Demecseri repeta

Vajon most győzött az igazság Demecseren (vagy Demecserben, nem tudom, a helyiek melyik változatot használják), vagy a bürokrácia csapdájába esett, netán kapott egy újabb esélyt, hogy minden kétséget kizáróan diadalmaskodjék? – erre a kérdésre pillanatnyilag aligha akarhatunk kellőképpen árnyalt, indulatoktól mentes, tárgyilagos választ.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság megsemmisítette az október 19-i demecseri időközi polgármester-választás eredményét és új választás kiírását rendelte el. Október 19-én Kis Gyula, az MSZP, az SZDSZ és a Szövetség Demecserért Egyesület közös jelöltje győzött 1547 szavazattal, elég vastagon megelőzve Fáky Lászlónét, a Fidesz jelöltjét, aki 1024 szavazatot kapott. A Fidesz megyei szervezete több szabálytalanságot is feltárt, ezért megóvta a „pályán elért eredményt”. Kifogásolták a fideszesek, hogy a baloldal aktivistái fenyegetően léptek fel V. Péter választópolgárral szemben, egy másik elkötelezett szervezetten szállította a baloldali választókat a szavazóhelyiségbe, Kis Gyula az iskolában is kampányolt, szórólapján megtévesztő adat szerepelt. Némi cinizmussal azt is mondhatnánk, semmi rendkívüli nem történt Demecseren, az efféle jelenségek a baloldali kampánytechnika természetes velejárói. (Azóta életveszélyesen megfenyegették Fákynét, de sajnos ez sem szokatlan.) Valahogy így volt ezzel a helyi választási bizottság is, amely testület elismerte a törvénysértéseket, de azokat nem találta különösebben súlyosnak, ezért a végeredményt helybenhagyta. Való igaz, a választási szabálytalanságoknak (csalásnak) rengeteg módozata van, a demecseri baloldal csak részleteket mutatott be a teljes repertoárból. Nem főztek kampánygulyást, nem nyomtattak kékcédulát, nem manipuláltak a leadott szavazatokkal, igazán visszafogottan viselkedtek. Ezek után meglepő fejlemény, hogy a megyei bíróság helyt adott a Fidesz fellebbezésének, úgy ítélte meg, a törvénytelenségek érdemben befolyásolták a választás kimenetelét, ezért repetára utasította a választópolgárokat. Egyfajta elégtétel ez a jobboldaliak számára, mert elmondhatják, hogy végre az igazságszolgáltatás is rájött, mi folyik választások címén ebben az országban, hiszen tavaly is ilyen eszközökkel nyert a baloldal, csak akkoriban furcsa mód elmaradt a jogorvoslat. Ám mielőtt elragadna minket a morális dicsőség mámora, nem árt, ha takarékra állítjuk lelkesedésünket.
Mert van ennek az ügynek egy másik olvasata is. Jelesen, ha a megismételt választást is a baloldal nyeri, az a polgári erőknek nagy leégés lesz, mondhatni blamázs. Hiszen mi értelme volt az egész felhajtásnak, azon kívül, hogy egy csomó pénzbe került? Márpedig az előjelek nem a jobboldal győzelmére utalnak. Az első alkalommal a Fidesz jelöltje a szavazásra jogosultak 30 százalékának bizalmát nyerte el, szemben a baloldal 46 százalékával. Körülbelül 800 ember (24 százalék) nem ment el szavazni. Tegyük fel, ők mind a polgári oldal hívei. Vajon miért maradtak otthon? Nem tudok elképzelni sem olyan bolsevik trükköt, melynek segítségével a jobboldali szavazótábor 40 százalékát távol tarthatják az urnáktól. S miféle garancia van arra, hogy a következő alkalommal közülük legalább 524-en elmennek voksolni? Mint jeleztem, egy feltevésből indultunk ki, amelynek az az alapja, hogy a baloldal mozgósította összes hívét, s kizárólag jobboldaliak maradtak otthon. De ezt az ideát az égvilágon semmi nem támasztja alá, ennél még a közvélemény-kutatások is pontosabbak, megbízhatóbbak és használhatóbbak.
Sokkal üdvösebb lenne, ha a jobboldal – jogos kifogásai megjelenítése mellett – nem a vélt vagy valós baloldali csalásokban lelne önigazolást a vereségekre, hanem ahol valóban többségben vannak, ott az a többség elmenne szavazni.