Kína nagy lépése

Pekingben felszállt a füst. Tegnap hajnalban útra kelt – és a tervek szerint ma hajnalra vissza is érkezik – a Szencsou–5 nevű űrhajó, fedélzetén a szerencsés kiválasztottal, a 38 éves Jang Li-vejjel. Ezzel Kína belépett a világ egyik legszűkebb klubjába, mindeddig ugyanis csak a volt Szovjetunió és az Egyesült Államok küldött űrhajót a világűrbe emberrel a fedélzetén.
A tudományos szenzációval egyidejűleg hatalmas politikai hangulatkeltés folyik a kontinensnyi országban. Amint azt előre sejteni lehetett, a pekingi pártvezetés a kommunista világrendszer felsőbbrendűségének igazolására használja fel az űrrepülést. Hu Csin-tao kínai elnök szerint a Szencsou–5 „történelmi állomást jelent a kínai népnek a világ tudományos és technológiai csúcsainak meghódításában”, és hozzátette, „a párt és a nép soha nem felejti el azoknak az érdemeit, akik a hazáért, a népért és a nemzetért dolgoztak”. Az általános lelkesedésre némileg árnyékot vet, hogy a kommunista vezetés végül mégsem adta áldását a kilövést megörökítő élő televíziós közvetítésre. Alighanem attól tartottak, hogy előre nem látható műszaki rendellenesség vagy baleset változtatja nemzeti gyásszá az eufória pillanatait. Pekingben jól emlékeznek a több halálos áldozatot követelő 1990-es és 1992-es sikertelen rakétakísérletekre, éppen ezért ezúttal semmit sem bíztak a véletlenre.
Az űrutazással kapcsolatos előzetes lépések – akárcsak a SARS-járvány esetében – arról tanúskodnak, hogy Kínában sajátosan értelmezik a tájékoztatást. Még néhány nappal ezelőtt sem lehetett tudni, mikor indul el az űrhajó, mindössze annyit közöltek, ezen a héten következik el a történelmi pillanat. Hírek érkeztek arról, hogy Jang Li-vej, más jelöltekkel együtt már tíz éve készül a nagy repülésre. A hivatalos titoktartásra jellemző, hogy még a saját feleségének sem árulhatta el küldetése célját. A kilövés előtti lázas készülődésre jellemző, hogy a Góbi-sivatagban fekvő űrváros környékét százhúsz kilométeres körben lezárták, az odaigyekvő külföldieket pedig viszszafordították.
Ha megvonjuk az első kínai űrutazás mérlegét, nem kétséges, hogy a politikai szempontok felülkerekedtek a katonai realitásokon. Igaz, hogy a Szencsou– 5 saját fejlesztés, de műszaki értelemben nem jelent mérföldkövet az űrhajózás történetében. Látni kell azonban, hogy Peking számára az űrutazás ténye az elsődleges, a mostani esemény tehát nem önmagában fontos, hanem újabb lépcsőfok a tényleges világhatalommá váláshoz vezető úton. Ebben a tekintetben a kínai vezetők hatékonyan és rugalmasan gondolkodnak. Jól illusztrálja ezt a kétfajta műszaki szemlélet. Amíg az Egyesült Államokban a robotok hatékonyságára hivatkozva újabban sokan megkérdőjelezik az emberi űrrepülés szükségességét, Kína a hagyományos módszereket alkalmazva, fokozatosan zárkózik fel fő vetélytársához. Ebben a folyamatban jelent újabb állomást a kínai űrhajózás mostani nagy lépése.