anyagi természetű, és megismerhető? (Akik az elmúlt rendszerben jártak iskolába, tudják, ki mondta.) Saját mindenhatóságáért küzdene elkeseredetten a tudomány ahelyett, hogy beismerné: tudta nélkül is működhet valami?
Hat éve, mikor hazánkban megszületett az alternatív gyógyítást szabályozó rendelet, az érdekeltek huszonhétezer támogató aláírást gyűjtöttek össze. Ma a természetgyógyászat államilag elismert tevékenység, a törvény tíz nem orvosi ágban engedélyezi működését.
– Mégis kiragadott szélsőségek, közismert sarlatánok alapján ítélnek meg minket – állítja Taraczközi István onkológus, a Magyar Természetgyógyászok Szövetségének elnöke.
A rendelet szabályozza a vizsgáztatás rendjét, de nem foglalkozik a kötelező oktatási óraszámmal. Ezért egyes oktatási intézmények és magánszemélyek az oktatás idejét felére, harmadára, negyedére, bizonyos esetekben egyetlen hétvégére csökkentették, és bevezették a távtanítást. Ilyenkor a cél feltehetően nem a minőségi képzés, hanem a tandíj beszedése, minél rövidebb időn belül. Taraczközi István vizsgabiztosként találkozott olyan esettel, amikor a „hol van a férfiaknál a petefészek?” kérdésre a vizsgázó azt felelte: „a mellkas tájékán”.
A rendszer ötvenszázalékos eredménnyel már átengedi a hallgatókat. Taraczközi szerint az ötfős vizsgabizottságot úgy állítják össze az Egészségügyi Minisztérium beleegyezésével, hogy van köztük repülőgép-szerelő, könyvelő, tanár, agrármérnök s esetleg egyetlen orvos. A természetgyógyász szerint szakbarbárképzés folyik, pedig a gyógyászati iskolákból olyanoknak kellene kikerülniük, akik legalább kárt nem okoznak.
– A hivatalos orvostársadalom nem akarja megérteni, hogy a természetgyógyász nem ellenfél, hanem segítőtárs – kifogásolja Taraczközi István. – A mai egészségügyi rendszer nem tudja megoldani feladatait. Amikor bennünket szakmai szempontok alapján azzal támadnak, hogy nem vagyunk képesek meggyógyítani a rákos betegeket, visszakérdezhetnénk: a hagyományos egészségügy vajon képes erre? Ha egy könyvelő otthagyja a szakmáját, elmegy természetgyógyásznak, másfél éven belül megszerzi az engedélyt, aztán négy és fél millióból berendezi a rendelőjét, és úgy-ahogy megél, ne tőle várják, hogy tudományosan igazolja eredményeit. Nincs erre apparátusa. Vágó István az X-aknák című műsorban könnyen szabdalja a természetgyógyászokat, hiszen egy nagy gyógyszergyártól kapja rá a támogatást.
De nem kell az alternatív gyógyászatot az elsorvadástól félteni. Létezik magyarországi cég, amely hatósági engedéllyel havonta száznyolcvanezer liter természetgyógyászati terméket ad el literenként tizenhatezer forintért. Ez 2,8 milliárd forint bevétel havonta. A legnagyobb alternatív gyógyászati kereskedőházban tizennégyezer-féle termék található a polcokon. Erdélyi Judit kardiológus, aki több könyvében bírálja a természetgyógyászatot, e szerek közül jó néhányat „egyszerű pénzhajtóknak” nevez. Ha csupán száz természetgyógyászboltot tételezünk fel, akkor is látható, hogy ez az ágazat sok száz milliárdos piac. Taraczközi szerint ezért támadja azt a gyógyszeripar és a hagyományos orvosi ágazat.
– Száz mandulagyulladásos beteg közül kilencvenkilenc magától meggyógyul – állítja a szövetségi elnök. – A századiknál egy jó természetgyógyász felismeri, hogy műtétre és kórházi ellátásra van szükség. A sarlatán az, aki átlép illetékessége határain.
Taraczközi elismeri, hogy nem igazolható a homeopátia vagy az akupunktúra műszerek segítségével, viszont azt állítja: működik, és ez a lényeg. Bizonyíték rá több ezer év gyakorlata. „Miért kap rá milliókat a moszkvai parafiziológiai intézet, és mi miért nem?” – teszi fel a kérdést. Szerinte az ember által alkotott jelenlegi eszközökkel nem lehet minden létező jelenséget megismerni. Ám minél finomabb műszereket gyártunk, annál mélyebb tudáshoz jutunk; az atommagkutatás is újabb és újabb ismeretekkel szolgál. Egy napon talán a bioenergiát is ki lehet majd mutatni.
Magyarországon az alternatív orvoslás legfontosabb irányzata a homeopátia, amely egy internetes népszerűsítő anyag szerint „európai gyökerű tudományág”. Szemlélete szerint a szervezet összes működését a belső életerő irányítja, s az ember addig egészséges, míg ez az erő egyensúlyban van. A betegségek az életenergia egyensúlyvesztésének tünetei, amelyeket nem szabad allopátiás (hagyományos) gyógyszerekkel elnyomni. A homeopátiás módszer mögött is ezoterikus-mágikus szemlélet figyelhető meg: az életenergia zavarát az az őselv állítja helyre, amellyel a betegnek harmóniában kellene élnie; s ez megjelenhet különféle ásványokban, növényekben, állati testrészekben. A hatóanyagok skáláján szerepel a háziméh, az osztrigahéj, a viperaméreg, a kacsamáj, a foszfor és az arany is. Mindezeket a homeopátiás szer juttatja el a beteghez. Így az őselv és a beteg közti harmóniát helyreállítva – a szervezet öngyógyító energái ismét szabadon áramlanak. A szer hatóanyaga harmonizáló információt közvetít. S mivel a gyógymód a teljes emberi szervezetet érinti, megfelelően kiválasztott, személyre szabott, úgynevezett konszekutív szerrel e tanok szerint a beteg minden létező baját meg lehet gyógyítani.
A homeopata megfigyeli a beteg viselkedését, megjelenését, kedélyállapotát, és igyekszik megérteni, miért „fejlesztette ki magában” a betegséget.
Az internetes tanulmány szerzője elismeri, hogy vannak a módszer alkalmazásának korlátai: a műtéti beavatkozást vagy az intenzív ellátást például nem helyettesíti. Ám ha egyéb esetekben a kezelés hatástalan marad, azért a beteg a felelős: „nem figyelte meg magát kellőképpen, vagy nem tartja be a bevételi és gyógyszertárolási szabályokat”. Az anyagot közreadó orvos felhívja a figyelmet: a kezelés során a beteg lehetőséget kap, hogy „kibeszélhesse magát”, és őszinte, bizalmas kapcsolatra számíthat gyógyítójával. Ugyanakkor a propagandaanyag szorgalmazza a homeopátiás házipatika összeállítását, hogy „ne kelljen az orvoshoz szaladgálni”.
Rák Kálmán professzor szerint a nagy érdeklődés és jelentős felhasználás mellett minimálisak a szerek előállítóival és forgalmazóival szembeni igények és követelmények. A kockázatot némileg csökkenti, hogy Magyarországon csak diplomás orvos alkalmazhat homeopátiás gyógymódot, feltéve, hogy képesítővizsgát tett hasonszenvészetből, és háromévenként legalább százötven órás szakmai továbbképzésen vesz részt. A jövedelmező módszer egyébként tempósan terjed orvosi körökben, és igen jó a sajtója.
A homeopaták általában a módszer nemzetközi elismertségére hivatkoznak – állításuk szerint a brit királyi család például csak ilyen szereket fogyaszt. Ám a londoni egészségügyi hatóság már hat éve beszüntette a hasonszenvészet finanszírozását, mivel a felmutatott gyógyítási eredményeket nem találta meggyőzőnek. A homeopátia az USA-ban is mindinkább kimegy a divatból, az alternatív rendszerek közt az utolsó helyre sodródott.
A homeopaták szerint az állatokon, növényeken, szövetkultúrákon és embereken végzett bizonyítási eljárások többszörösen igazolták szereik hatékonyságát, és az eredményeket a Lancet, a British Medical Journal, a Pediatics és más nemzetközi lapok is közölték. Rák Kálmán orvosprofesszor viszont azt állítja: nincs tudományosan ellenőrizhető bizonyíték arra, hogy a módszer akár egyetlen klinikai esetben is hatékonyan működött.
A professzor szerint a gyakran felbukkanó, csodálatos gyógyulásokról szóló történetekben rengeteg a szubjektív elem. A pozitív eredményű szakmai beszámolók általában nem ellenőrizhetők, és számos manipulatív torzítást tartalmaznak. A tudományos cikkek mindössze tíz százaléka tekinthető komolynak és ellenőrizhetőnek, de általában ezek azok, amelyek negatív eredményt hoznak.
Rák Kálmán egy úgynevezett „kettős vak” kísérletet külön is megemlít, amikor egy fájó bölcsességfog kezelése homeopátiás szerrel és placebóval egyaránt eredményes volt. Ám a módszer hívei szerint állatok és csecsemők kezelésében is sikeresek a szerek, s ilyen esetekben nem lehet placebohatásról beszélni.
A homeopátiát Magyarországon már a XIX. században is sokan becsben tartották. Ez érthető, hiszen az akkori orvosi praxis főként hánytatásból, hashajtásból, izzasztásból, érvágásból és testváladékokkal való gyógyításból állott, amelyekhez képest a mai eljárások valóban gyengédnek mondhatók. Alapjuk a „hasonlót a hasonlóval” (vö. kutyaharapást szőrével) elv. A homeopátia abból a feltételezésből indul ki, hogy a betegséget kiváltó vagy annak tulajdonságait hordozó szert kismértékben adagolva gyógyulást lehet elérni. Ezt több orvos határozottan tagadja; Erdélyi Judit szerint mindez olyan, mintha csökkentett mennyiségű benzinnel próbálnánk tüzet oltani. Az immunizálás – amikor legyengített kórokozót juttatnak a szervezetbe, hogy kialakuljon a védekezés – nem ezen az elven működik.
További probléma, hogy gyakori az a homeopátiás szer, amelyben a megnevezett hatóanyag egyetlen molekulája sincs jelen; ezekben általában semmi más nem mutatható ki, mint alkohol, víz vagy tejcukor. Az egyik legnépszerűbb hasonszenvi gyógyszer, a meghűlésre, influenzára használt Oscillococcinum hatóanyaga kacsamájkivonat, de annyira felhígítva, hogy egyetlen kacsa májából egy évig ellátható az USA egész lakossága. Amerikában e gyógyszer forgalma eléri a húszmilliárd dollárt. Ugyanakkor az allopátiás gyógyszerek előállítása és bevezetése sokszor valóban dollármilliárdokba kerül.
A homeopatákat azonban ez a tény nem hozza zavarba, mert módszerük másik alapvető vonása éppen a „végtelen hígítás elve”. A hasonszenvi laboratóriumban a hatóanyagot hígítják és rázzák, ismét hígítják és rázzák. Utóbbinak rituális jelentősége van. Arra a felvetésre, vajon hogyan hat egy anyag, amelyik nincs is jelen, egyes homeopaták azt mondják: valószínűleg a kvantummechanika új felfedezéseivel magyarázható a jelenség. Mások arra hivatkoznak, hogy Mája istennő fátyla mögött, az anyag finomszerkezetében rejlik a megoldás – de nincs megingathatatlan válasz arra, valóban létezik-e olyan tartomány, ahol megfoghatatlan és mérhetetlen energia és anyag található.
A legelterjedtebb homeopata magyarázat az, hogy bár a hígítás során az eredeti hatóanyag csakugyan elvész, a rá jellemző információ megmarad a víz kristályszerkezetében. Ez az információ a szigorúan meghatározott számú rázás vagy keverés során aktiválódik: „a víz emlékezik”. A gyógyulást a vízben (tablettában) elnyelt információ hozza.
A biokémia régóta ismeri a kémiai információk természetét, de a hígítás és rázás után megvizsgált oldatban semmilyen vizsgálat nem mutatta ki az anyatinktúrára jellemző információkat. Kétféle megoldás kínálkozik. Vagy nem történik meg az a változás, amelyet a homeopaták állítanak, vagy olyasféle ez a változás, amelynek vizsgálata kívül esik a tudomány hatáskörén. Amennyiben tényleg hatékony a módszer, parajelenséggel van dolgunk, természetfölötti beavatkozás – varázslat, mágia – történik.
De miért hivatkozik a homeopátia a tudományra? Nyilván azért, mert a materializmuson nevelkedett honi betegtársadalom nagy részét nem lehet azzal meggyőzni, hogy „varázslattal gyógyítunk”. Pedig azok sincsenek kevesen, akik kifejezetten világnézeti okokból fordulnak homeopatához, hiszen egyébként is spirituális élményekre vágynak, szeretnének csodákat átélni. Egy amerikai vizsgálatból kiderül, a természetgyógyászokhoz forduló betegek többsége huszonöt és ötven év közötti nő – ez a társadalom leginkább csodaéhes rétege.
Az ezoterikus természetgyógyászatnak azonban nemcsak a materializmus, hanem a kereszténység ellenállásával is számolnia kell. Gál Péter katolikus teológus New Age keresztény szemmel című könyve arra hívja fel a figyelmet: a természetgyógyászat „fátyla mögött” pogány vallások missziója zajlik. Az az ember, aki úgy érzi: meggyógyította őt egy taoista vagy táltoshívő természetgyógyász, maga is nyitottá válik az okkult tanokra. Ilyen missziós anyagot a legtöbb természetgyógyásznál lehet kapni, és sokan folytatnak közülük „filozófiai felvilágosítást”.
A mágikus gyakorlatot a Biblia több ponton tiltja, a két világkép feloldhatatlan ellentétben áll. Az okkult természetgyógyászat keresztény kritikája abban különbözik a tudományos kritikától, hogy nem a hatás megkérdőjelezésére helyezi a hangsúlyt. Ebben az értékrendben a Teremtővel való közösség (üdvösség) a legfontosabb, ezt veszélyezteti az okkult kapcsolat. Az Ószövetség alapján az iszlám és a zsidó vallás is elutasítja az ezoteriát.
A spirituális vonzalom mellett a gyógymódok sikerének másik oka az, hogy beteg társadalomban élünk, és rengeteg szenvedő ember érzi úgy: nem elég körültekintően foglalkoznak vele az orvosok. Ebben nyilván sok igazság van. Sok orvos csak „receptgyáros”, míg a természetgyógyászok, legalábbis állításuk szerint, mély humánummal és érdeklődéssel foglalkoznak pácienseikkel.
A hivatalos orvostudománnyal szembeni további érv, hogy „nem ősi”, hanem mindössze kétszáz éves. S bár – jobbára – tényeken alapul, magas technikai szinten művelik, és a költségei is igen magasak, mégis jó néhány betegséggel szemben alulmarad. Az allopátiás szerekkel szembeni további általános és vitathatatlanul jogos kifogás a mellékhatás. Mindezeket a természetgyógyász-propaganda is szívesen emlegeti. A leghevesebb kritikusok maguk a homeopaták, akik szerint az allopátiás gyógymódok és gyógyszerek inkább ártanak, mint használnak.
Rák Kálmán professzor szerint helytelen szembeállítani a természetgyógyászatot és a tudományos orvoslást. Valójában nincs kétféle medicina; a mai orvostudomány a természetgyógyászatból sarjadt, és megörökölte a több ezer éves kínai vagy indiai orvoslás bevált eszközei közül azokat, amelyek valódi hatással bírnak. Ilyen például a masszázs, az életmód-terápia, a mozgásterápia, a diéta és a gyógynövények használata; kevesen tudják, hogy igen sok allopátiás gyógyszer gyógynövények kivonatából készül. Rák Kálmán szerint sem a merev elutasítás, sem a fenntartás nélküli elfogadás nem helyes. Az orvostudomány ellenőrzése alá vonhatná a természetgyógyászatot, és ha az alternatív eljárások kiállják a tudományos igényű klinikai és laboratóriumi tesztelés próbáját, akkor beépíthetők a hivatalos orvoslásba. Ha létezne megfelelő apparátus és igény erre, rengeteg hasznos információhoz juthatna orvos és beteg egyaránt. Rák Kálmán a fitoterápiát, vagyis a gyógynövényekkel való gyógyítást említi ennek illusztrálására. Tudományos kontroll és felvilágosítás nélkül e téren is sok alaptalan hiedelem maradna. Ugyanis nem igaz, hogy a fokhagyma vérnyomás- és koleszterincsökkentő; igaz viszont, hogy a páfrányfenyő enyhíti az Alzheimer-kór tüneteit. Nem igaz, hogy a ligetszépe enyhíti a menstruációs görcsöket, de a középsúlyos depresszió estében valóban hasznos a tűzdelt levelű orbáncfű.
Az eddigi vizsgálatok szerint bizonyos, hogy a forgalmazott gyógyfüvek többsége ártalmatlan, vagy éppen több a haszna, mint a kára, de akadnak kifejezetten károsak is; a növények tartalmazhatnak nehézfémeket, toxinokat, sőt radioaktív anyagokat is. Bebizonyosodott például, hogy a kínai gyógyfüvek fogyasztásával emelkedik a vér ólomszintje, ami súlyos vesebetegséghez vezethet. A gyógynövények fogyasztásának éppúgy lehetnek kellemetlen vagy káros mellékhatásai, mint a belőlük készült gyógyszereknek (a kamilla például hasmenést okozhat).
Amerikában mindössze 1994-ig ellenőrizhette ezeket a szereket a legnagyobb népegészségügyi szervezet, az FDA (Food and Drug Administration), de a gyártók tiltakozására és az erős lobbi hatására kénytelen volt kiereszteni a gyógynövényeket a kontroll alól, s ma már a gyártóknak nem kell bizonyítaniuk sem a hatékonyságot, sem a biztonságot. Csupán annyit tudtak elérni, hogy a szerek csomagolására ráírják: az FDA nem ellenőrizte. A választék óriási, a rizikó kiszámíthatatlan. Bár Amerikában öt év alatt mindössze 2671 káros mellékhatást és százegy halálesetet jelentettek be, a valódi szám ennek sokszorosa is lehet. Egy tanulmány szerint a herbális terápia élvezőinek tizenkét százaléka észlel káros mellékhatást. Sokan alkalmaznak gyógynövényeket gyógyszerekkel együtt, amivel veszedelmes kölcsönhatások lavináját indíthatják be.
origo.hu
„Még 3,65 millió forint hiányzik” – kilométerek örökbefogadásával segíthetsz te is az agydaganatos Hannának
