– Az egész egy fülfájással indult, a bal fülemet hosszú ideig kezelték, ám a folyamatos műtétek ellenére nem tudták megszüntetni a gyulladást, a hallójáratom pedig összenőtt, újabb műtét várt rám. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a hallásom elvesztése lehet a legkisebb gond – idézi fel Élőné Ütő Blanka, akinek kálváriája 2020-ban kezdődött.
A fiatal nővel egy Budapest melletti kisvárosban találkozunk, az otthonában, ahol férjével és az egyéves kisfiával, Bercivel élnek. A falakon családi fotók, a polcok könyvektől roskadoznak, a levegőben baba- és kávéillat keveredik. Berci egyenesen a nappaliba vezet, a földön, a kedvenc játékai mellett kínál helyet. Aztán az édesanya is csatlakozik, léptei puhák, tekintete szelíd. Kávét nyom a kezembe, majd sóhajtva rákezd: öt évet utazunk vissza az időben.

– Miután a hallójáratműtét után belázasodtam, kezdetben azt hitték, koronavírus állhat a háttérben, de a vérvizsgálat kimutatta, szepszisem van, vagyis vérmérgezést kaptam – sorolja Blanka, aki még ekkor sem aggódott, pedig folyamatosan hányt, a láza pedig közel 42 fokos volt, sem inni, sem enni nem tudott, de a fertőzésre kapott antibiotikumok sem értek semmit.
Ilyet még sosem láttak
– A fülemből és a véremből is tenyésztettek, folyamatosan 5-6 baktérium volt jelen, az antibiotikumok pedig meg sem kottyantak ezeknek a fertőzéseknek. Hónapokig infúzióra voltam kötve, benne a páncélszekrényes gyógyszerekkel, a vénáim teljesen tönkrementek, a kórházban a nővérkék pedig azért drukkoltak, hogy ne az ő műszakjuk alatt omoljon össze a keringésem – jegyzi meg.
Az akkor még csak húszas évei elején járó nő állapota az orvosokat is zavarba hozta, azt mondták, ilyen esettel még az intenzíven sem találkoztak, ezekkel a laborértékekkel már meg kellett volna halnia. A kezelések eredménytelensége miatt Blankában tudatosították, fogytán az ideje, de valójában már az is csoda volt, hogy „eddig húzta”.
Ezzel ő maga is tisztában volt, gyógyszerészhallgatóként pontosan tudta, melyik érték mit jelöl a kórlapján, ez pedig nem volt biztató.
– Az orvosok ekkor kezdték el mondogatni, hogy ezt nem fogom túlélni – mondja, majd magához húzza kisfiát. Én a bögrémbe kapaszkodom.
Ekkor már több mint húsz kilót fogyott az egyébként is vékony testalkatú lány, a koronavírus-járvány miatt pedig a családját sem láthatta, férjével is mélypontra kerültek. – Az is megterhelő volt, hogy ekkor már hét éve voltunk házasok, nagyon szerettünk volna családot alapítani, de sehogy sem jött össze, most pedig egyik baj jött a másik után – avat be őszintén. A megpróbáltatások ellenére mégis úgy döntöttek, kitartanak egymás mellett.